Amerikai üzenetek

 

 Az amerikaiak nagyon szeretik vicces - vagy véresen komoly - üzenetekkel kommunikálni világnézetüket. Ezek az üzenetek megjelenhetnek autók lökhárítóin vagy egyetemeken, bárhol.

   

 Egyik ilyen üzenet akkora kedvenc, hogy még Yoda se jelölte meg! Ami kár volt, mert a legjobb Biden táblákat lopják is, annyira népszerűek.

 

Mirror Lake

 

 

  Tizenkét éve voltunk a Mirror Lake-nél, októberben. Most szeptember közepe után indultunk neki a másfél órás autóútnak, hogy felérjünk a tóhoz

.  

Ebédeltünk az erdőben és megküzdöttünk a támadó mókusok hordáival, majd elindultunk körbejárni a tavat.

   

 Többen voltak, mint tizenkét éve, de azért most se lehetett azt mondani, hogy tömeg volt az ösvényen.

   

 Feljönni a tóhoz hat dollárba kerül, ezért a pénzért három napon át lehet használni a létesítményeket, wc-ket, piknikhelyeket, ösvényeket. Ma pont ingyenes nap volt. Lehet pont ezért voltak többen.

   

 Szemét is több volt: főleg damilok, amit a nem túl nagy ho-ho-horgászok elveszítettek, elhagytak. Ebből egy jókora gombolyagot gyűjtöttünk össze. A Calvin Klein papucsot azonban otthagytuk. Valószínűleg olvadásig az ott marad a sár fogsábában. Csak remélem, hogy a papucs nem folytatódik lefele egy lábban...

   

 Egy valamit nem értettünk, miközben körbejártuk a jéghideg tavat: miért vártunk tizenkét évet arra, hogy visszajöjjünk?

 

Tolvaj az erdőben

 

- Az a patakpart jó lesz! - állapítottuk meg. A patakban ugyan nem volt víz, de volt mellette egy piknikasztal, két pad és sütötte a nap. 

Háromezer méter felett szeptember közepén ez már fontos. A Mirror Lake-nél voltunk, tizenkét év után megint feljöttünk megnézni a tavat. De túra előtt érdemes ebédelni. Úgyhogy kipakoltunk. Ahogy hordtuk a hátizsákokat és elemórzsiás kosarakat, valami zörgést hallottam. 

   

- TOLVAJ! - kiáltottam fel.

A mókus megtorpant a kiáltásra, majd nekilátott hátizsákomban kotorászni.

   

 - Az a mi kajánk! - emeltem fel a hangom, mire egy dühös cserregés volt a válasz és a mókus kelletlenül leszállt az asztalról.

 

Nem ment messzire és több támadást is intézett az asztal ellen, még akkor is, amikor Yoda kezdett vele szemezni. Később kollégái is megjelentek és bekerítettek minket. Több oldalról próbálkoztak támadással, de mi gyorsabbak voltunk: mire megszervezték magukat, elfogyott az ebéd és mehettünk a tóhoz.

 

Pár véletlen rom a prérin

 

  Megjegyzés: 1. Ez egy 2019 júniusi történet, de eddig nem írtam meg. 2. Nem a klasszikus prériről van szó, de a cím nekem tetszik. 

 - Indián romok - olvastam a táblán miközben suhantunk a néptelen úton és igyekeztem szép lassan lefékezni, hogy megforduljunk. 

 - Ezekről nem is hallottam - néztem rá Yodára, aki lelkesen kémlelte az utat és fákat keresett szemével. Fák nem nagyon voltak, még valahola a Sevier-tó előtt láttuk az utolsó nagyobb példányt. 

Meglehetősen sokat készültünk erre az útra, de nem hallottunk prekolumbián romokról a Great Basin Nemzeti Park közelében. Lehúzódtam az út szélére, inkább megszokásból, mert úgyse jár erre senki se, kivéve a madarakat, de azok felülről előznek. 

A telefon térképét reménytelen lett volna betölteni, lefedettség utoljára valahol Delta fele, Camp Topaz közelében volt. Úgyhogy egy papírtérképen próbáltam megtalálni magunkat - sikerrel, láttam, hogy nem is nagy kitérő megnézni a romokat.

   

A parkolót könnyen megtaláltuk, mivel csak úton szeretünk vezetni és ez volt az egyetlen út. A parkolóból egy ösvény vezetet valahova. Követtük. 

 - Ez olyan, mint egy spirituális utazás egy szimbolikus ösvénnyel! - mondtam Yodának. Yoda rámnézett és csak annyit mondott: 

 - Én materialista fákat szeretnék erre a spirituális tájra.

   

 De se spirituális, se materiális fák nem mutatkoztak. A romokhoz viszont elértünk.

   

 - Ennyi? Ezért jöttünk ide? Ezért? - Yoda hitetlenkedve nézett rám. Én magasabbról néztem a romokat (alapokat) és láttam, hogy a házak egy központi udvart vettek körül és, hogy meglepően szabályosan voltak elhelyezve. 

 - Hát nem egy Mesa Verde - sóhajtottam - de azért érdekes. 

 - Érdekes, érdekes, a piknikhely az érdekes, ott van árnyék, lehet ebédelni és vannak oszlopai is - felelte Yoda és elindult az oszlopok fele - Együnk, mielőtt megnézzük a Great Basin Nemzeti Parkot.

 

Halloween Horror - 2020/2

Közeleg a Halloween, a halottak kiülnek a kertbe a kényelmes villamosszékbe és boldogan nézik vidám sírköveiket. Érdemes végigböngészni a feliratokat, jót lehet nevetni a békében nem nyugvókkal.

Mi ez?

1. Egy első világháborús utahi pilóta emlékműve a utahi Parlament előtt.
2. Kolodko első utahi szobra.
3. Méhecske szobor a utahi parlament egy teraszán.
4. Pilótaemlékmű.
5. Anyahajó-szobor.

Városi séta

Salt Lake City kertvárosaiban öröm sétálni.

A régi külvárosok árnyas fái alatt rengeteg szép házba botlani a város legjobb korszakaiból.

A kedvenceim ezek a szecessziós "Prairie style" házak. A fenti nekem hatalmas terasza miatt tetszett nagyon.

A lenti festése miatt. A legtöbb ilyen házat komor sötétbarnára festették, ez viszont vidám lett sokszínű festésével.



Ebben az utcában szeretik a festéket és az eredeti formájukban megtartott, helyreállított házakat. Az oromzat festése olyan maradt, mint volt.



Az elmúlt évszázadban ezeknek a házaknak a halpikkelyeit sietős mesteremberek egyenletes fehérre mázolták szemben az eredeti szinorgiával.



Az utcából nem maradhattak ki a telepes-házak sem.



Ezek a legelső tartós lakóépületek voltak errefele. Az 1800-as évek végén építették őket. Eredetileg pici házikók voltak, aztán, ahogy nőtt a család egyre újabb és újabb részeket toldottak hozzájuk.



Vasárnap reggel alig volt valaki az utcákon. Még a kertitörpék is aludtak.



Mondjuk a húsevő növények már elindultak vadászni korábbi áldozataik tetemei mellett.



A rozsdás tirannoszaurusz pedig valószínűleg fűbe harapott.



Hatalmasak voltak a kertek, elfért bennük minden, még kultúrnövények is. Sőt, az egyikben találtunk egy óriási építményt, ami új értelmet adott a "faház" szónak.



Két kortárs házat találtunk, egyik se volt rossz, bár a kétemeletes nappalit nem lehet egyszerű kifűteni.



Jó séta volt. Barátságos volt a környék.

Mókusdráma

Megjegyzés: a fotók nem a tetthelyen készültek.


- Mi van a szájában?
- Egér?
- Kismókus!

Valóban, egy mókusmama suhant át az utcán egy kismókussal a szájában, majd egy iramodással felmászott Carl fenyőfájára.

Kicsit később megjelent egy újabb mókuskával és az embereket nagy ívben kikerülve meg se állt a fa tetejéig. A legutóbbi szélvihar valószínűleg kilakoltatta otthonából és most költözött arrébb.

A harmadik mókusmentő kör váratlan akadályokba ütközött. Az akadály jó nyolc kilós volt és macska. Hermione, Carl macskája, aki egyszer egy kerékpárlánccal a nyakán tántorgott be az utcába megállt a mókussal szemben.

A mókus nézte a macskát.
A macska nézte a vacsorát.

Ekkor a mókus cselezni kezdett és ügyesen kikerülte Hermionét, ám közben a kismókus kipottyant a szájából és elnyúlt Carl teraszán.

Carl felkapta Hermionét és zutty, bezárta a házba, mi pedig néztük, hogy mi lesz az elhagyott kismókussal.

Az anyamókus dícséretes pragmatizmussal először átszállított még egy kismókust, majd ideges farokrázással figyelte a helyzetet.

Aztán megiramodott és felkapta a kicsinyét és felszaladt vele a fészkébe.

Mi ez?

1. Zukkinivágó
2. Feminista ékszer
3. Ördöglakat
4. Golflabdatartó
5. Banánvágó
6. Pingponglabda-tartó

Levélhordó-történet

- Kérsz egy hotdogot? - kérdezte C az utcabálon az épp arrajáró postást.

- Igen! - derült fel a levélhordó arca.

A postás leparkolta az autóját, letelepedett, kezét egy üdítősdobozzal hűtötte és közben egy akkora hotdogot próbált a szájába manőverezni, ami minden európai utcán túlméretesnek számított volna.



- Mióta is dolgozol itt?

- Öt hónapja, de már nem sokáig!

- Hogyhogy?



Megtudtuk, hogy a postás az pilóta és Las Vegasban dolgozott. Gazdag kaszinóvendégekért küldték el a szállodák és ő elrepítette a jómódú vendégeket játszani.
Amikor beütött a Covid, akkor Vegas ideiglenesen bezárt és a pilóta repült és gyorsan keresett valami más állást és postásnak állt.

- De Vegas megint nyit és megyek vissza repülni!

Abba bele se merek gondolni, hogy mennyit kell játszon valaki, ha magángépet küldenek érte...

A romantika vége

A következő történetet egy hölgy, D mesélte el, aki egy szomszédunk barátja. D a CDC-nek dolgozik és a koronavírust vizsgálja Montanában és Wyomingban.

Egy mellékúton suhant a montanai éjszakában, amikor elélépett egy öngyilkos szarvas. Az állami nagy terepjáró batár és a szarvas találkozásából a terepjáró került ki győztesen. A szarvas elterült a betonon és elhunyt. Az autó itt-ott behorpadt.

És ekkor szembejött egy másik autó.

Innentől átadom a szót D-nek.

- Ott álltam a terepjáró mellett és nem volt lefedettségem, hogy hívjam a biztosítót vagy valakit, hogy megnézze, működik-e az autóm.

És megállt egy másik autó, eddig egy óra alatt egy se jött szembe és pont jókor érkezett valaki.

Megállt és kiszállt az autóból egy félisten, mosolygós, izmos nagydarab cowboy.

Gyönyörű szeme volt! Gondoltam, meg vagyok mentve!

És odajött hozzám és rámnézett, biztatóan rámmosolygott és azt mondta:

- Hölgyem, szüksége van a szarvasra? Mert ha nem, én fel tudom használni.

Mindent egy helyen

Szóval Merlin megszereli a fútést és a vízvezetéket és utána megmondja a jövőmet és hipnotizál, hogy adjak nagy borravalót.

Yoda és az erô

Yoda rámbézett, felemelte a füleit és élénken tiltakozott: 

- Nem, nem, nem én pisiltem le!

Perspektíva

Semmi se helyezi úgy perspektívába a koronavírust (a földrengésen kívül), mint egy hurrikán 90-160 km/h-s széllel, repkedô százéves fákkal és egy 39 órája tartó áramszünettel, aminek még nincs vége. 

Halloween Horror - 2020 / 1

Szarintem egész 2020 egy nagy horror, de azért vannak különleges pillanatai is.

Például amikor szeptember eleján belebotlunk egy Halloween koporsóba és egy menekülő óriáspókba.

Persze nem ez a legrosszabb ebben az évben.