Tolvaj az erdőben

 

- Az a patakpart jó lesz! - állapítottuk meg. A patakban ugyan nem volt víz, de volt mellette egy piknikasztal, két pad és sütötte a nap. 

Háromezer méter felett szeptember közepén ez már fontos. A Mirror Lake-nél voltunk, tizenkét év után megint feljöttünk megnézni a tavat. De túra előtt érdemes ebédelni. Úgyhogy kipakoltunk. Ahogy hordtuk a hátizsákokat és elemórzsiás kosarakat, valami zörgést hallottam. 

   

- TOLVAJ! - kiáltottam fel.

A mókus megtorpant a kiáltásra, majd nekilátott hátizsákomban kotorászni.

   

 - Az a mi kajánk! - emeltem fel a hangom, mire egy dühös cserregés volt a válasz és a mókus kelletlenül leszállt az asztalról.

 

Nem ment messzire és több támadást is intézett az asztal ellen, még akkor is, amikor Yoda kezdett vele szemezni. Később kollégái is megjelentek és bekerítettek minket. Több oldalról próbálkoztak támadással, de mi gyorsabbak voltunk: mire megszervezték magukat, elfogyott az ebéd és mehettünk a tóhoz.

 

TOLVAJ!

- Puff - hallottam a teraszról, mint amikor valaki járkál és lever valamit.

- Ki lehet a teraszon? - néztem Yodára, aki békésen horkolt az asztal alatt. Nincs ott igazán értékes holmi, csak egy születésnapi torta maradékát tettem ki, hogy ne a hűtőben foglalja a helyet. "Elég hideg van ahhoz, hogy semmi baja se legyen" - gondoltam. A torta dobozának tetejére tettem pár követ a szél ellen.


- Biztos csomagot hoztak - morogtam, de azért kinéztem, a csomaghordó nem matatna ilyen sokáig és mostanában többször hallani a teraszokra besurranó csomagtolvajokról (helyi nyelven: porch pirate).

- TOLVAJ! - horkantam fel.



A mókus lelkesen tömte az arcába a mogyorós csokoládékrémet.



Egy pillanatra felnézett, aztán levette a következő darabot és úgy ette, mintha egy mogyoró lenne. Forgatta a kezében és minden irányból bele-beleharaptt.



- Hé, ne egyél sokat belőle, megárt! Inkább menj hátra, ott van egy csomó mogyoró és szotyi kitéve neked.

Megértette.
Lenyelte az utolsó fatot és hátrament a madáretetőbe desszertért.

Tábori tolvaj

Pici mozgás észleltem szemem sarkából.

Valami mocorgott a táborhely szélén.

Mozgott a szemeteszsák.

A chipmunk kétpofára zabált, miután kirágta a zsákot.

Önfeledten, boldogan, teljes erőből evett.

Amíg meg nem mozdult a Mester. A pici lény erre nekiiramodott és talán most is úgy szalad, hogy talán enni is elfelejtett. Na jó, az talán nem.

Nem százas

Yodás bejegyzést írtam volna, már leírtam, hogy emelte fel a lábát a Mester, amikor olvastam egy hírt. Ezt átírtam párbeszédes formába (ami a képzeleten mûve).

- Visszahoztam a nyomtatót.
- Mi baja?
- Nem jó. .
- Kérem a blokkot.
- Nincs.
- Itt vette?
- Mi köze hozzá
- Akkor sajnos nem tudjuk visszavenni.
- Mit képzel! Ez a nyomtató nem jó!

A Walmart közönségszolgálatán dolgozó ember türelmes volt és kinyitotta a tintasugaras nyomtatót.
A ketyere tele volt több ív nyomtatott százdolárossal.
A nyomtató valóban nem volt jó: pénzt nem tintasugaras nyomtatóval kell hamisítani és ha már a hamisító visszaviszi, akkor szedje ki belôle az elakadt papírt.
Az eladó hívta a rendôröket, akik kisebb bunyó után letartòztatták a férfit, akit rablás miatt amúgy is köröztek.
- Ez nem az én nyomtatóm - tiltakozott. Pechére a zsebe tele volt nyomtatott százassal - ha már a fejébe nem jutott...

Tolvaj vagy analfabéta

One of my photos used without my permisson
Originally uploaded by ribizlifozelek

Arról szerettem volna írni, hogy milyen kellemeset kirándultunk Ogdenben és milyen kellemeset csalódtunk ebben a kisvárosban.

Véletlenül ránéztem a flickr statisztikáimra és feltünt, hogy viszonylag sok látogató érkezett a velvet.hu-ról.

Megnéztem, mit néztek.

Ezt a fotómat nézték.



A velvet tejban-vajban című blogjának a egyik társszerzője, Péter Anna használta a fotómat és töltötte le.


http://velvet.hu/blogok/tejbenvajban/2009/01/10/mi_frusztral_a_legjobban/


A fényképem alatt a flickr oldalamon a következő szöveg olvasható: All rights reserved.

Fotóimat tehát más engedélyem nélkül nem használhatja fel. Ha valakinek valami kell, írhat, aztán vagy megkapja vagy nem.



Péter Anna ugyan belinkelte flickr oldalamat, de ez nem mentség. A kép használati jogait azzal nem veszi meg, hogy egy linket biggyeszt mögé.

A velvet blogjait a velvet alkalmazottai írják. Tehát valamiképpen pénzt keresnek vele.

Annyi tisztesség legyen bennük, hogy megkérdezzék, kereshetünk pénzt a fényképeddel, amiért te dolgoztál meg?