Korall és autóroncsok a vízmosásban

- Ezt mind Te kapartad ki? - néztem a büszke fiatalúrra.

- Én csak lemostam őket!

A vörös kő itt vastagon beborította a hegyet és látszott valaki ezeket valamikor a közelből ásta ki.

Mi egy meredek hegytetőn voltunk és nem igazán volt ösvény itt a közelben. A rejtélyt fokozta, hogy lenn a hegy menti völgyben komoly földmunkák nyomai látszottak.

Fura volt a Lookout Pass lábától a hegyek közé  bekanyargó ösvény: látszott, hogy valamikor nagy munkával vájták ki a hegyoldalból, de igazából az út nem vezetett sehova.

Azaz vezetett: három autó roncsához a vízmosásában.

Amerikában gyakori dolog szurdokban, hegytetőn vagy máshol elhagyott autót látni. Ma ezen a helyen a madarat is kétszer megnézik, ha erre jár, azonban egy időben a Lincoln highway erre szelte át a kontinenst.

Lehet, hogy ezek a roncsok a huszas évek végén, harmincas évek elején kerültek ide. Elromlottak és itthagyták őket?

Megtetszett nekik a táj és letelepedtek?

Banditák támadták meg őket?

Nem tudom.

De itt voltak, nem messze az egykori országúttól.

Mivel az autók ötven évesnél nyilvánvalóan régebbiek voltak, ezért védett régészeti leletnek számítottak Ribizlifőzelékkel együtt.

A tájról és az autókról beszélgettünk, amikor valami szabályosat láttunk meg a földön.

- Korall kövület! - mondtam boldogan. Még jobban örültem, amikor észrevettem, hogy a kő másik oldalán ott bőségszarú alakú korall folytatása.

Hasonlóan szépeket - de másként megőrződötteket Grantsville mellett ennek a hegyláncnak a másik végén és a folytatásán, a Stansbury-szigeten. Hasonló korallokat láttunk az Oquirrh hegység másik oldalán Ophir közelében.

Kicsit később találtunk két másik fosziliát. Ezekben a korall teste őrződött meg.

Erre és ennyire nem számítottunk itt.

A helyeket mindenestre bejelöltem a térképbe, mint egy olyan érdekességet, amit valószínűleg többször is meg fogunk látogatni.