Delle mellett

- Parkolj, parkolj, menjünk, menjünk, séta, séta! - mondta Puppey és egy helyben forgott mellettem és izgatottan lihegett a fülembe, mikor tiltakoztam, kaméleonként lőtte ki nyelvét jobb fülembe és a bal fülem dobhártyáját nyalta meg. Belülről.

- NYUGI! -mondtam olyan nyugodtan, mint akinek váratlanul belenyaltak a fülébe.

- Átmegyünk a vasúton és ott leparkolunk.

- Parkolj, parkolj, menjünk, menjünk, séta, séta!

Leparkoltam és Puppey szinte kilőtte magát az autóból és rohant sétálni.

Az egykori kisértetváros, Delle mellett voltunk, a Lake Bonneville egykori és a világ jelenlegi fenekén.

Manapság az emberek két dolog miatt járnak ide: Pár ingyenes éjszakát kempingezni a mezőn egy sikeres bankrablás után, amikor az álmoskönyv szerint el akarnak tünni illetve lövöldözni.

A lövöldözésnek több fajtája van: kihoznak valamilyen üveg tárgyat és szétlövik, esetleg kihoznak egy háztartási berendezést és szétlövig esetleg kihoznak valami random tárgyat és szétlövik.

A dologban az a közös, hogy a végeredményt otthagyják.

Itt, Delle külxőn még infrastruktúrát is találtunk.

Egy mág használható hidat.

Mit kerestünk itt?

 Geoládát.

Pont a születésnapomon lettek eldugva és ekkor akartam őket megtalálni.

Mondjuk itt nem annyira bonyolult valamit eldugni.

Persze már a második ládánál jöttek a problémák: a felemelt kő alatt nem volt semmi. Döbbenten bámultam a kincs hült helyét aztán ösztönösen megfordítottam a követ: ott volt a kincs, csak egy NSzP (Nagy, szőrös pók) odarögzítette hálójával a kőhöz.

A NSzP dühösen figyelt mind a nyolc szemével, Saját két szememmel visszanéztem és azt hiszem, egyszerre sikoltottunk és dobtam el a követ második kozmikus sebességgel.

- A kincs! - jutott eszembe és a kavics után ügettem.

A BSzP épp nyolc szőrös lábon rohant el.

- Azért - szóltam utána - nekem csak két lábam van, de nehezebb vagyok!

Ebben mardtunk.

Én megkerestem a mardék ládákat, a webmester pedig új követ keresebb magának.

(Erről a kirándulásról készült egy hosszú és unalmas film, amit itt lehet megnézni.)

Már a kísértetek is elmentek - Delle

Majdnem pont négy éve voltunk Dellében. Érdemes megnézni a régi bejegyzés fotóit, hogy lássuk, hogy nézett ki akkor ez a kísértettanya.

Most meg akartunk újra állni kinyújtóztatni lábainkat és megnézni az elhagyott motelt.

Aminek csak az összeomlott - lebontott - helyét találtuk meg.

Az autószervíz gondosan bedeszkázott épületéről eltüntek a deszkák.

Ezzel a műhely a fotósok szabad prédája lett.

Sajnáltam az enyészetté lett lebontott motelt és házakat. Talán valaki lakóparkot tervez ide építeni?

Nem tudom, de kár érte.

Az utca közepén parkoló ház is eltünt, helyette egy motor nélküli lakóató parkolt a ma is működő benzinkút mögött.

Vajon itt laknak a benzinkutasok? 

Az is lehet, hogy ide menekültek a kísértetek.

Ha legközelebb eljövünk, talán kiderül.

Esküvő Dellében

Delle nem épp festői, de színes romjait többször láttam az autópályáról.

Most lekanyarodtam, hogy megnézzük, milyen egy kísértetváros az autópálya mellett.



Elhagyatott.

De életnek volt nyoma, Dellét páran ma is lakják. Ők üzemeltetik a város végében álló benzinkutat, ami magát a települést is jelenti.

Egyesek, pedig idejöttek megházasodni.



Az esküvői tábla úgy mosolygott ránk, mint Vasorrú bába Juliskára.



Az eskövő helyszínére vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Olyan alacsony autóval, mint a mienk, nem akartam megkockáztatni a további esküvőkeresést.



Két Toi-Toi vécé mellett a távolban látszott egy sátor. Lehet, ott zajlik a nomád esküvő.

Az esküvői részvétel helyett inkább az "utca" közepén álló házat bámultuk meg.



- Lehet, ide jönnek nászútra? Vagy ide költöznek?

Az utcán álló, trélerre pakolt házat azonban már körbenőtte az aszfaltból sarjadó fű.



- Lehet, a motelbe mennek majd - néztem a Mesterre kérdőn.



- Lehet, itt fogattak valami katasztrófafilmet a világ végéről - néztem a régi cégérre.



Dellének eddig három élete volt. Először a transzkontinentális vasút kiszolgálására költözött ide pár, az ingerszegény környezetet kedvelő ember. Amikor a mozdonyoknak nem kellett már gyakran vizet és szenet vételezni, a várost elhagyták.

A kelet-nyugati autóút megépítésével Delle feltámadt és egy pihenőhely lett az út mentén a Boneville Salt Flats és Salt Lake City között.

Ahogy az autók jobbak lettek, bezárt a motel, a szervíz és csak a benzinkút és pár nagyon makacs ember maradt itt.



Meg talán még valaki, aki egy sárga széken meditál a motel romjai előtt Delle sosemvolt dicsőségéről.