Függőhíd a hegyekben

A helyi legenda szerint, az egyik helyi gazdag ember (HEG) - a sok közül - bement az önkormányzatba egy verőfényes őszi napon 2013-ban és következőket mondta az irodistának:

- Szia, van százezer dollárom és szeretnék valami olyasmit építeni, aminek a polgártársak örülnek és rám emlékezni fognak.

Az irodista, aki új volt a városban, azt hitte, a HEG viccel és azonnal rávágta a szerinte megfelelő választ:

- Függőhíd. Egy függőhídnak mindenki örülne.

Ebben maradtak. Az adomány megérkezett az önkormányzathoz, szigorúan függőhíd építésére.

A polgármester tajtékzott (állítólag) és felkereste HEG-et:

- Kicsit többe kerül a függőhíd - próbálkozott hátulról mellbe.

- Mennyivel?

- Ötvenezer.

- Várj - és az adományozó felhívta a szomszédait és pár hívás után diadalmasan ránézett a polgármesterre:

- Megvan, épülhet a híd.

2015-ben már állt a híd és valóban mindenki a csodájára járt.

Mi is.

A híd valóban lenyűgöző és picit értelmetlen is, mert valamivel alatt egy rendes földút keresztezi a Bear Canyon szurdokát.

Mi is erre mentünk, hogy végigjárjuk a körutat a híddal. Lenn elmentünk alatta, felmásztunk magasabbra és átmentünk a hídon, majd leereszkedtünk vissza a parkolóba.

Tetszett a kilátás a késő őszi időben.

Ha igaz a sztori a HEG-gel, ha nem, érdemes rá emlékezni. A híd, a kilátás és a túra megérte a fáradtságot.

Draperi ösvények

- Draperben jó ösvények vannak. 

Ezzt tudtuk már korábban is, egyszer sétáltunk is itt egy szeles hegytetőn, most ismét elautóztunk Draper szélére egy sétára. 

Draper

- Menjünk Draperbe!

Ez nagyjából úgy hangzik, mintha azt mondanánk, menjünk Törökbálintra kirándulni - igaz, Törökbálinton is van pár látnivaló, még ha nem is sok, de azért általában ha valakinek van egy kis szabadideje, nem oda megy.

Valójában minket nem Draper érdekelt, hanem egy kerékpárutánfutó, amit egy hirdetési oldalon láttunk.

A GPS lelkesen igazgatott bennünket, egyenesen bele egy építkezésbe, ahonnan rögtönzésszerűen bekanyarodtunk a draperi könyvtár parkolójába, majd egy kanyar után kicsit megrándult az autó:

ZEBRA!

Nem egy gyalogosátkelőjelyen hajtottunk át óvatlanul, hanem egy valódi, négylábú zebrával néztünk farkasszemet. Meg egy kétlábú emuval.

Szétszórt tanyák között kanyargott az út, a növényzet és az állatvilág alapján nehéz volt eldönteni, hogy a GPS irányított-e minket egy afrikai mocsárba vagy elnéztük a lehajtót és egy floridai mocsárba keveredtünk.

Aztán bekanyarodtunk egy zsákutcába és már nézhettük is az utánfutót. Nem volt jó, nem lehetett összecsukni. Az eladón látszott, benne fel se merült, hogy egy kerékpárutánfutót össze kelljen csukni, hogy beférjen egy járműbe. Náluk a jármű kategóriába akkora dolgok tartoztak, amikben hátra be lehet dobni néhány kerékpárt, kerékpárutánfutót, kutyát, gyerekeket - négyet -, kempingfelszerelést, motorkerékpárt és még mindig marad hely.

Visszafele megálltunk egy zebraközeli parkban sétálni. Itt egy elhagyott Union Pacific vasútvonal mellett egy gyalogos-kerékpáros-lovasösvény épült. Ezen bandukoltunk egy keveset. Visszafele megláttuk, kiről nevezték el az ösvényt: a Pusztító Angyalról, Porter Rockwellről, az egyik legkeményebb mormon igazságosztóról.

Óvatosan körülnéztünk, majd a fák fedezékében visszakúsztunk az autóhoz, de senki se lőtt ránk.