Amikor kiválasztották a majdani Green River Launch Complex helyét, akkor az volt a szempont, hogy a röpdöső rakéták a lehető legkevesebb embert zavarják.
Hosszas számítások után a szakemberek megállapították, hogy Green Riverben ez a szám hatvan.
Nem gondoltam volna, hogy 1962-ben ennyi ember élt errefele. Green River a dinnyéiről híres és a közelében levő sziklarajzokról híres, nem az itt élő tömegekről.
Ami egykor szigorúan őrzött bázis volt, ahol Pershing és Athena rakétákat teszteltek, ma elhagyott.
Szeretünk ilyen helyekre járni: érdekesek és Utahban van is hova menni. Itt még rakéta-kert is van!
A kapu tárva nyitva áll, csakúgy, mint az elhagyott épületekbe vezető ajtók.
Bennről már mindent elvittek és leszereltek, amit érdemes volt leszerelni és elvinni.
Minket főleg a kilövőállások érdekeltek. Ebből három volt, mi a legközelebbibe mentünk.
Itt óriási, sínen mozgó, légkondicionált épületekben szerelték a rakétákat, hogy aztán sok szerelés után kilőjék őket valamerre.
Az épület jobb oldalán levő létrát nem próbáltam ki, pedig nem lehet rossz a kilátás a tetejéről. Talán még a közelben levő gejzírt is látni. (Mi most nem néztük meg, mert korábban esett és olyankor nem ajánlatos arra menni.)
Abben se voltam biztos, hogy a tető megbír. Vagy a létra.
Nem volt rossz. Legközelebb majd elmegyünk a gejzírhez is és megnézzük a bázis többi részét is.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.