Egy szokványos mese

Hilton
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Julianus nevű barát. A barát úgy gonadolta, megkeresi a magyarok őshazáját. Megkereste. Megtalálta.

Pár száz évvel később azt mondák, jó ember volt ez a Julianus, hogyhogy nincs szobra. Mert tényleg nem volt. Emelni kellett egyet. Csak hát, 1935 volt. Pénz ilyesmire nem sok jutott.

Volt egy fiatal szobrász. Antal Károlynak hivták. Szerette Juliánust. Szeretett volna befutott szobrász lenni. Azt mondta, csinálok én nektek Julianus szobrot ingyér, ha az örökké a Halászbástyán állhat és mutathaja, merre van Baskiria.

Örült mindenki. A szobrász befutott. Megigérték neki, a szobor az idők végezetéig a Halászbástyán fog állni. A szobor felkerült a Halászbástyára. Még Julianus is mosolygott az égben.

Aztán telt, múlt az idő. A fél várost lerombolták, mert meg kellett itt védeni Berlint, A szobor megmaradt. Mutatta, merre van Baskiria. Új épületeket emeltek, a szobor meg útba volt. Mondták, itt a szomszédos Hilton szálló, tegyük oda. A Hilton úgyis megigérte, hogy a dominikánus kolostor romjai állandóan megtekinthetőek maradnak. A nagyközönség mindig megcsodálhatja őket. Szavatartó nép vagyunk, meg büszke nép, meg böcsületes. Ér valamit az adott szó. Legalábbis ezt mondjuk magunknak.



Igaz. a szobor nem ott van, megigértük és igaz, a dominikánus udvart a Hilton zárva tartja, de hát ezek apróságok. Senki sem mondta, hogy a nemzeti mitológia és énkép az igazságon alapul.

Hilton

Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem szeretjük a Hiltont. Drága és sznob hely. Elegáns és szép. Viszont általában nem szeretünk egy névért fizetni. A francia és belga libamáj is részben magyar – mondom rosszmájúan.
Kevésbé szépen csomagolva hasonló szolgáltatást más szálloda is ad. Persze, a Hiltonban pazar reggelit adnak egy vagyonért, illatos kávét lehet inni szép csészéből, egy kis apróért megőrzik a portán a csomagot, még egy kis apróért (15 dollár) adnak drótnélküli internetet egy napra, udvarias személyzet lesi minden sóhajunkat (21% kötelező borravaló hozzáadva a számlához). A parkolóba egy kedves, ezredesnek öltöztetett fiatalember viszi le a kocsit, illik neki is adni valami zizegő papírt, közben egy tábornok felírja a parkolási díjat a számlára. Emellett nyafognak a debit kártya miatt.
Egy közép- alsóközépkategóriájú szállodában, ahol nem egy katedrálisról koppintották a bejáratot és egy-két ember áll a bejáratnál nelkünk kell görnyedezni csomagjaink alatt, egyszerű kis vendéglőben lehet elfogyasztani az árba benne foglalt kontinentális reggelit. Igaz, nincs két fürdőszoba a szobához (30 m2) és a tévét se faragott, modern szekrényke rejti nemes vonalai mögött, viszont az ágybol ingyen lehet wifizni, van egy kis kávéfőző, pár teafilter. Jó, csak egyféle tusfürdő van és nincs szájvíz, de reggel az ajtó elött hever valami pletykalap. Az autóval én parkolok a szálló parkolójában és ugyanannyi felelősséget vállalnak érte, mint a másik helyen. Semmit.
Ja és az alsó-középkategóriás szálloda minimum harmadannyi. A takarítónővel pedig mindkét helyen lehet spanyolul beszélni.