James Bond a szállodában

A szállodai szoba kulcsával, egy mágneskártyával kinyitottam a business center ajtaját.

A nehéz ajtó zárja ellenőrizte a kártyát, zöld fénnyel felvillant és hangos kattanással beengedett.

Kávémat letettem a márványasztalra, hátradőlten a kényelmes székben, zsebemből elővettem kulcscsomómat, amiből kihajtottam a rejtett USB-tárat.

Ezt bedugtam a monitor keretébe épített leolvasóba.

Hörpöltem egyet a kávéból.

Megnyitottam a filet és nyomtattam.

A szoba sarkában beindult egy nyomtató. Úgy éreztem magam, mint James Bond.

Ezentúl így fogok bemutatkozni.

- Fozelek vagyok. Ribizli Fozelek.

Tartozék

Egy tisztességes szállodai szoba nem lehet meg sörnyitó nélkül. 

Akkor is, ha Oremben a mormonok nem isznak sört és kólát. 

Szállodák

- Akkor most kulperájban fogunk lakni vagy folyómederben? - kérdeztük egymást, miközben továbbindultunk Horvátország fele.

- Volt valami bajod a kupival?

- Nem.

A podgoricai kuplerájban az épület egyik felében pár órára - vagy percre - szálltak meg helybeliek, míg a másik felében rendes szállodai szobák voltak valódi utazókkal. Azért feltűnő volt a helyi rendszámú BMW, ami megállt a szálloda előtt, kipattant belőle egy öltönyös fickó és egy elegáns hölgy, eltüntek emeleti szobájukban, majd 45 perc múlva távoztak.

Úgy gondoltuk, a helyi elit ide jár pásztorórára - ha már a hegyekben nem lehet így pásztorkodni, mert nincs hova akasztani a zakót és így megtiporhatnák a birkák.

Ennek a felállásnak volt egy óriási előnye: ebben a szállodában szolgálták fel az utazás legjobb reggelijét. Rengeteg féle minőségi felvágottból, házisajtból, gyümölcsbúl és zöldségből lehettt választani.

Herceg-Novi szállodája nem volt ennyire jó: egy kiszáradt folyómederbe épült egy nádasba. Először nem is hittem el, hogy a járdán kell átugratni, hogy egy murvás csapáson eltünjünk a susnyásban, de aztán megláttam a kiemelkedő épületet a messzeségben.

V naív européerként vakon hisz a leírt szóban: a booking-on nem írtak semmi rosszat ezekről a szállodákról. Hozzáteszem, mindegyikben remekül éreztük magunkat: mert csak zuhanyozni és aludni jártunk haza. Meg lefoglalni a következő szállást. Amint élni szerettünk volna itt, utáltuk volna őket, mint a fene.

Arra, amire nekünk kellettek, tökéletesek voltak és hát, ez is a kaland része: milyen jó posztokat lehet írni róla!

Hotel Crna Gora - Podgorica

- Itt lakott Tito. Meg Sophia Loren.

- Egy szobában?

Azért piszkálta a csőrünket a Hotel Crna Gora, Podgorica egykor legjobb szállodája. Ha már laktunk egy földreszállt UFÓ-ban, miért ne próbálnánk ki a yugoszláv luxus netovábbját?

Írtunk a szállodának, ami nem válaszolt.
Ellenőriztük az emilcímet a honlapjukon.
Írtunk még egyet, de nem válaszoltak.
A booking.com-on valamiért nem ment át a foglalás, de a szállodát a honlap lelkesen kínálta.

Úgyhogy lefoglaltunk egy másik hotelt (mint utóbb kiderült, egy decens kuplerájt) és esti rituális sétánkon pár bárányborda elfogyasztása után megkerestük a szállodát.

Az lobbyban egy markoló parkolt.



A felirat szerint majd egy Hilton lesz belőle.

De addig még várni kell és biztos, hogy már nem lesz olyan, mint Tito idejében volt.

A földreszállt UFÓ

A Hotel Vrbak-ot nem lehetett eltéveszteni. Olyan volt, mint egy Alhambrába oltott űrállomás, ami egy patakra szállt le.

Na jó, nem patakra, hanem folyóra.



A helybeliek valamiért a Raskát folyónak hívják. Meg is csinálták szépen a partjait, mint Szarajevóban vagy Szöulban.



Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt nem lehet lemenni a folyópartra. Végül is, minek. A végén az emberek ott még sört innának.



Ezen a patakon terpeszkedik a neomórba oltott szocreál. Vagy mi.

A szálloda azért is rendhagyó, mert a földszintjén nincs semmi, csak a bejárat. (A normál vendégek, mint mi a járdán parkolunk, a VIP-ek az ajtóban. Szó szerint.) Innen egy lift visz fel a recepcióra, ami egy óriási üvegkupolás tér trópusi növényzettel és fejkendős takarítónőkkel.



A hotel valamikor A Szálloda lehetett errefele. Az építészek és belsőépítészek minden fantáziájukat erre az épületre használhatták el. És még sört is lehetett kapni benne Ramadánkor.

Árlista

Tévé - 300 Euro.

Tükör - 25 Euro.

Még nem láttunk ilyet.

Nem tudom, milyen vengédekre számított az újvidéki belvárosi szálloda vagy csak érdekes tapasztaltak voltak. A szobához mellékelt árlistából kiderült, a vendégnek mennyit kell fizetnie minden egyes szétvert berendezési tárgy után.

Éjjel vártuk a folyosóró és a szobákból beszűrődő túzharcot, baltacsattogást, amint verik szét az ágyakat, de semmi.

A vendégek kifogástalanul viselkedtek. Talán mert ott volt az árlista.

Intermezzo - Kanabi reggeli I

Este azt mondta a recepciós a szállodában, hogy van “teljes reggeli”, azaz nem híg kávé higitott tejjel és cukormüzlivel, hanem rendes étellel.

Frissen sétáltatva beléptem a recepcióra, ahol egy csoffadt kávétermoszt láttam.

- Izé, ez a reggeli?

- Nem, a másik épületben van, elnézést, nem szóltunk.

Átsétáltam a szomszéd épületbe.
Az üvegfalon át egy terített asztalt láttam. Mit asztalt, terülj-terülj asztalkámat. Bacon pirult, tojások ontották a koleszterint, kenyerek nevettek, sajtok vigyorogtak, felvágottak integettek.

Én meg nem tudtam bemenni.
Nem tudtam.
Nem tudtam.
Zárva volt az ajtó. Néztem befele és csorgott a nyálam.

Egyszercsak megjelent egy takarítónő kinézetű takarítónő.

Kopogtam.
Kinyitotta az ajtót és nevetve köszöntött:

- Hát ezért nem jött ma senki se reggelizni!

Yodüsszeia IX - Hotel Diplomat

- Holnap reggel hét harminckor indul a busz a reptérre. Nem várunk senkire - mondta határozottan a Delta képviselője, a járat törlése után és mielőtt elindultunk volna Prágába a Hotel Diplomatba.



A Hotel Diplomat valamikor a prágai szállodák koronázatlan királya volt. Koronázatlan, mert itt helyezték el a testvéri szocialista országokból érkező vendégeket, akik nem igazán voltak monarchisták.



A négycsillagos panelmonstrumból a legutóbbi felújítás során kellemes gigaszállodát csináltak, ahova tömegével érkeznek az üzletemberek és a csoportok. Itt kaptunk egy barátságos szobát Yodával. A szobában egyetlenegy részlet fogott meg nagyon: az íróasztalhoz háromféle konnektor tartozott. Volt egy kontinentális európai, egy brit és egy amerikai. Száztíz volttal. Azt hiszem, komolyan gondolták az üzletember vendégeket.



A szálloda az egykori diplomatanegyed Bauhaus és sztálinbarokk házai, a hadügyminisztérium (lásd fenn) és a prágai műegyetem épületei közül emelkedett ki. Yodával szerettük a negyedet. Széles utcák, érdekes épületek és sok fű - tökéletesen éreztük magunkat.



Egy valami hiányzott boldogságunkhoz: a New York-i járat. A reggeli séta után leadtam kulcsomat a recepción.

- Ugye, hét harminckor lesz a Delta transzfer?

- Most telefonáltak, hogy kilenc harminckor megy a busz.

A recepciós faarccal, kérés nélkül adta vissza a kulcskártyát, mi pedig sétáltunk egy keveset a környéken, de most se vettünk Maseratit a sarki boltban, viszont kilenckor már a buszon ültünk.

A negyed órával korábban induló buszt az egyik utas csak azért érte el, mert nagyon gyorsan tudott futni.

De legalább úton voltunk a reptérre.

Sivatagi luxus

1909-ben kevés luxusszálloda volt a Mississippi és San Francisco között. Las Vegas még a rémálmokban sem létezett.

Salt Lake Cityben sem volt jó szálloda - egészen 1911-ig. Ekkor készült el a Hotel Utah.



A hotelt az amerikai délnyugat legjobb szállodájának tartották. Helyi és nyugati parti befektetők pénzéből bostoni építészek tervezték meg a hatalmas épületet. Az egyik fő részvényes a mormon egyház volt. A telket is ők adták a Templom tőszomszédságában.



A Hotel Utah földalatti bárjában példátlan mennyiségű égetett szeszt árultak. A Templom tőszomszédságában nyílt bár sokakat megbotránkoztatott. Az egyház akkori elnökét azonban meggyőzték, hogy egy luxusszállodába luxsusitalválaszték dukál és ha mormonok vissza akarják kapni a befektetett pénzét, akkor az embereknek lehetővé kell tenni a piálást. Lehetővé tették.



A nyolcvanas évekre a beruházás megtérült. Ekkor már több felsőkategóriás szálloda is volt Salt Lake Cityben, így az egyház felvárásolta az épületet és beszüntette benne a züllést: a szálloda bezárt és hamarosan mormon egyházi épületként született újjá.

Irodák, egyházfiak és családkutatók költöztek be, de megmaradt a kávézó és a vendéglő is a tetőteraszon. Csak az alkoholt tünt el az éptlapról. A kávé és a tea maradt.



Az egykori hotel tetejére pedig beköltöztek a vándorsólymok

Yoda drámai színész

Este.
Szálloda.
Hamburg (a Buffalo-menti).
792 levezetett kilométer.

Esti séta.

A szálloda kutyabarát: vannak nyulak a parkban.

Séta után leroskadtunk.

Yoda búskomor.
Bebújt az íróasztal alá és sértődötten nézett.

- Mi baja a kutyának?

- Játszottál vele séta után?

Yoda minden séta után játszik egyet. Átvesszük a legfontosabb szavakat: ül, áll, pacsi, másik kézzel pacsi, pitizik, ugrik, fekszik, fordul, táncol, beszél.

Most elfelejtettem a játékot. A Mester pedig vérig sértődött. A Föld abbahagyta a forgást, a Nap kialudt, a gravitáció megszünt, az olaj elfogyott - egészen addig, amíg rá nem néztem:

- Játszunk?

A következő pillanatban a világ rendje helyreállt és a Mester vidáman nyújtott kezet.

Népek a szállodában II

Megjegyzés: A fénykép illusztráció.


A férfi a lépcsőfordulóban ült és telefonált. Cigarettától karcos borízű hangon beszélt és áradt belőle a nikotinnal kevert cementporszag. Úgy nézett ki, mint egy építkezésen dolgozó városi manó. A dalos pacsirta után a városi manó a lépcsőház ügyeletes lakója. Esténként miután koncentráltan bevitte az utcán éjszakára esedékes nikotinadagját, telefonozásba kezd. Ilyenkor kivillannak szájából sárga agyarai.

A városi manó teherautója rendszáma alapján floridai. Nem tudom, mi a ráció abban, hogy egy cég floridából hoz építőmunkásokat Massachusettsbe, de biztosan megvan rá az okuk. A melósok reggel szerszámokkal megrakodva elindulnak építeni valamit, este pedig söröskartonokkal felszerelkezve alapoznak az éjszakára.

A nagyszakállú nikotinmanó ízes amerikaisággal beszél a lépcsőházban. Azt hiszem, válófélben van, a múltkor az ügyvédről beszélt. Most pedig becsületességét bizonygatta:

- Nézd, én egy egyszerű ember vagyok, nekem nincs semmim ezen a világon, csak a szavam és a tököm (All I have in this world is my balls and my word.)



FRISSÍTÉS: A nikotinmanó világnézetét összefoglaló tételmondata nem hagyott nyugodni. Ismerős is volt valahonnan, ezért rákerestem. Tony Montana (Al Pacino) állítja ezt magáról a Scarface-ben: All I Have In This World Is My Balls And My Words .. And i Dont Break Them For No One. Csalódtam a manóban.

Népek a szállodában I

- Szép szemedért megöőőőőőrüülöööööök kicsi szíííííííveeeem - énekelte iszonyatosan hamisan a férfi telefonjába a lépcsőfordulóban.

Yoda rosszallóan nézte a fickót, úgy látszik, az éneklés jobban megviselte, mint a sírás. Mert a múltkor a fickó zokogott a telefonba.

- Mrrrr - tette hozzá nyomatékosan a Mester, a telefonozó tudtára adva, hogy a tehetségkutató tévéműsorokban komoly esélye lenne magára vonni a médiafigyelmet ügyeletes zenebohócként.

A szálloda apartmanjai nem kínálnak sok lehetőséget az elkülönülésre. Ez a fickó is a lépcsőházba járt lelki életet telefonozni.

Mi Yodával igyekeztünk a lehető legkevésbé zavarni, de ez az ember mindig este tíz fele kezdte mobil társasági életét a lépcsőházban, mi pedig esténként mindig ugyanekkor indulunk el havat olvasztani. Négy nap után a telefonember elunta, hogy Yoda mindig beszól neki, amikor énekel és átköltözött egy másik lépcsőházba. Még jó, hogy a hotelnek öt kijárata van. Ez volt ugyanakkor az az este, amikor én is eluntam a lépcsőház zárt terében történő halláskárosítást és másik utat választottam. Azt, ahol az dalos pacsirta ült és a telefonba énekelt:

- Azóta elment a remény, elhagyott engeeeeeem, a Sors nem lát többet téééégeeed, a csillagok nem hunyorognak, napfogyatkozás az életeeeeeeem, ma nem kel fel a naaaaaaap!

Massachusetts toleráns hely, senki se hívott rendőrt és még fizikai erőszakot se helyezett kilátásba, ha nem hagyja abba.

Fapofával mentünk lefele.
Miután Yoda besárgított egy embernyi hókupacot, egy másik ajtón mentünk be. Nem akartuk megzavarni pacsirtánk életét.

Sajnos ő se akarta, hogy zavarjuk és átköltözött ugyanabbe a lépcsőházba, ahol a meghatottságtól elfulladó hangon telefonjába dalolt:

- Beszéééélt a SORS, már nem kereseeeeem a boldogsÁÁÁÁÁÁÁgot, nem tudtad, de álmaimban csavarogtááááál és megtalált téged a lelkeeeeeem.

- Mrrrr - mondta Yoda.
Az embernek érzékeny lelke lehetett, mert másnap kiköltözött a szállodából.

A feketebárány

A cambridge-i 7-es számú tűzoltóság embereit fekete bárányoknak hívták: ha tiltakozni kellett, sose kellett a 7-esekre várni. Akkor is elsők voltak, ha tüzet kellett oltani.

Az 19-20 században Cambridgeben volt elég tűz. A Boston melleti kisváros a világ egyik legnagyobb ipari központja volt. A gyárak, üzemcsarnokok közül tűztornyok emelkedtek ki. A tűzőrségeket funkcionálisra tervezték. A földszinti garázsban parkoltak a tűzoltóautók, mögöttük pedig az önjáró hajtóművek és üzemanyagraktárak: szénával teli szérű és istálló. Az épületben jutott hely szenespincének is: egyes pumpákat gőzgép üzemeltetett.



A cambredge-i ipar apránként kivonult a városból, helyét egyetemek és biotechnológiai laboratóriumok, informatikai társaságok vették át. A tűzoltóságok egymás után zártak be. 1994-ben a fekete bárányokra is sor került.

A tűzőrség épülete évekig omladozott magában és hamarosan fekete bárányból utolsó mohikán lett, az utolsó 19. századi épület a környéken.
Így ismertük mi meg a tűzoltóságot és ettől kezdve figyeltük, mi történik vele. A ház lassanként átalakult és újjászületett.

A hétemeletes tömbbel kiegészített régi tűzoltóságból négycsillagos szálloda lett. A szálloda éttermét a tűzoltók tiszteletére Fekete báránynak nevezték el. Mi évekig néztük a hotelt ablakunkbból.

Amikor idejöttünk, akkor is megnéztük, mennyibe kerülne ott megszállni. A szálloda komoly kedvezényeket kínál holtszezonban minigarzonokat. Kedvezménnyel egy pici szoba ötezer dollár egy hónapra. Plusz adó. Azt hiszem, nem költözünk.

Yoda szállodában

Yoda in the Hotel
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda szeret szállodába menni. Új hely, izgalmas és van mit felfedezni. Csupa új zug, szag, ember, kutya, fotel és ágy. Néha konyha is.

A legtöbb szálloda (szállodás) nem szereti a kutyákat. Ha be is engedik a négylábúakat, akkor is mindenféle extra pénzt kérnek értük.

Most, midőn Yoda végigjárta szállodai "lakásunk" minden zugát a konyhától a nappalin át a hálószobáig, rájöttem, miért.

A Mester érzékeny orrocskája mindent megtalál: tökéletesen ellenőrzi, ki (azaz mi) lakik a szobában rajtunk kívül és pillanatok alatt megtalálja az összes takarításbeli hiányosságot.

Kell az egy szállodának, hogy a vendég a tartózkodás harmadik percében tudja, a szoba melyik részében nem takarítottak? (Azaz tudja, a szoba mely részében takarítottak?)

A szobánk Las Vegasban tiszta volt.
Yoda el is keseredett: nem talált semmi ehetőt benne sehol.

A recepció

Hilton
Originally uploaded by ribizlifozelek

(A kép illusztráció.)

- Jónapot kívánok. Van egy foglalásom. XY és ZS néven.
- Jónapot kívánok. Milyen útja volt? (pötyög a gépen)

- Nem látom a foglalást. Milyen néven is volt?
(Lebetűzöm.)

- Kérhetek egy igazolványt?
- Tessék.

- Nem találom. Mi is a másik név?
- ZS. Leírom.

(Pötyög.)
- Nincs ilyen foglalás.
(Odaadom a foglalási papírt. Nem ezzel kezdtem, mert a foglalásos papír a hátizsákban volt a kutyaeledeles zacsiban.)

- Köszönöm.

Mosolygok.
(Pötyög. Nyakkendőt lazít.)
- Akkor sincs ilyen foglalás.

(Pötyög. Inget gombol.)

Ellenőrzi a címet.
Ellenőrzi a dátumot.
Ellenőrzi a nevet.

- Nincs ilyen foglalás.
Mosolygok.

(Pötyög. Homlokot töröl.)

- Nem találom a foglalást.
Mosolygok.

- MEGVAN! Reggeli hattót kilencig. Kellemes tartózkodást.

Egy dadaista vers

No running
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mindig is érdeklődéssel bogarászgattam az Egyesült Államokban látott spanyol feliratokat. Olvasásukkal egy új világ tárult fel előttem.

Én az európai spanyolt ismerem jól. A dél-amerikai spanyol kicsit más. Beszélői nagyon mások. Ebből a kicsit másként beszélt spanyolból aztán valami egészen más lesz az Egyesült Államokban.

Az angolszász amerikaiak is próbálnak valamit tanulni spanyolul és sokszor ők írják a spanyol nyelvű feliratokat is. Rosszul. Pocsékul. Ahogy mi magyarok írunk ki dolgokat angolul is.)

Kedvenc monticellói szállodánkban láttam ezt a rejtélyes feliratot, miközben Yodával mentünk trágyázni a szálloda melletti "belvárosi" búzaföldet.

NO RUNNING olvastam a lépcsőházban. Ez teljesen rendben van, a mondás is úgy tartja, lassan járj, tovább érsz. Csak megfontoltan bandulokoljunk a lépcsőn: walk quitely [sic!].

A quitely az egy olyan választékos szó, hogy a legnagyobb szótárakban sem szerepel, viszont Chaucer párszor használta a 14. században. Akkor valami olyasmit jelentett, hogy teljesen. Előfordulhat azonban, hogy a vendégek felelőtlen nyargalásán felháborodó portás mérgében elgépelte a felírást és quietly-t írt volna.

A spanyol felirat csak fokozza a homályt.

Ningún funcionamiento.

Ilyen spanyolul nincs. Olyami lenne, hogy Semmisem működik*, de azt se így mondják. A ferdítés azonban követhető: angolul a runs azt is jelenti, hogy működik. Works. Ami works angolul, az meg funciona spanyolul.

A caminata quitely pedig már a dadaista költészet csúcsait ostromolja. Caminata az spanyolul menés, kirándulás. Quitely szó spanyolul nem létezik (azaz létezik, mert már leírták...)

Tökéletes dataista szabadvers. Csak azt nem tudom, mi lehetett a szerző anyanyelve.

NE FUSS
Semmi működik
Gyalogolj teljesen
semmi működik
kirándulj óvtsan.

Lassan járj, tovább érsz.

Hilton

Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem szeretjük a Hiltont. Drága és sznob hely. Elegáns és szép. Viszont általában nem szeretünk egy névért fizetni. A francia és belga libamáj is részben magyar – mondom rosszmájúan.
Kevésbé szépen csomagolva hasonló szolgáltatást más szálloda is ad. Persze, a Hiltonban pazar reggelit adnak egy vagyonért, illatos kávét lehet inni szép csészéből, egy kis apróért megőrzik a portán a csomagot, még egy kis apróért (15 dollár) adnak drótnélküli internetet egy napra, udvarias személyzet lesi minden sóhajunkat (21% kötelező borravaló hozzáadva a számlához). A parkolóba egy kedves, ezredesnek öltöztetett fiatalember viszi le a kocsit, illik neki is adni valami zizegő papírt, közben egy tábornok felírja a parkolási díjat a számlára. Emellett nyafognak a debit kártya miatt.
Egy közép- alsóközépkategóriájú szállodában, ahol nem egy katedrálisról koppintották a bejáratot és egy-két ember áll a bejáratnál nelkünk kell görnyedezni csomagjaink alatt, egyszerű kis vendéglőben lehet elfogyasztani az árba benne foglalt kontinentális reggelit. Igaz, nincs két fürdőszoba a szobához (30 m2) és a tévét se faragott, modern szekrényke rejti nemes vonalai mögött, viszont az ágybol ingyen lehet wifizni, van egy kis kávéfőző, pár teafilter. Jó, csak egyféle tusfürdő van és nincs szájvíz, de reggel az ajtó elött hever valami pletykalap. Az autóval én parkolok a szálló parkolójában és ugyanannyi felelősséget vállalnak érte, mint a másik helyen. Semmit.
Ja és az alsó-középkategóriás szálloda minimum harmadannyi. A takarítónővel pedig mindkét helyen lehet spanyolul beszélni.