A német és a kutyája

Korán ébredtünk és indultunk. Meleg nap volt, már hétkor is, amikor elindultunk. Ahogy suhantunk a néptelen úton, egyszercsak a semmiből egy biciklis bukkant ki kutyával, kerékpáros utánfutóval, amint kétségbeesetten integetett.

Még jó, hogy jóval a megengedett sebesség alatt haladtunk, mert hát a tájat kell ilyenkor nézni.

Leálltunk úgy, hogy a bicaj elöttünk legyen, nehogy valaki elcsapja, amíg beszélünk és ne derüljön ki, hogy mit akar.

- VIZET! - hörögte.

Az ajtóból elővettem két félliteres palackot. Az egyiket kitöltötte a kutyának, a másikat felemelte és nyelt egyet, majd visszaadta az üres üveget.

- Van még?

Adtam neki még egyet, majd gondosan eltettem az újabb üres üveget és a csomagtartóból előhalásztam egy négyliteres kannát és átadtam neki. A fickó erős német akcentussal megszólalt:

- Az alkalmazás a telefonomban azt mondja, itt vannak kempingek, azt hittem, a kempingben van víz. De nem volt. Már csak egy üveg vizem van a Coloradóból - és rámutatott egy kannára, amiben valami zavaros izé volt, fele sár, fele baktérium, a többi víz. Attól hasmenés környékezett, hogy ránéztem.

- Honnan jössz és hova mész?

- Bejárom az USÁ-t kerékpárral, Bostonba megyek, Hanksvilleből jöttem, a kutyámnak megsérült a lába és nem tudok felfele tekerni, ha az utánfutóban van. Most Fry Canyonba megyek, az alkalmazás a telefonomban azt mondja, hogy ott van egy motel és egy repülőtér. De nagyon messze van.

Fry Canyonban van egy bezárt motel és egy bozóttal benőtt leszállópálya, ami mellett van pár rom, amit meg szerettünk volna nézni. Mondjuk víz az nincs... A német kicsit el volt tévedve és teljesen el volt készülve az erejével.



- Kérsz egy joghurtot?

Nagyjából úgy nézett rám, mintha Fort Knox kulcsát kínáltam volna neki. Mikor visszaadta az üres joghurtosedényt, eszembe jutott valami.

- Figyelj, itt van Hite Marina elöttünk.

- Nem, az mögöttünk van. Ott aludtam.

- Nem, nem, Hite Marina a Colorado bal partján van, mi a jobb parton vagyunk - láttam, el akarja mondani, hogy a telefonján levő app szerint ez nem így van, de aztán inkább csendben maradt.

- A marinában van egy bolt és ott van zuhany, ott pihenhetsz, szerintem nincs tíz kilométer.

Ebben maradtunk, elköszöntem és elindultam. Közel negyven percet beszélgettünk, az alatt egy autó se haladt el az úton.

Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem. Bekanyarodtam a marinához és megvártam a fickót.

- Ott vannak az ingyenes zuhanyok - mutattam neki az épületet - arca felderült, úgy nézett rám, mintha a Mennyek kulcsát nyújtottam volna át neki. Adtam egy kis házi rizseshúst a kutyának Yoda készleteiből, közben Yoda elmagyarázta a nála tízszer nagyobb kutyának, hogy ki is a főnök. Még megmutattam a németnek a vízcsapot és a vízöblítéses wc-t, majd elköszöntem.

- Várj, ide jön távolsági busz?

- Nem, nem hiszem - feleltem és azon gondolkodtam, hol lehet a legközelebbi buszmegálló. Azt hiszem, Green Riverben, ide 185 km-re. Vagy Corezben, 265-re.

- Ezt megtarthatom? - mutatta az üres négyliteres kannát - Ha igen, megöltöm és még iszom egy kicsit.

Esti és reggeli kilátás

A Coloradónál aludtunk Hitével szemben a kilátó közelében.

Ha tehetjük, mindig megállunk itt, hogy lenézhessünk a vízre és megnézzük, van-e víz a folyóban és a Lake Powellben. (Most úgy tűnik, sokkal kevesebb van benne, mint 2017-ben, de a hóólvadás még csak most kezdődött és időn ez pozitívan fog változni.) Különben most látom, hogy a 2018-as hitei megállónkat még meg se írtam. Majd pótolom. Ennyit a kronológiáról.



Most is a szokott hely közelében álltunk meg éjszakázni és megnéztük, milyen innen a napnyugta és milyen innen a napkelte.

Szép.

Víz a Coloradóban

2013-ban voltam utoljára Hite mellett (felett) a Coloradónál.

Akkor a mostaninál is nagyobb volt a szárazság. Sajnos most se vagyunk kinn a vízből.

2013



2017

Hite

State Route 95
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hite városát meglepő módon egy Cass Hite nevű aranyásó alapította. Cassnak valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy ő várost alapít, amikor letette motyóját a Colorado partján.

Arról lehet szó, ahogy Cass mendegélt, megtelt a hócipője az út porával. Mindig, ha felért egy hegy tetejére, újabb hegyet látott maga előtt.



A több száz kilométeres úton a Colorado melléke bizonyult a legkellemesebb helynek. Hite itt kezdett el aranyat ásni. Valamennyit biztosan talált, mert egy egész kisváros - nagyon kisváros - nőtt ki a sziklából. A sziklák mellet. Alatt.



A virágkor a második világháború után kezdődött: arany helyett ekkor urániumot kerestek. A városkának pedig kétszáz lakosa volt. Ennyi embernek már komoly infrastruktúra kellett, készült is egy kompkikötő. Aki autóval át akart kelni a folyón, öt dollárt kellett fizessen.

1947-ben az komoly pénz volt és 48 mai dollárnak felel meg.

Aztán már nem kellett annyi urán. Sokan elköltöztek Hitéből. A Hoover-gát megépítésével a városkának feljebb kellett költöznie, a legrégibb épületeket elnyelte a Powell-tó emelkedő vize.

A 95-ös utat idővel modernizálták és 1967-ben egy híd épült a Glen-kanyon fölé.



Pár évtized múlva le is aszfaltozték a 95-öst. Hite pár tucat lakossal továbbra is létezik a Colorado partján, bár szerintem nem tűnik nagyon vidám helynek. De legalább van ott egy benzinkút és lehet jeget venni.