Kóruspróba a Tabernákulumban

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Tabernákulum az egyik kedvenc mormon épületem. Megtudtuk, nemcsak akusztika-bemutatókat tartanak itt, hanem koncerteket is.
Először a próbára mentünk el. A Mormon Tabernákulum Kórusa hetente egyszer élő koncertet ad, amit több tucat kábeltévé és rádióállomás közvetít. A legelső élő adásra 1929-ben került sor, azóta a vasárnap délelőtt elképzelhetetlen a kórus fellépése nélkül. (Miként megtudtuk, ez a világ legrégibb, folyamatosan futó élő műsora.)
A közvetítés is és a próba is nyilvános. Az egyetlen komoly különbség a két alkalom között, hogy a próba olyan, mint egy piac: a nézők trécselnek, mászkálnak, kijönnek, bemennek, megvitatják a legújabb templomi és világi pletykákat, közben a kórus énekel, a karmester fegyelmezi a kórust és jópofizik a közönséggel.
Az élő adáskor viszont síri csönd van, még tüsszenteni se nagyon lehet.
A kórust még 1847-ben alapították mormonok egy hónappal azután, hogy leereszkedtek a hegyekből. Szerinem a vándorlás megpróbáltatásai után a mormonok ekkor jutottak először levegőhöz.. Egyes fundamentalisták szerint azóta sokat lazultak az erkölcsök, például már 25 évesen kórustag lehet valaki. A tagság egyébként szigorúan önkéntes, a kórus pedig önfinanszírozó. A tagok nem kapnak fellépéseikért díjazást, viszont utiköltséget se fizetnek. A kórus az egyháztól kapja a koncerttermeit: az intimebbik a 7000 férőhelyes Tabernákulum, a nagyobbik a 21000 férőhelyes LDS konferenciaközpont.



A 360 tagú kórus énekesei 60 éves korukban kötelezően nyugdíjba vonulnak, így adnak helyet az újabb tehetségeknek.
Egyvalami biztos, énekelni és szervezni nagyon tudnak.

Young at Heart

Háttérnek zörgött Jay Leno a tévében. A műsorának mi igazán az elejét szeretjük, amikor ő beszél, A vendégei már általában nem annyira érdekesek. Most azonban történt valami. Először fél szemmel néztünk oda, aztán kettővel.
Egy kórus énekelt. De micsoda kórus. Mint kiderült, a Young at Heart átlagéletkora 80 év. Összesen pedig 2000 évesek. A kórusba egyszerűen lehet belépni: be kell tölteni a hetvenet, utána már minden megy, mint a karikacsapás.
A kórust Massachusettsben alapították egy idősek otthonában 1984-ben. A kórusnak tagja pár - első - világháborús veterán és hadiözvegy. Egyikük még harcolt a Somme-nál is. A kórus hamarosan népszerű lett. A nénik, bácsik főleg rockot énekeltek, néha el-elfulladva, de nagyon lelkesen.
A 90-es években találták ki, hogy különféle zenekarokkal és művészekkel adnak közös műsort. Így turnéztak egy breaktánccsoporttal, punk zenekarral és kambozsai népzenészekkel. 1997 és 2004 között 12 európai, ausztrál és kanadai turnéjuk volt. Léptek fel már börtönben is, ott a kórust a nehézfiúktól egy vizesárok és egy kerítés választotta el.A sok kemény sittes nagyon élvezte az előadást. Talán azért, mert a kórus reményt adott nekik, amikor ilyen korban majd kikerülnek a rácsok mögül, még kezdhetnek magukkal valamit.



Ja, mit énekelnek a fiatalok?
A szám címe, I Wanna Be Sedated és egy Ramones nevű punk rock banda slágere volt a hetvenes években. A dal arról szól, hogy szedáljanak már le egy napra, mert nincs hova menni, nincs mit csinálni. Tegyetek tolószékbe és ültessetek repülőre, mert itt nincs mit csinálni.
A dal érdekes apropóból született: a banda 1977 karácsonyán Londonban volt. London olyan lehet karácsonkor, mint Budapest: minden zárva van. A fiúk csak ültek a szállodai szobában, amerikai filmeket néztek és unatkoztak. Ekkor született ez a dal.
Egy brit tévécsatorna készített róluk egy dokumentumfilmet, ennek apropóján kerültek bele Leno műsorába. A dokumentumfilmet már hozzátettük a Netflix várólistánkhoz.
Az élet mégis szép.