Kóruspróba a Tabernákulumban

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Tabernákulum az egyik kedvenc mormon épületem. Megtudtuk, nemcsak akusztika-bemutatókat tartanak itt, hanem koncerteket is.
Először a próbára mentünk el. A Mormon Tabernákulum Kórusa hetente egyszer élő koncertet ad, amit több tucat kábeltévé és rádióállomás közvetít. A legelső élő adásra 1929-ben került sor, azóta a vasárnap délelőtt elképzelhetetlen a kórus fellépése nélkül. (Miként megtudtuk, ez a világ legrégibb, folyamatosan futó élő műsora.)
A közvetítés is és a próba is nyilvános. Az egyetlen komoly különbség a két alkalom között, hogy a próba olyan, mint egy piac: a nézők trécselnek, mászkálnak, kijönnek, bemennek, megvitatják a legújabb templomi és világi pletykákat, közben a kórus énekel, a karmester fegyelmezi a kórust és jópofizik a közönséggel.
Az élő adáskor viszont síri csönd van, még tüsszenteni se nagyon lehet.
A kórust még 1847-ben alapították mormonok egy hónappal azután, hogy leereszkedtek a hegyekből. Szerinem a vándorlás megpróbáltatásai után a mormonok ekkor jutottak először levegőhöz.. Egyes fundamentalisták szerint azóta sokat lazultak az erkölcsök, például már 25 évesen kórustag lehet valaki. A tagság egyébként szigorúan önkéntes, a kórus pedig önfinanszírozó. A tagok nem kapnak fellépéseikért díjazást, viszont utiköltséget se fizetnek. A kórus az egyháztól kapja a koncerttermeit: az intimebbik a 7000 férőhelyes Tabernákulum, a nagyobbik a 21000 férőhelyes LDS konferenciaközpont.



A 360 tagú kórus énekesei 60 éves korukban kötelezően nyugdíjba vonulnak, így adnak helyet az újabb tehetségeknek.
Egyvalami biztos, énekelni és szervezni nagyon tudnak.

A Tabernákulum

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár éves itttartózkodás után a mormonok kezdtek megmelegedni Utahban. (Főleg nyáron. Télen nehéz itt melegedni.) Elkezdtek hát reprezentatív közösségi épületeket emelni.
A közösségi események céljára épített tabernákulum 1867-re készült el. Az épület elképesztően modern és nem csak a korához képest - ma is vállalható lenne. Nem egy neogótikus habostorta, hanem egy rendhagyó koncertterem. Amikor elkészült, 8000 ember fért el benne. Időközben a mormonok gyarapodtak, ezért közel 150 évvel később megnövelték a teret a székek között, így 1000 fővel csökkent a terem befogadóképessége. (Az 1884-ben épült Operaházban 1200-an férnek el.)

A két épületet igazából össze se lehet hasonlítani, az egyik egy neoreneszánsz palota, a másik egy vakmerő betonteknő. Viszont mindkét épület akusztikája csodás, bár nekem úgy tünt, a Tabernákulumé jobb. Rengeteg ingyenes bemutatót tartanak itt és ingyen szokott énekelni a Mormon kórus is.
Hangosítás nélkül is tökéletesen hallatszott a színpadon eltépett papírdarab, leejtett csavar, zöldborsó.
Az épület tervezésében a mormon vezér tevékeny szerepet játszott. Rosszmájúan megjegyzem, ebben is megelőztek minket, a mi főnökeink csak jóval később kezdtek el érteni mindenhez.
Mivel a közösség nem volt gazdag, keményfa helyett keményfa mintázatúra festett fenyőt alkalmaztak.
Az épület egész jól elvolt 2005-ig, amikor is renoválták, földrengésbiztossá tették és a fenyő gerendákat vasbetonra cserélték. Most, hogy kevesebben férnek el benne - és több a küldött -, a mormonok nagygyűléseit a közeli kongresszusi központban tartják. A prófétától viszont itt vettek végső búcsút. Igaz, akkor lecserélték a pszichedelikus rózsaszínt egy kellemes kék háttérre.