Cove Fort télen

Hideg volt. Hideg volt St George-hoz képest és főleg hideg volt utolsó látogatásunkhoz képest. Kilenc éve októberben voltunk itt és csodaszép volt az idő.



Akkor ősz volt és meleg. Most vacogtunk, bár - miként az idegenvezetőtől megtudtuk - ez relatív.



Az erőd megváltozott az elmúl sok évben. Yoda őszinte bánatára már nem lehetett közelebbről megnézni a 125 éves almafákat se.

A régi fotóink alapján az erőd udvaráról is eltüntek az évszázados fák.



A kiállítások viszont nem változtak.

Itt volt a távíró, a mosókonyha, a mosódeszka és a rózsaszín alsóruha is.



Jó volt megálni, főleg, mert az önkéntesek meghívtak egy fűszeres, forró almalére is. Majd tíz év múlva megint jövünk. De akkor lehet, augusztusban jövünk az erőd születésnapjára.

Santa Clara

- Akkor a svájci mormonok, akik nincsenek Heberben menjenek le délre gyapotot termeszteni! Nem lesz nehéz, Hamblin már mindenfélét csinált lenn. 

Így a száz valahány svejci mormon elindult és letelepedett Jacob Hamblin háza mellett a Santa Clara folyó völgyében. Az, hogy az Alpokból érkezett svájciakat miért nem a hegyekbe és miért a forró délre irányították, rejtély. 

A svájciak településüket Santa Clarának nevezték el a folyóról. 

A telepesek tíz évet földbevájt kunyhókban húztak ki és szorgalmasan építették városukat, művelték földjeiket. 

Aztán gyökeret vertek és leszármazottaik ma is itt vannak. 

A régi magtárak ma már omladoznak, de Santa Clara egy virágzó elővárosa lett St George-nak. 

Egy telepes háza

Jacob Hamblin felfedező volt és misszionárius. Beszélt több Paiute nyelvjárást és gyakran őt hívták, ha vitás ügyeket kellett eldönteni a mormon telepesek és az indiánok között. 

Több város megalapításában is részt vett, ő honosította meg az ipart Panaca mellett.

Hamblin az első európaiak között érkezett ide. Vele jött az a Hardy is , aki olyan elérhetetlen magasságba kopácsolta a sziklafalba a nevét. Ez valószínűleg helyi szokás lehetett: felvésni a dátumot és a nevet a sziklafalba pár ősi petroglif mellé. Hamblin is ezt tette. Pár túrázó a hatvanas években megtalálta ezt a feliratot, amit behoztak a múzeumba. Manapság ezt a modern emberek, régészek rongálásnak tekintik, a helyi mormonok pedig kontinuitást látnak benne. Valahol szerintem mindenkinek igaza van. 

Hamblin idővel felépítette álomházát a Santa Clara folyó mentén, egy kőhajításra a mormon erődtől. (Akkor se ártott, ha a béketeremtő egyenes jelleme mellett némi tűzerővel is rendelkezett.)

Az erődöt azóta elmosta egy áradás, Hamblin udvarháza megmaradt. 

A ház 1855-ben épült és Hamblin mértékletességének a példája: mert sose volt neki egyszerre több felesége, mint kettő. Összesen különben négy volt. 

A ház földszintjén volt a nappali és a konyha. Itt zajlott az élet. Földszint egy: háló és nappali az első feleségnek. Fszt 2: háló és nappali a másodiknak. (Mint Brigham Young házában Salt Lake Cityben.)

Emeleten volt egy nagyszoba az összes gyereknek (összesen 22-en voltak és Hamblin születéséne kétszázadik évfordulójára több, mint ezer leszármazott jött el).

Ezt a padlásszobát használták falugyűlésekre és Hamblin itt tanította gyerekeit is. Remélem, a gyerekek sokat rosszalkodtak a padláson. 

Mormon milliomos feleséget keres

Írtam már a gazdag mormonról, aki plakátkampánnyal keres magának feleséget.

2500 (kétezerötszáz) leányzó jelentkezett a megtisztelő felkérésre. A lányokat válogatták, válogatták és végül húsz szerencsés nyertest limuzin vitte egy luxusvendéglőbe egy eldugott helyre, ahol megkezdődött a randi.

Minden érkező lányt taps fogadott és vörös szőnyeg, ezen kellett bevonulni a vendéglőbe, ahol mindenki kapott egy kis ajándékot (egy nyakéket). Ekkor elkezdtek mesélni a Milliomosról, aki egy fehér vászon mögött állt hátulról megvilágítva.

Kiderült, hogy szereti a diétás kólát, a baseballt és... és ekkor lehullott a vászon és ott állt Ő, a Milliomos (nem, róla nincs kép, a jelöltekről van).

A milliomos később megjegyezte, hogy meglepődötta nők minőségén (quality), én meg azon, hogy ezt így kimondta. Jó, én is meglepődtem a milliomos minőségén.

Szóval, a Milliomos előjött a paraván mögül és ekkor bemutatta a romantika non-plus ultráját, olyat, aminek láttán a Casablancán és a Love Story-n edződött nézősereg is könnyárban tör ki.

Elkezdett egy Power Point prezentaciót arról, hogy mit vár a házasságtól.

És a csajok nem borították rá az asztalt és nem akasztották fel a .... bankszámlájánál fogva az ajándékba kapott nyakláncukkal, hanem áhítattal hallgatták.

(Jó, hallottam olyan emberről, aki a feleségének egy power point prezentációval igyekezett igazolni, hogy a háztartásnak égetően szüksége van egy számszeríjra, de ő nem járt sikerrel.)

Forgószél milliomos ezek után minden hölggyel beszélgetett öt-hat percet, majd elköszönt tőlük és stábjával kiértékelt a jelölteket. A kiválasztottakkal majd személyesen, hosszabb időre találkozik és a szerencsés(eket?) elveszi feleségül.

Templom-bánya

A Templom-bánya az a hely, ahonnan kibányászták a Templom köveit.

Én egy valódi kőbányára számítottam, nagy üregre, lenyúgöző akusztikára és óriási félig kibányászott kőtömbökre. Meg patakra.



A patakról kiderült, hogy épp véletlenül folyik. Ideiglenesen. A vízművek ugyanis elszipkázza a víz nagy részét és csak a maradék csordogál a völgy alján.



A patakot követő ösvény régi, 19. századi gátak és turbinák maradványai között kanyargott.



Itt volt a város első villanytelepe is.



Kőbányát azonban nem láttunk.

Pedig nagyon kerestük.



Teljesen véletlenül jöttünk rá, hogy a kőbánya az nem kőbánya. A mormonok a szerteszét heverő óriási kőtömböket kopácsolták kisebb kőtömbökre. Ezeket aztán eleinte ökrös szekérrel cipelték a templomhoz. Próbáltak egy hosszú csatornahálózatot építeni és leúsztatni a köveket a templomhoz, de a csatornákból elszivárgott a víz és a nagyívű terv megfeneklett és helyette egy egyszerűbb megoldáshoz fordultak: vasutat építettek.



A kanyon most újra csendes. Csak a patak csobog, az is csak ideiglenesen.

Mormon temetés

Nyolc perc sétára volt az egyházközség épülete. Gyalog mentem. Ez nem amerikai dolog volt. Szomszédaink, akik szinte ugyanekkora távolságra laknak, mind kocsival mentek.

Hiba volt gyalog menni: az utcáról betérőket senki sem fogadta, bezzeg a parkoló felől érkezők himnuszos könyvet és emléklapot kaptak.

Egyre többen lettünk. Mivel már nem fértünk el, két egyházfi eltolta a százötven fős terem végén lévő válaszfalat, ami mögött újabb ötven hely jelent meg.

A templom végében még volt egy hely R-ék mellett. Ide préseltem be magam. Egyik oldalon R ült, a másikon egy rutinos templombajáró ismeretlen. Ő egyből elaludt, amint lehetett és csak akkor ébredt fel, ha fel kellett állni, vagy "áment" mondani. Egyébként békésen aludt.


Újabb emberek érkeztek. Ekkor eltolták a következő válaszfalat is. Azt hittem, leesek a székről. A harmonikafal elmozdításával a templomot egybenyitották egy kosárlabdapályával. Egy valódi kosárpálya volt, két palánkkal, eredményjelzővel.
Végtelenül praktikus és ötletes megoldás volt, ugyanakkor kelet-európai énem számára szokatlan.

A szertartást egy egyháziember nyitotta meg és ő is zárta le, közben rokonok és barátok mondtak pár szót. Ez a másfél óra volt a szertartás legmeghatóbb része. Egy-egy emlékezés után himnuszokat énekeltek, majd az egyháziember befejezte a szertartást.

- Hazavigyünk? - kérdezte R.

Walker Center

A torony hirtelen bukkan elô a Fô utcán. A belváros rengeteg pontbáról látható az eltéveszthetetlen fémvázas toronysisak.

Esténként a környezô magaslarokról még jobban látszik: a torony kék vagy piros fénnyel világít vagy villog a sötétben.



Négy renegát mormon testvér, Samuel, David, Joseph és Matthew a mormon vezetés belsô köreihez tartoztak. Ôk kezdték meg a mormon bankhálózat kiépítését és jókora szeletet kanyarítottak ki a külkereskedelembôl is: Salt Lake Citybe a város alapítását követô években mindent szekéren kellett hozni a Sziklás-hegységen át.
A testvérek pénzen vesztek össze a mormon prófétával és Utah alapítójával, Brigham Younggal. Kivonultak a mormon üzletbôl és a gyarapodó nem mormon közösség fele fordtultak. A mormon háború után kereskedtek a megszálló amerikai hadsereggel - ami akkor is jó üzet volt. Pénzük egy részét bányákba fektették és megtöbbszörözték tôkéjüket.
Dúsgazdag testvérek fényûzô palotákat építettek a városi elit sugárútján, a South Temple-n.



1911-ben mintegy kihívásként építették bankjuk székházát a Main Streeten: az épület magasabb lett, mint a mormon vallás központja, a Templom.
A 67 méter magas, 16 emeletes bank a legnagasabb épület volt San Francisco és Chicago között a Hotel Utah felépítéséig. (A civilizáció ama két végpontja közötti legmagasabb épület ma is Salt Lake Cityben található: jellemzô módon az a világ legnagyobb külszini fejtésének a kéménye.)
A Walker testvérek világszínvonalú bankot építettek ide, ami egyben bevásárlóközpont is volt: a foldszinten borbély, virág- és dohánybolt valamint egy szivarbolt várta az ügyeiket intézô férfiakat.



A széf a föld alatt kapott helyet, az emeletekre pedig irodák kerültek. Meg mosdók: emeletenként egy vizesblokk épült - csak férfiaknak. 1912-ben -ekkorra készült el a Walker Center - nôk nem végeztek irodai munkát Salt Lake Cityben.
A felhôkarcoló tetejére szerelt fémtorony meterológiai jelzôállomásként mûködött: tiszta idô esetén kék fénnyel világított, a szeles idôt villogó kék, az esôset piros és a havasat villogó pirossal jelölte.
1980-ban az akkori tulajdonosok kidobatták a fenébe a húszméteres tornyot, mondván, bárki megnézheti az idôjárásjelentést a tévében, de 2008-ban az új tulajdonosok visszaépítették a tornyot és azóta már internet se kell ahhoz, hogy tudjuk, esni fog-e másnap valami.

Missziós ruhák fiataloknak

A mormonok életében a missziózás alapvetô jelentôséggel bír.

Ez egy átmenwti rítus, fontos lépés a felnôtté válás útján.

Elmenni hittéríteni a legtöbb mormon fiatal vágya.
Felöltik az elôírásos fehér inget, felkötik hozzá a nyakkendôt és kitûzik a névtáblát és mennek lelket vadászni.



Pár évvel késôbb, szülôként nosztalgiával gondolnak vissza erre az idôszakra és nekilátnak "felkészíteni״ csecsemôiket a missziós szolgálatra és megveszik nekik a "jövô misszionáriusa" feliratú rugdalózót nyakkendôvel és táblácskával.





Amikor már a gyerek önjáró, valódi nyakkendôk tucatjait kapja, hogy elegánsan mehessen a vasárnapi misére

Romney mexikói gyökerei

Mitt Romney meg van győződve arról, hogy egy házaspár egy férfiból és egy nőből kell álljon. Ez jobb annál, amit a nagyapja gondolt, aki szerint egy házaspár egy férfiből és hét nőből áll.

Romney nagyapja bevándorló volt, de ő nem az Egyesült Államokba vándorolt be, hanem onnan ki. Azaz kivándorló is volt. (Valljuk be, minden bevándorló kivándorló is egyben.)

Egyes poligám mormonok az Edmunds törvény miatt lettek bevándorlók. 1880-ban az Edmunds-törvény a mormon háború után többedszerre is kimondta, hogy a többnejűség bűncselekmény. A törvény ugyancsak tiltotta a törvénytelen együttlakást is, hogy ne kelljen annyit vesződni a többnejűség bizonyításával. A törvény elvette a poligámok szavazati jogát is és megtilttta, hogy közhivatalt vállaljanak.

Több mint ezer embert börtönöztek be poligámia miatt az Edmunds-törvény alapján, meglehetősen hímsoviniszta módon, mert egyetlenegy nő sem volt köztük.

Tíz évvel később, 1890-ben a mormon egyház is racionalizálódott és betiltotta a poligámiát. A többnejűségpártiak egy része illegalitásba vonult, mások pedig felpakolták motyójukat szekerekre és elindultak egy szabad országot keresni maguknak.

Szabad országon olyan helyet értettek, ahol valóban vallásszabadság volt és ahol volt hely letelepedni.

Nem kellett messzira utazniuk. Mexikóban rengeteg üres sivatag várta őket. A mexikói kormány engedte a bevándorlást és a vallásszabadság jegyében nem is tiltotta a poligámiát. Hasonló volt a helyzet a mexikói forradalom idején. A forradalmárokat ekkor antikatolicizmusuk miatt azzal vádolták, hogy a vallsászabadság ellen vannak. Így a mormon telepek léte jó reklámnak számított.

Tizenöt mormon telepet alapítottak a sivatagos Sonorában és Chihuában. A tizenöt telep a forradalom után lassan átalakult. Egyesek elnéptelenedtek. A poligámok száma lecsökkent. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a sivatagban viszonylag kis választék volt feleségjelöltből. A mexikói kolóniákból mára már csak kettő maradt meg, Colonia Dublán és Colonia Juárez. Már ők se poligámok - hivatalosan -, bár rossznyelvek szerint időnként sor kerül egy-egy spirituális házasságra.

Sok Romney rokon él ma is itt, bár az elnökjelölt - jó politikai érzékkel - sosem járt erre. Egyszer viccelődött is azon, hogy jó lenne, ha mexikói-mexikóiak lennének az ősei, a vicc rosszul sült el és pár százalékjába került a közvéleménykutatások szerint.

A kolóniákon lakó mormonok amerikai-mexikói kettősállampolgárok és gyakran utaznak az óhazába, ahol most már csak akkor üldözik a poligámiát, ha más törvénysértéssel párosul.

Az állam nem kukkolhatja, mit csinálnak polgárai a hálószobájukban. Vagy hálószobáikban.

A piramis árnyékában

- Ez mekkora! - nézett fel a Szfinxre a Mester.

A Szfinx óriási volt, csakúgy, mint a rokona, egy óceánnal arrébb.

Ez a Szfinx azonban a mormon összeesküvés része volt. Most nem arra gondolok, hogy a mormonok szerint ótestamentumi időkben egy izraeli törzs eljutott Dél-Amerikába és ott civilizációt épített, majd dicső csatában elhullott az indiánok ellen, hanem arra, hogy Las Vegasból valamikor a maffia után a mormonok profitáltak a legjobban.



A mormonok egyes pletykák szerint komoly összegeket ruháztak a sivatagi oázisba. Hoffa mormon pénzen terjeszkedett itt és Howard Hughes mormon agytröszttel vette magát körül, amikor nekilátott felvásárolni a várost. (Állítólag az egész akkor kezdődött, amikor a különc milliárdos kibérelte a Desert Inn legfelső emeletét pár évre. Idővel a szálloda vezetése finoman megpróbálta kitessékelni, erre Hughes megvette az egész szállodát.)

A mormonok nemcsak pénzt adtak: közel százötven éve az amerikai délnyugaton a mormon építőipar megkerülhetetlen. Mindenütt ott voltak a transzkontinentális vasúttól kezdve a Hoover-gátig.

A tipikus vegasi csillogó neonreklámokat Salt Lake Cityben készíti a YESCO. A jellegzetes vegasi giccses szobrokat pedig egy másik utahi cég gyártja. Ők óriási - de könnyű - szobrokat készítenek. Ők gyártották a Szfinx-et is. A cégnek egyébként két nagy megrendelője van: Las Vegas és a mormon egyház.



Néztük Yodával a Szfinxet - valószínűleg az egyiptomit is ilyen harsány szinekre festették pár ezer évvel ezelőtt. Valamiért viszont az az érzésem, hogy az egyiptomi Szfinx méltóságteljesebben öregszik meg, mint a vegasi.

Amikor ezt a gondolatomat megosztottam Yodával, a vegasi Szfinx rejtélyesen elmosolyodott, a Mester pedig felemelte a lábát.

Egy valóban nagy konferencia-központ

- Huszonegy - mondtam, de nem kártyáztunk.

V elkerekedett szemekkel nézte a termet. Szürreálisan nagy volt. Olyasféle érzést keltett, mint egy piramis. Tudjuk, hogy nagy. A szemünk látja, de valahogy az agyunk nem tudja feldolgozni. Egyszerűen nem tudtuk befogadni a termet.



- 21?

- 21.

A mormon egyház konferenciaközpontjában álltunk. A mormonok hathavonta rendeznek egy gyűlést, amire a világ minden tájáról eljönnek, hogy meghallgassák a lényeget. A helyi mormonok ilyenkor magukra húzzák a takarót (vagy évszaktól függően feltekerik a légkondicionálót) és otthon nézik a konferenciát a mormon tévéadón. Egyes értelmezések szerint azért, ha már valaki elutazott ide a világ másik feléről, nehogy már ne legyen helye. A külföldi mormonoknak ugyanis külön, elsőbbségi jegypénztáruk is van.



Már kívülről is látni, hogy a konferenciaközpont nagy. De kívülről nem tűnik akkorának, amekkora. Az építész ügyesen elrendezte a szinteket és az eltolt emeletek közé tette be a nagytermet. Ha egy egyházi épületre egyáltalán használhatom a kifejezést, akkor azt kell mondanom, istentelenül nagy volt.



- 21? - néztünk össze. Biztos, ami biztos, rárkérdeztünk.

- 21?

Huszonegyezer ember fér be a konferenciaközpontba. Összehasonlításul a budapesti konferenciaközpontok non-plus ultrája, a Budapest Kongresszusi Központ kétezer embert tud leültetni, bár az utolsó pár tucatot már valószínűleg kiskanállal kell bepasszirozni. A Papp László Sportarénába - ami nem konferenciaközpont, hanem sportcsarnok -, tizenkétezer-ötszáz néző fér.



Huszonegyezer ember.

Természetesen ki lehet bérelni az egyház által elfogadhatónak tartott rendezvényre. A 2004-es téli olimpia több eseményét is itt tartották. De esküvőt is lehet ide szervezni, ha valaki ismer huszonegyezer embert.

Az épület nemcsak nagy volt, hanem ízléses is. Jól csinálták meg. Pénz nem számított, csak az eredmény. A hatalmas csarnokok könnyedén elnyelik az iszonyatos tömeget. A garázsok az iszonyatos tömeg autóit.



- Két perc - mondta idegenvezetőnk. Önkéntesek idegenvezetnek az épületben. A mormonok nem aprózzák el: mivel nem akarják, hogy a látogatók várjanak, ezért minden látogató kapott egy saját idegenvezetőt.

Hitetlenül néztem az idvezünkre.
- Két perc?

- Két perc - ennyi idő kell ahhoz, hogy a gigászi légforgatóberendezések kicseréljék ebben a hatalmas térben a levegőt. Úgy éreztem, ha beindulnak a tetőn lévő berendezések, a kiáramló levegő letéríti a Földet pályájáról.



Gyönyörű épület volt, elegáns belsővel.

Materialisták vagyunk. Földhözragadtak. Nem bírtuk megállni a kérdést:

Mennyibe került? - az idős úriember ránk nézett, elmosolyodott és a híveknek által az egyháznak fizetett adóra utalva csak annyit mondott:

- Tíz százalék.

Mormonpizsama az esküvőn

Miközben a templomi ruha moshatósági problémáit tárgyaltuk ki, rájöttünk, miért lehet itt ekkora a vízfogyasztás: ha mindenki este bedobja a mosógépbe a mágikus alsót és önmagában kimossa, akkor érthető lesz az a havi negyvenezer liter átlagfogyasztás.

A belvárosban sétálva az esküvői kellékeket áruló boltban láttunk két alapmodellt. Az egyik, a jobb oldali, a nem-mormon ruha. A baloldali a mormon: ott alá lehet venni a mágikus alsóneműt.

Ha a mormon menyasszony kivágott ruhát szeretne, akkor sincs gond, egyes spéci ruhakölcsönzők vállalják a ruhák mormonosítását, hogy ne kandikáljon ki alóla a templomi ruha.