Amikor megláttam a Bazilikában, hogy mécsesvásárláskor 1 Euró az kétszáz forintot ér, először megrökönyödtem.
Nemcsak azon, hogy az épület hűvös falai között mennyire megerősödött a forint, hanem azért is, mert itt elfogadnak Eurót. Lehet Euróban fizetni a mécsesért.
Pár éve kérdeztem meg ártatlan, boci szemekkel a Mátyás (alias Nagyboldogasszony) templomban, hogy lehet-e esetleg Euróban fizetni a belépőt. Olyan felháborodottan néztek rám, mintha legalábbis azt javasoltam volna, áldozzanak kecskebakot az oltáron.
- Magyarországon a Forint a hivatalos fizetőeszköz - szinte hallottam a nagy F-et a forint szóban. Nagyjából annyi esélyem volt érvelni, mintha a kecske levágására akartam volna rávenni őket.
A Bazilikában bezzeg lehet Euróban mécsest venni. És ha valaki szeretne, fizethet Euróban. Igaz, rossz az árfolyam (bűnrossz, ilyet még a Várban levő pénzváltónak csúfolt sakáltanyák sem mernek kínálni), de lehet. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kifizeti-e a kb harminc százalék jutalékot, ha épp nincs forintja.
Csak azt remélem, az így befolyó összegből megcsináltatják a 2002 áprilisától decemberéig működő, állami pénzből felszerelt mozgáskorlátozott liftet, ami akkor elromlott és azóta is ideilegenesen üzemen kívül rozsdásodik.
Olvastam, hogy a románok és a szerbek újjá szeretnék építeni Trajanus hídját. Lehet, a hír a sajtó szokásos agyszüleménye: a bivabasznádi krétakör egy éjszakába nyúló ivászat után kitalálta, építsék újjá a hidat és ennyi.
Ha meg valamiféle hivatalos ötlet, akkor is lehet, hogy valami reptessük ingyen a nyugdíjasokat stílusú elszólás
(Trajánus hídjának sokana létezését is vitatják. A híd a képen látható helytől keletre épülthetett, ott, ahol a Duna kiér a hegyek közül és szétterül a síkságon. Ezért is lehetett úgy 1100 méter hosszú. 20 pillérként azonosítható rom bukkant ki egy rendkívül aszályos évben 1856-ban a vízből. 1906-ban a Duna Bizottság kettőt fel is robbantott, mert zavarta a hajóforgalmat. A harmincas években láttak 16 "pillért",1982-ben egy tucatot. )
Nem tudom, újjáépítik-e a hidat vagy sem, de nagyon érdekes, hogy mi is újjá alarunk valamit építeni: Szent István székesfehérvári bazilkáját.
Legalább annyi áll belőle, mint a híres hídból. Igaz, ez folyamatosan látható és biztosan az volt, aminek tartják. Szent István temploma. Viszont sajnálatos módon, sok egyéb épülethez hasonlóan ez sem élte túl a felszabadulást (amikor bármi áron, de kiverték a törököt innen).
A tervek szerint egy 40 méteres darabot szeretnének felépíteni. Fő vonalakban természetesen meg lehet mondani, hogy nézhetett ki az épület. Ezen túl azonban jórészt fikcióról lenne szó. Ami megint nem baj, lehet mindenfélét újjáépíteni, restaurálni, mert a jelenlegi kőbánya jellegű térnél az embereknek biztos sokkal többet mondana. Valahol azonban a múlt újjáépítése téglából egy kicsit nevetséges is tud lenni.
Épüljön fel egy szép helyszínen egy "stilizált" románkori templom a romok alapján. "Ilyen lehetett" felkiáltással. Legyenek benne korabeli öltözékbe öltözöttt jegyárusok, korabeli stólát hordó papok, lovagok, földművesek. Terítsenek szét illatos növényeket, meg avart a padlón, hogy elnyomja az emberszagot. Legyen belül sötét és füstös. Rohangáljanak körülötte libák és kacsák és disznók. Meg lovak. És mind pottyantsanak maguk alá. Lehessen korabeli ételeket enni (paprika és bors nélkül, persze), meg korabeli játékokat és hívjuk az egészet Disneyland-nek.
Amíg ez elkészül, addig meg, románkori templomot látni utazzunk Ócsára, ott van egy méretes darab szép környezetben, nádtetős házak között...
Budapestet divat szidni. Elmondani, hogy büdös, koszos. Lenézzük, mert romos, kutyaszaros. Igaz, büdös, kutyaszaros, de ugyanakkor szép. Csak, mivel alig ismerjük a várost, nem vesszük észre a szépségét. Egy-egy posztban felsorolom kedvenc, szerintem alig ismert budapesti helyeimet.
Jó pár éve, decemberben mentem fel először a Bazilika kupolájába. Hideg volt és csak pár fagyoskodó külföldit láttam, meg a készséges hölgyekeBut lenn, akik elmagyarázták a lifteket.
Egy hatszemélyes lift felvisz az út feléig, aztán át kell haladni egy szürreális téren. Bérmely romkocsmának, vámpirfilmnek büszkesége lenne ez a hely. Hatalmas terek, tégla és beton boltozatok. Fura, döbbenetes hely. Ráadásul mosdó is van itt - ingyér, ami ritkaság-. A sarokban italautomata áll, meg pár műanyag szék és asztal. Ha valaki gyalog szaladna fel, itt mág kvaterkázhat is egyet.
Aztán jön egy négyszemélyes lift, ami egy még hihetetlenebb helyre visz. Űrhajóba oltott betonszarkofág.
Fenn meg valami rácsszerkezet. A két kupola között állunk, elöttünk a belső, felettünk a külső.
Kevés helyen lehet ilyent megnézni.
Innen már csak pár lépcső a kilátó. Körbe lehet sétálni a kupolát. Magyar szót alig hallani.
A kilátás egész más, mint Budáról. Pest területén alig van nyilvános kilátó. Az épületek egész más szögből tárulnak elénk. Szinte belátni az utcákba, udvarokba.
A bűzt nem érezni, a kutyaszar nem látszik. A város gyönyörű.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
