A nagy eltévedés

Másfél óránk volt, ami pont arra elég, hogy felszaladjunk a hegyekbe egy rövidet sétálni a This is the Place felett a régi serfőzde forrásainál.

Ahogy mentünk vissza a parkolóba egy új táblát láttam meg, amit az alatt tehettek ki, hogy mi a hegyekben voltunk.

A táblát látva rémület hasított szívembe és majdnem biztos voltam benne, hogy végzetesen eltévedtünk és valahol átkeveredtünk egy dimenziókapun Németországba, Svájcba vagy a Hófehérkébe.

- Biztos csak a karácsonyi vásár - nyugtatgattam magam. Puppeyt mindez nem zavarta és gyorsan megjelölte a törpét, hogy máskor is idetaláljon, ha kell.

Ez az a hely!

This is the Place
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk megnézni egy helyi skanzent, persze vittük a kutyát is. Ezt a skanzent nem skanzennek hivják, hanem “Ez az a hely”-nek (This is the Place).
Jöttek a mormonok, jöttek, hegyen völgyön át, melegben, keresztül a Sziklás-hegységen, a prérin, nyikorgó szekerekkel, több ezer kilométeren, úttalan utakon keresve az ígéret földjét. Az élcsapat tisztította az utat a szekereknek, vágta a fákat és ők csak jöttek, elcsigázva a hidegtől, a nyári melegtől, a szunyogoktól. Vezetőjük (szakszóval elnök vagy próféta) Young lázasan feküdt az egyik ekhós szekéren. A menet lassan ereszkedett le a nyári forróságban az Emigration kanyon vadonán át.



Amint leértek a Wasatch front első teraszára, megálltak. Young kitámolygott a szekérből és lenézetett a völgybe.
Nem látott semmit. Minden kopár volt. Távolban csillogott kéken a Nagy Sós-tó. Tűzött a nap. Young végignézett a nagy semmin.és azt mondta:
- Ez az a hely!
Itt maradtak.
Pár másik vezető (szakszóval szent) felvetette, hogy elmehetnének Kaliforniába (fűszoknyás lányok, Baywatch, Hollywood, olcsó hispán munkaerő), de maradtak és csináltak a sivatagból egy virágoskertet.
Azon a helyen, ahol megálltak lenézni a völgyre, épült a negyvenes években ez az emlékmű, amit később kiegészítettek a skanzennel. A skanzen nem “tökéletes skanzen”, azaz sok ház nem eredeti, hanem az eredeti pontos másolata, de nem ez a lényeg. Az egész park arról szól, amiről egy skanzen szól: hogy éltek a népek egykor.



Van mesterségbemutató, történelmi konyha, tartanak itt birkát, lovat, ökörsütést, díszvacsorát, korhű ruhába öltözött népek mutogatnak és benzines műkisvasúton lehet körbeautózni - nyáron.
Télen néha tartanak itt megemlékezést, díszvacsorát, fogadást, egyébként mindent beborít a hó. A birkák érdeklődve nézték Yodát, Yoda érdeklődve nézte a birkákat. A régi házak körül néha térdig gázoltunk a hóban. Yoda el is tünt benne.



A falu mellett áll az emlékmű, amit az Alapító unokája alkotott. Az emlékmű jóval fennségesebbnek ábrázolja a pillanatot, mint amilyen az a fenti legenda alapján lehetett, de hát ez az emlékművek dolga. Hogy nézne ki az oszlop tetején a Próféta, amint a szekér lőcsébe kapaszkodva néz le a völgyre?



Mi nagyon jól éreztük magunkat, tetszett a hely, tetszettek a házak, tetszett a hó és az is, hogy mi voltunk egyedül az egész területen.