Ferihegyi fordítás

Három perc huszonkét másodperc. Ennyi időbe telt, hogy kijöjjek a Liszt Ferihegyi reptér "prémiumparkolójából" és ne kelljen kifizetnem az ingyenes első öt perc leteltével járó háromezer forintot.

Aztán átálltam a kevésbé prémium parkolóba, ami potom ezerkettőért. (Nem akarok messziről jött Ribizlifozelekként rinyálni, hogy 12-14 dollárból mennyi ideig lehet Salt Lake City repülőterén parkolni, inkább csak annyit mondok, hogy a szomszédos Schwechat-on tíz Euróból úgy két órát lehet állni és még marad apró, amit be lehet dobni a malacperselybe. De hát Bécs az Bécs.)

Megálltam a ketyere előtt, leengedtem az ablakot.

- Üdvözöljük a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren - mondta a berendezésből egy kedves női hang.
- Né, ez beszél! - csodálkoztam. A berendezés ekkor angolra váltott és lefordította az előző mondatot:
- Welcome to Budapest Airport.

Reptér

- Ferihedzsi? Magyarul így mondják a repteret? - kérdezte beletörődve C. Már hozzászokott ahhoz, hogy magyarul egy szót sem ismer fel. Amikor meglátta valahova kiírva az apotheke szót pár perecig örült magának, de aztán felvilágosítottuk, hogy az gyógyszertár. Ekkor depresszióba esett.

- Ferihegy a reptér neve - magyaráztam -, a szó, amit keresel, az repülőtér.

Azt hittem sírva fakad.

Még jó, hogy ott a piktogramm - gondoltam. A legtöbb országban a reptér nevét írják ki, nem azt, hogy repülőtér. De sokszor a repülő rajza és a reptér neve mellé még odabiggyesztik az airport szót.

Ma Budapesten autózva megláttam az új kiírást és eszembe jutott az elkeseredett C.

- Liszt Ferenc - olvastam a piktogramm mellett.

Szegény C - gondoltam.

Csoda Ferihegyen

Ferihegy
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel volt. Mit reggel, hajnal. Mit hajnal, még éjszaka. Talán a derengő fény is előző napról maradt vissza.

Talán ezért is volt egy légi-földiutaskísérő morcos. Egy. Az összes többi tündér volt, aranyos, kedves és segítőkész, még az a kedves fiú is, aki rossz ablakhoz (magyarul: check-in pult) irányított minket.

Egyedül mondom, egy ember (erősen középkorú hölgy) próbált leckét adni udvariatlanságból, aki többször hangosan elmondta kolléganőjének, hogy ez a sor csak biznisz utasoknak van. Most szakmai tapasztalata cserbenhagyta. Tudom, nem voltunk Armani kosztümben, de azért a Delta törzsutaskártyájával be lehet állni ebbe a sorba.
Ezt is tudom, a többedik kedves megjegyzéskor ugyanis kedvesen visszakérdeztem, de ugye ezzel lehet.

De hát reggel volt.

Nagyon reggel.

Még akkor se nagyon volt természetes fény, amikor elindultunk Yodával vissza a parkolóba.
Én számlát szerettem volna kapni.
A számlát osztó bódéban kis kézzel kapart cetli fogadott: 5-10 perc múlva jövök.

Aggódni kezdtem: mikortól öt-tíz perc?
Aztán láttam, az első órából már csak 1 perc van hátra.
12 percig nem jött senki.
Akkor jött még egy kliens.

Kezdtem felkészülni lelkileg a második fordulóra: biztos másfél órát fog számlázni és nekem kell kifizetnem az alkalmazottak pisilését is. Hogy lehet majd érvelni egy szemellenzős robottal, hogy én még belül voltam az egy órán?

14 perc.
Megjött az ember.
Papír elvesz.

- Egy óra parkolás lesz.

Csoda történt. Kisütött a nap. Van még remény.

Döc-döc

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ferihegyen felszálltam egy gyönyörű Volvóra. Leültem a jobb egyes ülésre és élveztem, hogy a nyakamba csordul a hideg levegő.

Két hátizsákos turista szállt fel és a buszvezetőhöz fordultak és kérdeztek valamit. A gkv kedvesen mosolygott és majdnem tökéletes angolsággal azt mondta:

- Nem tudok angolul.

Megkérdeztem, segíthetek-e. A lányok egy világvégi szállást kerestek, aminek a címe Üllői út nyolcszázsok volt. A náluk levő papírból kiderült, a hely valahol a gyorsforgalmi és az Üllői találkozásánál van. Elmagyaráztam, hol szálljanak le és merre menjenek.

A következő felszálló egyből hozzámfordult.

- Hogy jutok el a Nyugatihoz?

Elmondtam.

A következő felszállót már rutinosan igazítottam útba, a Közgázt (vulgó Corvinus) egyetemet kereste.

A sofőr dolga, hogy vezessen, a turistainformációé, hogy tájékoztasson, a turistáé, hogy kérdezzen. Ha esetleg a sofőr beszélne is angolul, a második kérdés kivételével valószínűleg nem tudná a választ. Különben is, neki időben célbe kell juttatni a nagy kék buszt úgy, hogy az ne hulljon atomjaira a reptéri út gigászi kátyúiban. A lemezek remegésétől olvasni se tudtam, így inkább a vezetőfülke ajtajára kiírt papírt próbáltam kibetűzni:

Tickets are also available at the driver's.

Az rendben van, hogy a buszvezető nem tud angolul, de hogy a feliratok írói sem?