Davenport Canyon I

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bánya, mit Rose-bányának hívták, bár nem rózsát bányásztak benne.

Hogy ki volt Rose, még nem derítettem ki, de talán egyszer odáig is eljutok a felesleges iratok olvasásában, hogy megtudom, ki volt az a Rose.

A lényeg, hogy 1891 óta valamit bányásztak itt. Aranyat kerestek, de azt nem nagyon találtak, csak annyit, hogy ne hagyják abba a munkát.

A sokadik bányatulajdonos a hatvanas években aztán úgy gondolta - ezt már hatvan-hetvenéves pletykalapokból raktam össze -, hogy jó lenne platinát találni, mert akkor az egész vacakot el tudná adni és többet nem kellene veszteséges bányákkal foglalkozni.

A platinának híre ment és érdeklődők is jöttek, mint macik a mézre. A bányaigazgató és a tulajdonos muttott is nekik pár platinadarabot, meg kőzetet, amik arra utaltak, hogy fenn a kanyonban több a platina, mint Puppeyn a szőr.

A reménybeli vevők kezdtek is titokban összehozni egy konzorciumot, hogy rengeteg dollárért megvegyék a platninabányát. 

Titokban, mert nem akarták, hogy más elhappolja az üzletet. A bányaigazgató biztosította is őket, hogy rá számíthatnak, haveri alapon megkaphatnak mindent.

Az igazgató szempontjából (elnézést, nem végeztem jó filosz munkát, mert nem jegyzeteltem ki a nevét, nem lexikont írok) két újabb látogató volt problémás. 

Utahban van arany, réz, meg urán, de platina kevesebb és ezért az állami geológusok is felkapták a fejüket és írtak is a bányatulajdonosnak, hogy mennénk platinatűznézőbe.

Az igazgató elfelejtett válaszolni, de egy igazi geológus az van olyan kemény, mint Indiana Jones és a geológusok felmentek a hegyre megkeresni a platinát.

Elképeztően részletesen leírták, milyen volt elhagyott 1911-es bányákat megnézni, hogy az egyik tárnába nem mentek be, mert beomlott, a másikba benéztek, de inkább nem mentek tovább, bár a gerendák egész jól néztek ki. Illetve ránézésre megmondták, hogy melyik feltáró árkot hány éve és milyen markolóval ástak ki.

Még azt is megmondták pillanatok alatt, hogy saccperkábé mennyi platina van a kanyoban: semennyi.

Ezek után az igazgató és a tulaj eltüntek, mint fagylalt a tölcsérből.

Engem az egészből az érdekelt, hogy a Grantsville víztározója feletti kanybonban a bányák közelében lehet barnakorallkövületet találni.

Normál körülmények között eszembe se jutott volna idejönni februárban, mert az egész hely pár méter hó alatt kellene legyen, de idén eddig havat a téliolimpián lehetett látni, de nem itt.

Úgyhogy elindultunk próba szerencse alapon, hátha fel tudunk menni a bányákig és a korallig. 

Ribizli azért paraniod is, mert amikor láttuk, hogy egy erre járó teherautónak négykerék meghajtással felezővel meggyűlik a baja az első sáros folttal, elhatároztam, hogy amint van hely, megfordulunk.

Mi átsuhantunk a sáron, de amint az út tíz centivel szélesebb lett Behemótnál, megfordultunk. Ha az a korall kibírta ott pár millió évig, ez a pár hónap nem fog számítani.

Sétáltunk egyet, megnéztük a kilátást és a Rose Mine-t és a fentebbi Deseret Mine-t eltettük legközelebbre.

Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel

A New Yorkból San Franciscóba tartó Lincoln Highway egy elhagyatott szakaszán jártunk, ahol tökéletesen lehetett követni az út fejlődését.

Az eredeti út csak egy csapás volt a pusztában a Grantsville melletti sóssivatag és a kopár hegyek között.

A régi út mellé idővel megépült az aszfaltos út.

Ezt az elhagyott utat, ami ma már sehova se vezet és egy hegyoldalban egy meredek földútban ér véget, lassan felfalja az itt amúgy nem éppen dzsungel-jellegű növényzet.

A távolban látszott a régi út legmodernebb reinkarnációja, az I-800-as autópálya.

Itt láttunk meg valamit kiemelkedni a bozótosból.

Elindultunk megnézni, milyen gép maradványa lehet.

Tévedtem.

Nem bányagép volt, hanem egy futógép, amiből valakinek elege lett.

Elképzeltem, hogy a járvány alatt drágán beszerzett ketyerét a bezárkózás hónapjaiban megszerő gazdája apránként meggyűlölte.

Halmozódott benne az indulat és az útálat, mígnem egy napon fogta a hetven valahány kilós masinát és egy óvatlan pillanatban felcsalta teherautója platójára és ártatlan arccal kiautózótt vele ide, ahol csak a gázlómadár jár és úgy húsz méterre elvitte a legközelebbi úttól, majd levette a platóról és a mit sem sejtő ketyerét telepumpálta sörétes puskájából ólommal.

Mi ez, ha nem gonoszul, előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett géprombolás?