Eddig és netovább

Jól indult a túra: meleg volt és nem győztem vetkőzni a februári hőségben, amit a havas csúcsok látványa se enyhített.

Rengetegszer írtam már, idén alig van hó és az is elolvad a melegben.

Puppey talált rengeteg rágcsálnivalót és szagolnivalót, meg néha kergetnivalót is, én találtam pár csillogóbb kvarcdarabot.

Szóval mindenki jól érezte magát és a kergetnivalókat senki se kérdezte. Azaz én kérdeztem volna, de már elszaladtak.

Mi pedig mentünk, mendegéltünk egy út mentén.

Messze ott voltak a hegyek, lejjebb Grantsville fura víztározója és elöttünk egy út. 

Tökéletes volt.

Tudom, egy hegy izgalmasabb, de a hegyen sár van, én pedig nem szeretem a fiatalurat mosogatni. Pár kilométer ezen a terepen teljesen jó program nekünk.

Aztán megláttunk egy kaput a távolban és ha már látunk itt valamit, akkor közelebb is megyünk.

Mivel kiváncsiak lettünk a kerítésre, elkezdtük egy másik földúton követni.

Persze minden második bokornál meg-megálltunk és Puppey gondoskodott arról, hogy a bokor ki ne száradjon.

Aztán ittunk egy kis vizet, hogy Puppey gondoskodni tudjon arról, hogy a bokrok ki ne száradjanak.

Aztán megláttunk egy táblát a kerítésen belül, amit kívülről meglehetősen nehéz volt elolvasni és előhozta az évezredes kérdést, hogy most mi benn vagyunk vagy kinn.

Aztán újabb tábla következett, ami bonyolultan és hosszan azt mondta, hogy ne menjünk be.

Pici továbbmentünk a kerítés mellett és eljutottunk a legjobb üzenetig, ami tökéletesen tükrözte a katonai táblák már egyszer megfigyelt fejlődését.

Világos volt. Rövid. Tömör. Precíz és érthető. 

Meg is fordultunk. 

Jobb a békesség.

A repülő majmok asztala

 

A repülő majmok asztala egy klasszikus csúsztatás és szándékos félrefordítás. 

Mert a Hurricane Mesa nem asztal, hanem fennsík (amerikaiasodott spanyol szóval mesa, ami asztalt jelent eredetiben). A repülő majom az valamennyire stimmel, bár a majom nem magától repült és nem dobták, hanem lőtték. 

Az ötvenes években itt fejlesztették a vadászgépek katapultüléseit. Ehhez hosszú síneket fektettek le és azokon tanulmányozták a katapultülés működését és bábukat repítettek le a fennsík tetejéről. Amikor a bábukkal minden működött, továbbléptek és majmokat lőttek ki (állítólag a majmoknak nem esett baja).

A hatvanas évektől itt kevesebbet kísérleteztek, de néha még ma is használják a kutatóközpontot. A fennsík tetejéről a mélybe vezető kerékpáros utat pedig elnevezték a repülő majmokról. De mi nem a kerékpározó majmok miatt jöttünk, hanem mert megkövült, kikristályosodott fadarabokat akartunk keresni. De erről majd máskor. 

Tooele Army Depot

Tooele Army Depot
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tooele Army Depot

Valamelyik kirándulás alkalmával autóztunk el a pusztában a Tooele Army Depot mellett. Tooele Salt Lake City egyik elővárosa az Oquirrh-hegység lábánál, a sós sivatag peremén túl. (Ez úgy hangzik, mint egy rossz bevezető mondat a Csillagok háborúja -3. részéhez.)
Mivel szeretek mindenfélét összeolvasni a környékről, tudtam, mi ez a katonai támaszpont. Utah különben tele van katonai létesítménnyel – legalább használja valaki a sivatagot. Errefele próbálnak ki mindenfélét, ami robban, de kutattak itt biológiai és vegyi fegyvereket is. Ennek mellékhatásaként pár évtizede egyszercsak egy városban minden birka megdöglött. Lehet, valami birka nép ellen bevethető anyag szökött ki a raktárból...
Tooele-ben hasonlóan ronda dolgokat tárolnak: itt van az ország legnagyobb vegyifegyver készlete, amit apránkét égetgetnek el mindenféle spéci kemencében. (Nem tudom, olyankor történik-e valami a birkákkal.)
Sok szakértő útálja a raktárat, mert hogy földrengéskor megsérülhetnek a bunkerek, de hát eddig sem lett baj. Pár száz mérfölddel arrébb él egy indián törzs, ők felajánlották földjüket (helyesebben sziklájukat) felesleges hasadóanyagok tárolására. Majd őket is megnézzük egyszer, mielőtt jön egy földrengés.