Hálaadási menü kacsával

A helyi rendőrség Hálaadás előtt pár nappal rendszeresen kiad egy közleményt, hogy MOST kell kivenni a pulykát a mélyhűtőből ahhoz, hogy az ünnepre elkészíthetővé olvadjon ki.

Ezt nemcsak színjóságból teszik: Hálaadás reggelén a kővé fagyott madárral szembesülők meglehetősen merész dolgokat képesek csinálni, hogy a dromedár kiolvadjon. Kezdve azzal, hogy fagyottan beledobják a forró zsírral teli pulykasütőbe (ilyesmiről rengeteg video kering a youtube-on).

Mi nem akartunk pulykát: nagy és Hálaadás után sokáig tart, amíg elfogy. Már ettünk barátságból tofurky-t  és csináltunk párszor minicsirkéket.

Most - csakúgy, mint tavaly, kacsát sütöttünk.

Természetesen a kacsához is készült tőzegáfonyaszósz.

Kétféle is.

Mivel egy kacsa kisebb, mint egy pulyka, ezért - és mert egyszerűbb - a tölteléket a kacsán kívül készítettük.

Így ebből is kétféle készült.

A töktortát most hanyagoltuk és csokitortát csináltunk. Töktörtát majd renitensként csinálunk Hálaadás után.

A kacsával se vacakoltunk sokat.

Biztos, ami biztos, vasárnap kivettük a hűtőből, hogy rendesen kiolvadjon.

A madár fenekéből kiszedtem a nyakát, amiből leves lett és a máját, amiből kacsamájat csináltam később.

Ezt követően a madarat vastagon bedörzsöltem só-bors-paprika keverékkel. 

Tavaly cserébe a nyakáért, a fenekébe narancsot tömtem. Ezt most kihagytuk, tiszta kacsazsírt szerettünk volna nyerni a madárból.

A bedörzsölt madarat 375 Fahrenheit (190 C) fokos sütőbe tettük egy óra negyvenöt percre. Közben néha meglocsoltam a madárkát saját zsírjával.

Az eredeti recept szerint a tetemet sütőbe helyezés előtt vajjal kell locsolgatni, de szerintem egy kacsán annyi zsír van, hogy ez felesleges.

A bőre így is ropogós finom lett, a zsírjából jutott a májra, zsíroskenyérre és még pár másik ételre is.

Jó nap

Kacsamama gondosan körülnézett, majd elindult.

Az autók megálltak, amig a család átkacsázott elöttünk.

Aztán a sofőrök összenevettek és mindenki autózott tovább.

Így indul egy jó nap.

Yoda és a valódi amerikai kacsa

Yoda and the dead pheasant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda pár napja kapott egy kis szárított kacsát. A szárított kacsa olyan szépen van becsomagolva, mint a beef jerky. Az íze is olyan, mint a beef jerky-é. Megkóstoltam. Finom volt.

A szárított kacsa csomagolásán megható történetet lehet olvasni a kacsáról.



A kacsákat a Canyon valley farmon tartották. Boldog életet éltek, csak azért, hogy kedveceink elfogyaszthassák őket. Nem igazá értékeltem a mesét, a kuyák (és az emberek) ragadozók. Nem nagyon látom értelmét a fraternalizálásnak.

Azért tovább olvastam.

Megtudtam, hogy cég amerikai tulajdon. Megtudtam, hogy az egész menedzsment amerikai. Azzal, hogy Yoda megeszi a kacsát, az amerikai gazdaságot erősíti.



Azaz az amerikai menedzsereket és a kínai parasztokat. A valódi amerikai Canyon Valley ranch ugyanis Kínában van, minden eredeti amerikai receptjével és menedzsmentjével együtt.

Nem tudom, a vezetőség belegondolt-e az üzenetbe: a melósokat, farmereket, feldolgozókat kirugtuk, de ne aggodjon senki, mi, a fejesek azért megkapjuk a pénzünket.

Azt hiszem, legközelebb nem pekingi (trójai) kacsát veszünk a Mesternek.