Romney mexikói gyökerei

Mitt Romney meg van győződve arról, hogy egy házaspár egy férfiból és egy nőből kell álljon. Ez jobb annál, amit a nagyapja gondolt, aki szerint egy házaspár egy férfiből és hét nőből áll.

Romney nagyapja bevándorló volt, de ő nem az Egyesült Államokba vándorolt be, hanem onnan ki. Azaz kivándorló is volt. (Valljuk be, minden bevándorló kivándorló is egyben.)

Egyes poligám mormonok az Edmunds törvény miatt lettek bevándorlók. 1880-ban az Edmunds-törvény a mormon háború után többedszerre is kimondta, hogy a többnejűség bűncselekmény. A törvény ugyancsak tiltotta a törvénytelen együttlakást is, hogy ne kelljen annyit vesződni a többnejűség bizonyításával. A törvény elvette a poligámok szavazati jogát is és megtilttta, hogy közhivatalt vállaljanak.

Több mint ezer embert börtönöztek be poligámia miatt az Edmunds-törvény alapján, meglehetősen hímsoviniszta módon, mert egyetlenegy nő sem volt köztük.

Tíz évvel később, 1890-ben a mormon egyház is racionalizálódott és betiltotta a poligámiát. A többnejűségpártiak egy része illegalitásba vonult, mások pedig felpakolták motyójukat szekerekre és elindultak egy szabad országot keresni maguknak.

Szabad országon olyan helyet értettek, ahol valóban vallásszabadság volt és ahol volt hely letelepedni.

Nem kellett messzira utazniuk. Mexikóban rengeteg üres sivatag várta őket. A mexikói kormány engedte a bevándorlást és a vallásszabadság jegyében nem is tiltotta a poligámiát. Hasonló volt a helyzet a mexikói forradalom idején. A forradalmárokat ekkor antikatolicizmusuk miatt azzal vádolták, hogy a vallsászabadság ellen vannak. Így a mormon telepek léte jó reklámnak számított.

Tizenöt mormon telepet alapítottak a sivatagos Sonorában és Chihuában. A tizenöt telep a forradalom után lassan átalakult. Egyesek elnéptelenedtek. A poligámok száma lecsökkent. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a sivatagban viszonylag kis választék volt feleségjelöltből. A mexikói kolóniákból mára már csak kettő maradt meg, Colonia Dublán és Colonia Juárez. Már ők se poligámok - hivatalosan -, bár rossznyelvek szerint időnként sor kerül egy-egy spirituális házasságra.

Sok Romney rokon él ma is itt, bár az elnökjelölt - jó politikai érzékkel - sosem járt erre. Egyszer viccelődött is azon, hogy jó lenne, ha mexikói-mexikóiak lennének az ősei, a vicc rosszul sült el és pár százalékjába került a közvéleménykutatások szerint.

A kolóniákon lakó mormonok amerikai-mexikói kettősállampolgárok és gyakran utaznak az óhazába, ahol most már csak akkor üldözik a poligámiát, ha más törvénysértéssel párosul.

Az állam nem kukkolhatja, mit csinálnak polgárai a hálószobájukban. Vagy hálószobáikban.

Ferences missziók

Egy hét alatt több ferences missziót láttunk. Ezek a missziók megépítésük pillanatában sikeresek voltak. A semmiből hatalmas templomok nőttek ki a pueblók közepén. A helyi sajátosságok eltérő anyagok használatára kényszerítették a szerzeteseket, a megoldások viszont hasonlóak voltak, függetlenül attól, hogy a templomok fehér mészkőből, égetett agyagtéglákból, vagy vörös kőből készültek.

A főhomlokzatot két magas, bástyaszerű torony védte. Ehhez csatlakozott egy magas, széles, óriási fagerendákkal lefedett hajó. Az egyhajós templomból nyílt a sekrestye és innen lehetett eljutni a melléképületekhez is.

Az összes testvér kapott egy alapszintű építészi képzést: ez azonban nem jelentette az architektúra mesterségének mély ismeretét: a templomok így erőteljesek. A falak a szükségesnél sokkal vastagabbak lettek.

A zömök, erőteljes hatást az erőd-jelleg csak fokozza. A templomoknak, rendházaknak védhetőnek kellett lenniük és az két bástya-szerű torony a főhomlokzaton ugyancsak kihangsúlyozza. Ez nem utólagos ideológizálás: Santa Fé San Miguel templomában a pueblo felkelés idején a spanyolokat szolgáló mexikói indiánok uraiktól elhagyatva az utolsó emberig harcoltak, majd mind benn égtek a méteres agyagfalak között.

A templomok erődjellegét a vékony, kicsi ablakok tovább fokozták. Nem volt üveg, így szintén nem lehetett fényes, barokk épületeket emelni – különben is, az őslakosokhoz hagyományaik folytán a sötét, kevéssé megvilágított terek illettek.

Pár templomot kőből emeltek – komoly kőfaragók azonban nem voltak, a gyámpillérek így vaskosra, erősre épültek. Nincsenek bonyolult ívek – egyszerűek is csak ritkán. Az ajtók, ablakok síklefedésűek. A belső terek egyhajósak voltak.

A kolostor műhelyekkel, raktárakkal, istállókkal, paplakkal a templom oldalához támaszkodott.

Elképesztő teljesítmény volt felépíteni a semmiből ezeket az imahelyeket. A helybeliek sosem láttak vagy építettek ilyesmit. Építettek, több ezer fős városokban laktak, de azokban nem voltak ekkora közösségi terek. A berendezés nagy részét messziről, drága pénzen hozatták.

A papok hihetetlen munkát végeztek. Egymagukban térítettek meg egész városokat – sikerük azonban ritkán volt hosszú életű. A missziók többsége pár nemzedék alatt elnéptelenedett.

A második eredeti állapotában megmaradt, ma is használatba levő templomot Taos mellett, Ranchos de Taosban láttuk. Nem volt nagy és a régi plazának már csak porló nyomai maradtak meg. A régi vályogtégla (adobe) házak összedöltek, a boltok, még a turistákra szakosodottak is bezártak. Az egykori hotelben pókok és darazsak laktak; a szél az önkormányzat megfakult, a ház kiürítését elrendelő végzését lobogatta az ajtón.

A templom vidám volt – a tér szomorú.

A házak olyan rossz állapotban voltak, hogy Yodát nem engedtük a közelükbe: egy pisilés és az egész vályog plaza örökre elveszett volna az emberiség számára.

5 de mayo

Fort Union
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap május ötödike volt.

Május 5 az picit olyan, mint május egy: jó az idő és olcsó a sör. Május 5 emelett egy fontos mexikói ünnep.

Nagyon sok amerikai (kanadai, egyesült államokbeli és mexikói) úgy hiszi, hogy május öt (cinco de mayo) Mexikó függetlenségének ünnepe.

Nem az, de ettől még fontos.

Mexikó függetlenségének napja szeptember 16.
Május ötödikén a Pueblai csatára emlékeznek.

Az 1800-as évek közepéig a mexikói politikusuk úgy vélték, országuk növekedését és - relatív- jólététét tökéletesen tudják európai hitelekből finanszírozni. Idővel egyre nehezebben kölcsönt arra, hogy visszafizethessék az adósságot és biztosítsák az állam működését. Ez a sok kölcsön egy gaz imperialista, tőkés dolog, mert az, aki a kölcsönt adja, szeretné a pénzét kamatosul visszakapni és ezt előre meg is mondja a hitelt felvevőnek.

Mexikó úgy gondolta, a hitelezők messze vannak, meg amúgy is, nem kell egy kis pénzből nagy ügyet csinálni és két évre felfüggesztette a kölcsönök visszafizetését. Mexikó legtöbb hitelét három államtól kapta: Franciaországtól, Angliától és Spanyolországtól. A franciáknál III. Napóleon a régi dicsőség helyreállításán gondolkodott és nem ment bele a hitelek átütemezésébe és diplomaták helyett expedíciós haderőt küldött Mexikóba. Az ötlet az angoloknak és a spanyoloknak is tetszett, úgyhogy ők támogatásukról biztosították a franciákat - pár hónap után azonban kivonták csapataikat Mexikóból és inkább átütemezték az adósságokat.

A franciák folytatták a hadműveleteket. Ebben Mexikó lakosságának egy része is támogatta őket. Mexikóból Habsurg Miksa által uralt császárságot csináltak volna.

Sok mexikói mindent megígért Charles de Lorencez tábornoknak, még azt is, hogy Pueblában mindenki a franciákat fogja támogatni.

1982 május 5-én kiderült, hogy nem.
A 6000 fős francia haderő több rohamot intézett a 4000 mexikói katona által védett erődített város ellen. Arra számítottak, hogy a lakosság majd lefegyverzi a védőket. Lorencez nem is nyújtott megfelelő tüzérségi támogatást az ostromlóknak és várta a csodát.

A csoda nem következett be, a mexikói sereget vezető Ignacio Zaragoza Seguín három ostromot vert vissza, majd lovasságával elsöpörte a francia gyalogságot. A franciák majdnem nyolcszáz embert vesztettek, míg a mexikóiak kétszázat.



Hosszú ideig ez volt az egyetlen komoly mexikói siker a háborúban. Ezért is mondta Juárez elnök, hogy május másodika nemzeti ünnep lesz Mexikóban.
Nem lett.

Mexikón kívül azonban május ötödike a mexikói öntudat ünnepe lett. Olyan, mint az íreknek Szent Patrik napja. A mexikóiak arra is büszkék, hogy kicsi, rosszabbul felszerelt haderejük győzelme segített az Egyesült Államokon. A franciák az amerikai polgárháborúban a délieket támogatták és az esetleges mexikói győzelmet követően tovább haladhattak volna észak fele. (Nem véletlen, hogy a franciákat Mexikóból csak az amerikai polgárháború után sikerült kiverni, ekkor indultak meg az amerikai fegyverszállítmányok és a pénz Juárez megsegítésére.)



A mexikói származású amerikaiak, a chicanók azt is számontartják, hogy a győztes fiatal mexikói tábornok, Ignacio Zaragoza Seguín Texasban született. Egy kis csúsztatással őt tekintik az egyik első sikeres chicanónak.

A mexikóiak, mexikói származásuak ünnepelnek. Az iskolákban transzparenseket állítanak, mindenki az utcán van, szól a vidám mariachi zene, folyik a mexikói sör, sülnek a tacok és a chili fries, a mexikóiak pedig végre büszkék lehetnek arra, hogy mexikóiak.

Egy mexikói enklávé

Fridge
Originally uploaded by ribizlifozelek

Péterék beszéltek nekünk a Rancherosról, ami egy mexikói bolthálózet.
Megnéztük.
A Rancheros egyszerre két dimenzióban található. Egyfelől a mi világunkbn két-három kilométerre lehet tőlünk, másfelől azonban 1500 kilométerre van a mexikói határ másik oldalán. Ahogy befordultunk a parkolóba, megváltozott a világ. A kreszt nem betartották, hanem betartottak neki. A fék szerepét felváltotta a duda. A férfiak férfimunkát végeztek - a boltban levő összes férfi vásárló gringó volt. Az élelmiszertárolási szabályokat pedig értelmezték. A hangerő pedig valahogy automatikusan három négy fokozattal feljebb ugrott.

A bolt kínálata viszont tetszett. A zöldségek egy része olcsóbb mint máshol. Egy csokor retek 45 cent, szemben a Smith egy dollárjával. Viszont a csokor majdnem fele akkora. Semmi sem tökéletes.

A húspult viszont nagyon elbűvölt. Rengeteg olyan terméket láttam, ami egy átlagos amerikai boltban enyhénszólva is ritka. A felvágottak között volt disznósajt (queso de cabeza de puerco) és töpörtyű, (chicharrones), a husok között pacal (callos) és méter hosszú marhanyelv. Volt bárány és kecskehús is, nagyon jó áron. Igaz, ezt a húst kockára szelték és mindegyikben volt egy kis darab csont, de akkor is. Engem picit megzavart, hogy e dögök egy részét az európai spanyol másként mondja, de aztán valahonnan felmerültek az emlékek és még a jégtömbbe ágyazott és egyébként felismerhetetlen patát is azonosítottuk.

A sajtpult is jól nézett ki, volt queso fresco, queso palmar, meg még pár egyéb finomság, így birsalmasajt (queso de membrillo) is .

A fűszerekespult meg csoda volt. Olyan volt, mint egy enciklopédia. Mindenféle létező hispán fűszer ott lógott a fogasokon kis zacskóban 67 centért. Volt kamillavirág (manzanilla), tárkony, levendula, édeskömény meg egy csomó egyéb örlemény.

Tetszett a bolt, meg az is, hogy így határátlépés nélkül mehettünk Mexikóba.

Tavaszodik

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tavaszodik.

Igaz, csak pár napja hullott 21 centi hó a városban és még két-három hónapig hó lesz a hegyen. Vagy négyig. Esetleg ötig. Lenn meg fagy.

De süt a nap.

A tavasz igazi jele pedig, hogy a mexikói szomszédok kitették a kanárit szellőzni a verandára. Hogy az énekes madár ne legyen egyedül, utána tették a muzsikát és a vidám mexikói zene beöltötte az utcát.



A fülbemászó dallamok kiáradtak a készülékbő és beszivárogtak a lakásba, a fülekbe, az agyakba. Lakodalmas rock spanyolul. Modern népzene. Vidám, ritmusos, a szerelemről szól, a megcsalásról, az ÉLETRŐL. Kell ennél több a sztereotípiák megerősítéséhez?