Az éhező mókus

- Éhes vagyok... szánj meg...

- Mókuska, nem férsz az irhádba.

- Nézz rám, csupa csont és bőr vagyok.

- Csak egy kis tököt kérek...

- Egyél mókuska!

Ezzel a mókus mint egy őrült rágni és kaparni kezdte az óriási tököt.

- Csak egy kicsit eszem belőle...

Néztem a hatalmas lyukat a tökön és szörnyű gyanú fészkelt szívembe. Minden amit a kristályokról, kristálynukleációról és egyebekről tudtam, egy tévedés volt. 

De azért rákérdeztem:

- Mókuska, te rágtad ki a geodákat is?

Variációk sok ablakra

A ház tervezője szerethette a változatosságot: az épületen nincs két egyforma ablak. (Én nyolcfélét számoltam.)

Az egységet se szereti: nincs két ablak, amelyiknek alsó vagy felső széle egyvonalba lenne. 

Sznob hálaadási főzés

Egyszerre három főzőlapon, két sütőben és a légsütőben készült a hálaadási ebéd. 

Mindegyikhez beállítottam egy-egy riasztást a telefonomon, az Alexán, az órámon. 

Aztán amikor megszólalt a csipogás kétségbeesetem: nem tudtam, melyik étellel kell mit csinálni.

Mindenért fizetni kell

Nem. Nem fizettünk azért, hogy lefotózzuk a táblát. 

Musztángok

- Odanézzetek! - a távolban vadlovak vágtáztak síkságon pórcsóvát húzva maguk után.

Láttunk már vadlovakat itt a sivatagban, de most volt az első alkalom, hogy vágtázni láttuk őket.

A vadlovak hamarosan eltűntek és mi leesett állal bámultunk utánuk - aztán indultunk tovább a Pony Expressen.

Messze voltak, de pár nappal később, hazafele ismét találkoztunk - ami annyira nem meglepő: Simpson Springs környéke az Onaqui ménes otthona. (Valószínűleg az Onaqui az Oñaqui, de ez lényegtelen.) 

Először csak egy fehér lovat láttunk.

Aztán egy feketét.

Majd megláttuk a ménest.

Gyönyörűek voltak és nem törődtek velünk.

Mi csak bámultuk őket, közelről és örültünk a szerencsénknek.

Sokáig álltunk itt és csak bámultuk a musztángokat.

Már ezért megérte eljönni ide.

Szokásomtól eltérően csináltam egy filmet is, annyira tetszettek.

Hangyászás

- Né, egy hangyaboly!

Néztem a hangyabolyt és csodálkoztam, hogy még a mindent kibíró sivatagi kórók se maradnak meg mellette. 

Aztán láttam, hogy a terjedő kolónia újabb telepei szintén kiírtják maguk körül a növényzetet. 

Nem tudom, ez mit jelent, de érdekes. 

Az idegenvezető hatása

Amikor az Echo-kanyont jártuk be, megálltunk az Ördögcsúszdánál is.

Most direkt ide és Heneferbe jöttünk.

A látogatásra készülve olvastam egy történetet arról, hogy hogyan lett az Ördögcsúszda Ördögcsúszda.

Egyszerűen.

A bevándorló társaságok gyakran fogadtak idegenvezetőket, hogy átkalauzolja őket hegyen és völgyön át.

A tengerészlakomában végződő Donner csapat is bizonyította, hogy mennyire fontos egy jó vezető.

Az Ördögcsúszda alatt elhaladó társaság jó idegenvezetőt választott, aki minden kérdésre azonnal válaszolt és azt is tudta, merre kell menni.

- De érdekesek azok a sziklák! Milyen fura alakjuk van! - mutatott a munkáltató a hegyoldalba - Mi ennek a sziklaformációnak a neve?

Az idegenvezető ránézett a sziklákra és habozás nélkül rávágta: Ez az Ördögcsúszda.

S lőn.

Azóta is így hívják.