2010. április 15., csütörtök

Az ezüstmetró


Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

Városnézéshez katt a képre!

A bostoni ezüstvonal vagy ezüstmetró (silver line) nem metró. A silver line egy nagyon fura valami. Lehet, máshol is kitaláltak valami hasonlót; én nem tudok róla. A dolog mindenesetre nagyon fura.

A bostoni reptérre régen a kékmetróval lehetett menni. Le kellett szállni a reptéren megállónál és átszállni a megfelő reptéri buszra. Reptéri buszból volt több is, ezek a rengeteg terinál között keringtek. Emlékszem, az egyik terminál egyetlenegy pultból állt. A többi viszont rendes méretű volt. (Az egypultos D-terminált idővel hozzászámozták a C-hez.)

Logan Airport

Még Bostonban voltunk, amikor elkezdték építeni az ezüst vonalat. Az ezüstmetró a bostoni metrótérképeken szerepel, de, mint már írtam, nem metró. Az ezüstmetró vonalán hibrid trolibuszok járnak. Ahol volt hely a felszínen, a járművek a védett buszsávot használják. Ha a felszínen nem volt hely, vagy egy öböl alatt kell áthaladni, a trolibuszok metróalagutakban közlekednek.

A felszínen dízelmotor hajtja őket, az alagutakban felsővezetéből nyert áram.

Kisérteties látvány egy metrómegállóban állni és látni, hogy berobog egy busz. Igaz, hogy jó hosszú busz: majdnem 19 méter hosszú. (Az Ikarusz 280-as csuklósok 16.5 méter hosszúak.)

A rendszernek vannak előnyei és hátrányai. Egyik legnagyobb előnye, hogy olcsóbb, mint egy metró. Egyik legnagyobb hátránya, hogy a felszíni szakaszok lassabbak, mint egy metró. A reptéren viszont nagyon jó dolog, hogy nem kell átszállni a reptéri buszra: a "metró" minden egyes terminálnál megáll..

Logan Airport

Utasként az ezüstvonalnak két nagy hátránya van: borzalmas látni, ahogy a troli a szük alagútban száguld. Az alagutakban és a felszínen a Neoplanok beton pályán döngetnek. Szó szerint: a betonon a troli rettenetesen ráz.

2010. április 13., kedd

Barcelonai reinkarnáció


Barcelona
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma este Yoda macskát kergetett. Nem engedem, hogy a Mester békés és nála kétszer nagyobb macskákat hajkurásszon. Néha azonban a véletlenek szerencsés - vagy szerencsétlen - összjátéka nagy kergetőzésbe torkollik.

Ha cicához közeledünk, rövid pórázra fogom a Mestert. Ma este azonban igazi Csizmáskandúrba botlottunk. Szó szerint: amikor meglátott minket, eltünt. Azt hittem, kihasználja a köztünk levő nyolc métert és eloldalog. A kandúr azonban meglapult - hiába volt Yoda rövid pórázon: harminc centi nem távolság. Csizmáskandúr négy lába nyolcfele szaladt, ahogy Yoda megpróbálta elérni.

Eszembe jutott,macskarajongó barcelonai főbérlőm, aki legszívesebben minden macska mellé testőrt állított volna.

Általában viszonylag későn, hét-nyolc fele értem haza. A sarki pékségben még vettem egy friss - meleg - franciakenyeret, amihez kaptam ajándékba egy tűzforró bucit is. Még vacsora előtt a bucit megkentem vajjal, rácsorgattam egy kis aragóniai vadvirágmézet és megnyugodtam a hosszú nap után. Most kaptam egy haveromtól egy különleges, kemény házikolbászt is. Ezt szándékoztam megcsinálni egy kis csicseriborsóval.

A ház szűk lépcsőházában nem is tudtam, mire gondoljak. A ropogós bucira és a mézre vagy a kolbászra és a csicseriborsóra.

Ahogy belépten a lakásba, rájöttem, aznap este nem lesz se kolbász, se mézeskenyér.

Sötét volt, csak egy zseblámpa világított. A zseblámpát M. a hangtalan énekesnőbe oltott latintanár főbérlőm tartotta a plafon fele. A létra egy kezet világított meg, amint eltünt a mennyezeten a drótrengetegben.

A kéz J-hez, M. spirituális gurujához tartozott. Mivel sötét volt és nappali minden négyzetméterét belepték a macskák, leültem a heverőre, magamhoz szoriítottam a kenyeret és a kolbászomat és vártam.

- Nincs villany - mondta M. Láttam. Azaz nem láttam semmit.
- J megszereli a villanyt - folytatta M. Szerintem rádióriporternek kellett volna menjen, mert időnként kényszeresen elmondott egy csomó szemmel látható dolgot.
- Ha J. megszereli a villanyt, akkor majd lesz fény - lehet, M azért járt énekelni, mert félt, ha zárva tartja a száját, összenő.

Közben valamelyik macska az ölembe kuporodott. J. békésen matatott a drótok között, M. pedig tartotta a lámpát.

- El kéne menni Indiába - mondta M. (El kéne menni vacsorázni - gondolam én.)

- India varázslatos hely - felelte J - én már jártam ott. A gurumnál meditáltam.

A sarki marxista kocsmára gondoltam, ahol aznap este Orwellről beszélgettek. Meg arról, hogy Barcelona első, teljesen bekamerázott tere az Orwell tér volt.

- Keresnem kell egy indiai gurut - mondta M.

- Az indiai guruk biztosítják spirituális fejlődésünket - jelentetti ki J, miközben egy kalapáccsal szeretle a villanyt.

- Egy hét tiszta meditáció egy Mesterrel - ábrándozott M. Én a kolbász végét rágtam, hogy ne nevessek.

- Van ott egy guru - sóhajtott M - ő Jézus Krisztus részleges reinkarnációja.

J egyetértően rágta a fázisceruzáját. Én lemondtam a csicseriborsóról és félteni kezdtem rekeszizmomat.

- Én is Jézus Krisztus részleges reinkarnációja vagyok - állította J, miközben fogai közt egy fázisceruzával egy kalapáccsal szerelte a villanyt.

Ráharaptam a kolbászra.

- Oh, majd ha lesz villany, meditálunk? - kérdezte M. Óvatosan elhelyeztem a kolbász maradékát a macskában és kivettem egy könyvet hátizsákomból és elindultam az ajtó fele. Reméltem, J és M hamarosan megvilágosodik - de nem egy lakástűzben.

2010. április 12., hétfő

Félig kafkai történet - amerikai adózás


Yoda working on taxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

A félig kafkai történetet egy kaliforniai ismerősünk mesélte. Mivel szeretem a bürokráciás, adóhivatalos abszurd történeteket, megkérdeztem, blogolhatom-e. Azt mondta, blogoljam. Blogolom.

Ismerősom arra viszont megkért, hogy a nevét ne írjam le. Ezért őt X-nek fogom hívni, b. nejét pedig Y-nak.

Amikor valami megjegyzésem van az elmondottakhoz, azt
dőlt betűvel írom bele az elbeszélésbe.

Az alábbi poszt egy konkrét esetet mesél el. Minden eset más és más. Az itt leírt módszereket mindenki saját felelősségre alkalmazza, ezekért se Y, se X se ribizlifőzelék, de még Yoda sem vállal felelősséget.

A fényképek csak illusztrációk.


X remegő hangon hörgött a telefonba. X nyugodt ember, még azt is szereti, ha fát vágnak a hátán. Ritkán szokott hörögni, a hangja pedig még ritkábban remeg. De találkozott az amerikai bürokráciával.

Y egy kaliforniai egyetemen tanít. Olyan vízuma van (H1B), amit főleg kiemelkedő kutatók, sportolók, edzők kapnak. (Agyelszívó vízum, na. Sportolók esetében izomelszívó.) X házastársként van itt (H4). Ő nem dolgozhat. (Mivel nem dolgozhat, szörföl. Nem a neten, hanem hullámokon. Mint a Baywatch, ha ez mond valamit.)

X nem adózott semmit Amerikában. Y meg non-resident alien volt. A non-resident alien majdnem úgy adózik, mint egy amerikai állampolgár, de az adóalapját például nem csökkentheti az eltartottak után járó kedvezményekkel (3600$/darab). Valószínűleg vannak más különbségek is. De se X, se Y, se ribizlifőzelék nem adószakértők.

Ebben az évben azonban, Y már egy ideje az Egyesült Államokban élt és adószempontból resident alien lett. Mivel X ugyannyi időt töltött itt el, ő is resident alien-né vált.

Sting erről is énekel az Englishman in New York című dala refrénjében (Youtube-on fenn van, ha valakit érdekel):

I'm an alien I'm a legal alien
I'm an Englishman in New York
I'm an alien I'm a legal alien
I'm an Englishman in New York


A resident alien úgy adózik, mint egy valódi amerikai állampolgár. Tehát MINDEN jövedelme adóköteles. A magyar is. (A kettős adózás elkerülése végett mindenféle bonyolult számításokat kell végezni, de erről később.) Viszont jár neki cserébe mindenféle gazdasásélénkítő adókedvezmény és az eltartottak után is igénybe vehet kedvezményt.

X és Y választhatott: családi adózást töltenek ki, vagy külön-külön adóznak. Mivel évi 8 ezer valahányszáz dollár kereset alatt semmit sem kell kitölteni, ez logikus lehetőség volt. (Az amerikai adóhatóság, az IRS azt mondja, ha valaki olyan szegény, hogy évente nyolcezernél kevesebbet keres, az ne is töltsön ki semmit, foglalkozzon inkább az éhenhalással.)

Tehát, ha X külön adózik (nem tölt ki semmit) és Y kitölti az adóbevallást, mint egy rezidens idegen, akkor ott vannak, ahol eddig és X mehet vissza szörfözni. Ha viszont családi adóbevallást adnak le, akkor az egy személynek automatikusan járó 3600 dollár adóalapcsökkentés helyett 7200-zal csökken az adóalapjuk. A különféle részvények, befektetések jövedelme után járó kedvezmények is megduplázódnak. Az adóbevallásba azonban be kell venni X magyarországi jövedelmét és X-nek szüksége van valamilyen adóazonosítóra.

X magyar jövedelme amerikai viszonylatban nem volt sok. Gondolták, az nem változtat sokat az összegen. Nem volt azonban adóazonosító jele. Azaz nem volt SSN-je, social security number-je. Az SSN-nek annyi köze van a magyar TB számhoz, mint X-nek és Y-nak az adójoghoz. Semmi. Az SSN olyan, mint az adószám, csak társadalombiztosítási számnak hívják. Kicsit hasonlít a személyi számhoz is, azzal a különbséggel, hogy ez egy teljesen véletlenszerű számsor, amiből csak Mulder ügynök tud valamit kiokoskodni az X-aktákban.

Az SSN-re szükség van bankszámlanyitáshoz, jogosítványszerzéshez, bizonyos adásvételekhez és főleg munkavállaláshoz.

SSN-t csak az kaphat, aki legálisan van az országban és bizonyos vízumkategóriába esik. (Vagy aki száz dollárért vesz a mexikói maffiától, de azt a számot jobb nem használni az adóhatóságnál.) Y-nak van SSN-je, X-nek azonban nem járt a szám.

Erre találták ki az amerikaiak az ITIN-t (Individual Tax Identification Number). Egyfelől az X-hez hasonló fura alakoknak van, meg bizonyos vízumkategóriába eső vendégmunkásoknak. Ha például valakit előadókörútra hívnak meg az Egyesült Államokba, akkor nem jár neki SSN, csak ITIN.
Az ITIN az amerikai pragmatizmus diadala. Az ország tele van illegális bevándorlókkal, akik illegálisan dolgoznak és illegálisan pénzt keresnek. ÉS MÉG ADÓT SEM FIZETNEK UTÁNA. Felháborító. Az ITIN erre is jó: az illegális bevándorló megkéri az ITIN-t és adózhat keservesen megkeresett jövedelme után.

Miért jó ez neki? Egyfelől kevesebb hivatal lohol utána. (Az APEH-et és a hasonló intézményeket csak holtrészegen, erős kábítószer befolyása alatt megírt utópiákban szeretik.) Másfelől ha adózik, azzal mutatja, hogy ő igyekszik beilleszkedni. Sose lehet tudni, mire lesz az jó.
Ráadásul az ITIN-nel nyithat bankszámlát. Kaphat hitelkártyát. Lehet hiteltörténete. Kaphat kölcsönt. Egyes államokban szerezhet jogosítványt.

Hivatalosan az ITIN-nel NEM lehet dolgozni. NEM lehet munkátvállalni. Attól még, hogy Lopez González Rodríguez Gutiérez Pérez rendelkezik ITIN-nel, attól még illegális bevándorló marad, aki a jövedelmét a fizetés rovat helyett az "egyéb bevételekhez" írja.

Viszont idővel kaphat hitelt, amiből vehet egy autót. Vagy házat. Egyes államokban, azt hiszem, rajta is van az állam adóbevallásán, hogy az itt szereplő adatokat ők NEM továbbítják a bevándorlási hivatalnak.

Amerikában is sokan csalnak adót (mindenki emberből van), de adót csalni nem dicsőség. Sőt, szégyen. Meg hát kevesebbet is kell adózni. Az átlagpolgár ezért sokkal őszintébb, amikor ki kell töltenie az adóbevallását.
A bevándorlók egy része is igyekszik kitölteni a papírt és valamennyi pénzt bevallani.
Mindenki jól jár: az illegális bevándorló egy kicsivel legálisabb, az állam meg keres pénzt.

Az ITIN megszerzésére több mód van. A legegyszerűbb leadni a adóbevallást, üresen hagyni az SSN rovatot és egyúttal megkérni az ITIN-t.
A kérelemhez pár dokumentumot kell csatolni: a legegyszerűbb az útlevél az érvényes vízummal. Mivel az illegálisoknak útlevelük még csak-csak akad, de vízumuk nem, ez az út előttük járhatatlan. Sokuknak útlevelük sincs, mert az "elvesztették", így nehezebben toloncolják ki őket. Ezért undocumented-nek nevezik őket.

Útlevél helyett elfogadnak más iratot is. Ezeket az iratokat egy 13 tételt felsoroló lista tartalmazza. Ezekből azonban kettő kell. Elfogadnak - hivatalos fordításban - születési anyakönyvi kivonatot, külföldi jogosítványt, amerikai jogosítványt, külföldi személyiigazolványt, ha az megfelel bizonyos feltételeknek, stb.


X legálisan van itt, ezért arra gondolt, az útlevél tökéletes lesz. Aztán végigolvasta az apróbetüt: el kell küldeni az útlevelet az IRS austini központjába és ők azt hat héten belül visszaküldik. Ugyanakkor az IRS nem ajánlja, hogy útleveleket küldözgessenek neki, mert azokért ő felelősséget nem vállal.

X bízik a rendszerben, de az útlevelét nem szívesen adja ki a kezéből, csak ha szörfözik.

Viszont az IRS elfogad hivatalos másolatot is a bemutatott papírokról. Y és X megnyugodtak, elmentek szörfözni, majd kitöltötték az adóbevallást. X lelkiismeretesen beírta magyar jövedelmét, magyar kamatjövedelmét, részvényeit és a bérbeadott lakásuk után befolyó forintokat is. (Több -magyar- ismerőse ekkor elkezdte lúzernek hívni, mivel az IRS semmilyen papírt nem kér ezekről a külföldi jövedelmekről, ezeket bemondásra intézi.) X és Y azonban megfertőződtek a rohadó kapitalizmus istentagadó kizsákmányoló rendszerében és az utolsó fillérig bevalloták magyar jövedelmüket.

Ebből a bevételből egy külön formanyomtatványon (f1116). (Van, akinek ehhez az F2225-ös papír is kell, de nekik elég volt az 1116-os.) Az f1116-os papírra felvezették a bevételeket, majd a kifizetett adókat. X és Y szerint külön papírt kellett kitölteni a kamatoknak és az osztaléknak. Az összegből el lehetett számolni mindenféle személyes költséget. Majd bonyolult számítások következtek, olyan szavakkal, mint számláló és nevező. A rendszer célja az, hogy a külföldön már egyszer kifizetett adót összeveti az amerikaival. Ha az adózó többet adózott jövedelme után külföldön, mint amennyit az Egyesült Államokban adózna, akkor a különbséggel csökken az amerikai adója. Ha kevesebbet, akkor akár nőhet is.

A magyar bevétel hozzáadódott az adóalaphoz. A növekményt azonban a súlyozás pár dollár kivételével eltüntette. Ebből kiderült, hogy X Magyarországon többet adózott ugyanazért a pénzért, mint amennyit Amerikában adózott volna.

Y és X boldog volt. El is mentek szörfözni. Aztán elmentek, szerzni egy hiteles másolatot X útleveléről. Amivel kezdetét vette a rémálom.

Hiteles másolatot közjegyző készít. Közjegyzőt közjegyző irodában, postán, rendőrségen, FedEx-nél, USP-nél és bankokban találni. Általában egész olcsón dolgoznak, a bankokban gyakran ingyen, ha hitelesítést kérő személynek a bankban van számlája.

X bement a legközelebbi USP-be, ahol a UPS honlapja szerint volt közjegyző.
- Háááát igen, szokott, szokott, de nálunk épp nincs.

X és Y nem esett kétségbe, elmentek a postára - de ott se volt közjegyző. Erre X bement a bankjába. A közjegyző mosolygott, hellyel kínálta, X kitette szép piros útlevelét az asztara - a könyvelő meg elkomorodott.

A kaliforniai állami törvények nem engedik meg, hogy közjegyzők hivatalos dokumentumról készítsenek hivatalos másolatot. Hivatalos dokumentumról másolatot csak a kiállító hatóság adhat. A közjegyző azt tanácsolta X-nek, kérjen hivatalos másolatot a követségtől.

X kiszámolta (hány órát szörfözhetne, ha nem menne el Los Angelesbe), milyen messze van LA. Aztán utánaolvasott a dolgoknak és rájött, az IRS nem fogad el nem-amerikai közjegyző által hitelesített dokumentumot. Csak akkor fogadja el, ha az adott ország aláírta a Hágai-konvenciót és a közjegyző által hitelesített fénymásolatot a kibocsátó hatóság felülhitelesíti, azaz ellátja egy hozzácsatolt pecséttel. Ez szaknyelven, ősi magyar szóval, apostille-nek hívják.


X-nek keresztbe állt a szeme. Pár nap múlva határidő, hogy adják le az adóbevallást, ha ezt mind be kell szerezni?

Megnézték, lehet-e halasztást kérni.
Kiderült, a szövetségi adóbevallás leadásánál méltányossági alapon lehet hat hónap halasztást kérni, ehhez ki kell tölteni egy papírkát és be kell fizetni az esetleges adóhátralékot. Hasonló az eljárás Kalifornia állam esetében is. (Utahban úgy kell halasztást kérni, hogy az ember befizeti az esetleges adóhátralékot, aztán nem csinál semmit. A be nem érkezett adóbevallást a utahi adóhatóság automatikusan halasztási kérelemnek tekinti.)

X szörfölés helyett a netet túrta és megoldást keresett. Egyes kaliforniai közjegyzők azt mondták, ők nem hitelesíthetnek dokumentumot, csak aláírást, azaz előttük a delikvens ráírja az útlevél fénymásolatára, hogy ez az ő útlevele fénymásolata, majd aláírja, a közjegyző pedig hitelesíti, hogy az ember előtte írta alá a papírt. X-nek ez bonyolultnak tünt. Egyszerűen nem fogta fel, hogy a szövetségi állam kér valamit, amit a tagállam törvényei megtilthatnak.

Erre kattant valami az agyában: a törvények államonként mások. Például Washington államban is mások és Oregonban is és Nevadában is. Beül az autóba, átautózik Oregonba vagy Nevadába vagy, ha kell Washingtonba és az első FedEx-nél megcsinálja a hiteles másolatot. Úgysem szörfölt még Oregonban...


Persze ez strapás terv volt, de nem látott más kiutat. Kétségbe voltak esve. Y már kezdte az gondolni, vissza kell vonja egyik kedvelt tézisét, miszerint Kafka csak és kizárólag közép-európai lehet.

Találtak egy washingtoni (DC) közjegyzőt is, aki vállalta, ha postán elküldik neki az útlevelet, harminc dollárért (plusz postaköltség) hitelesíti annak fénymásolatát. Adót nem kell fizetni, mert a közjegyzői szolgáltatás adómentes.

Nem tetszett: X nem akarta kiadni kezéből az útlevelet.


Azért sokadszorra is leültek fórumokat és kitöltési útmutatókat olvasni. Az ITIN igényléséhez használt W7 formanyomtatvány útmutatójában a sokadik oldalon aztán X talált egy mondatot: az IRS irodákban nem lehet hiteles másolatot készíteni, de az alkalmazottak ellenőrzik a bemutatott dokumentumok hitelességét.

X és Y elmentek az IRS legközelebbi irodájába. Megtudták, van előttük pár előre bejelentkezett ügyfél. Ők - főleg idős bácsik és nénik- időpontot kértek, csinálja már meg helyettük az adóhatóság azt a fránya bevallást, mert ilyen apróbetűs vacakokat ők már nem látnak.
Azaz várni kellett.

Vártak is, kerek fél órát. Aztán sorrakerültek. A barátságos hivatalnok meghallgatta őket, megnézte X útlevelét, csinált róla két fénymásolatot, lepecsételte papírjaikat, eltette adóbevallásukat:
- Hat, nyolc hét és, ha minden rendben van, megkapja az ITIN számot, utána még négy hét és, ha rendben van az adóbevallás, megkapják a visszatérítést.
Aztán megköszönte, hogy befáradtak.

Ennyi volt.

X és Y megkönnyebbültek.
X végre mehetett szörfözni.

Yoda a zsarnok


Yoda and the lamb
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda egy öntudatos lény.

Tudja, mi az, ami jár neki.
Ő erejét, tudását megfeszítve védi a lakást apostással szemben. Hajnali háromkor képes szólni, ha valaki megáll a ház előtt és addig ne nyugszik, amíg az eseményeknek utána nem járunk. Megkóstolja ételünket, hogy ehető-e.

A rengeteg szívességért cserébe azonban van pár dolog, ami jár neki. Napi minimum négy séta. Napi minimum négy étkezés. Napi minimum egy játék. De inkább tőbb.

Délben fél kettő fele a Mester szól: ebédidő. Ilyenkor diszkréten ráséták a billentyűzetre, leveszi a hangot és becsukja a fél napos keresés után megtalált oldalt vagy törli a több órája írt szöveget. Aztán nyújtózkodik egyet a billentyűzeten: Együnk!

Mi pedig megyünk enni.

Aztán diszkréten leheveredik a gépre: menjünk sétálni. Megyünk. Majd megcsörgeti az ételes edényt a nyakába lógó bilétákkal: pótebéd.

Aztán jóllakottan rám ugrik hátulról: játék.

Azt hiszem, a Mester tudja, mit akar.

2010. április 10., szombat

A telefonáló szomszéd


No photo please!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Figyelem! A bejegyzés naturalista részleteket tartalmaz.

Új lakó van a házban (a kép illusztráció). A hölgy harmincas lehet, dohányzik és telefonál.

Ez így nem sokat mond senkiről, mindenkinek szíve joga telefonálni és dohányozni. A hölgy viszont ezt egyszerre teszi - az ablakunk alatt. És a szájára nem tesz lakatot (bagót tesz bele).

Már mindent tudok róla.

Nem illik hallgatózni, de azért nem szeretnék pavlovi reflexeket kialakítani magamban: ő telefonál én meg becsukom az ablakot.

- ENNYIRE még nem véreztem - hallottam első nap, miközben a konyhában paradicsomot trancsíroztam.

Ebéd közben megtudtam, hogy újfajta tampont próbál ki. Megnyugodtam, így talán annyira nem fogja zavarni a vérzés.

Bloodbath

A hölgynek problémái vannak a szemével. Bal szemében a nyomás kicsit nagyobb az átlagosnál, a jobban sokkal több. A szemészének cuki kis segge van. (Nem láttam a szemészt és nem néztem meg a fenekét, csak hallottam az ablakon át.)

David

A pasijának jó a hasizma. A valamilye - talán az orra - viszont kicsi. A csajszi hegymászó is lehet, mert sajnálkozott, hogy a csúcsra nagyon régen jutott el.

Viszont tanultam egy új hegymászótrükköt az ablakon át: új mászópartnert keres, hátha vele felérnek a hegy tetejére.

Aztán pár nappal később abbamaradt a keresés, mert olyan hasmenése volt, hogy többször félbe kellett szakítania a cigarettázást és be kellett szaladjon a mosdóba.

Viszont a nyomás enyhült a szemében.

Big fish, big eyes

2010. április 8., csütörtök

Fűszeres krumpli - belga burgonya


Rosemary Chicken with spicy potato
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szalmakrumplit angolul french fries néven emlegetik: franciakrumpli. Azt hiszem, mostanában magyarul többen használják a sülturgonya vagy sültkrumpli elnevezést, esetleg kisebbségben a sültpityóka szót, mint a szalmakrumpli kifejezést.

A franciakrumpli néven nem akadtam fenn. Ha francia, hát francia. Volt, akit egy időben ez zavart és a kommenizmus nyelvi leleményeit megszégyenítő módon a köret egy időben freedom fries néven rongálta a verőereket.

Brussels

Most, hogy rengeteg belga témával foglalkozom, megtudtam, hogy a franciakrumpli az valószínűleg nem francia. Emlékszem, brüsszeli sétáim alatt meglepődtem, hogy a vendéglők majdnem mindent sültkrumplival kínáltak, még a kagylót is.

A belgák már 1680-ban sültkrumplit ettek, a spanyol megszállók által leírt étel legalábbis főleg erre emlékeztet. A belgák (akiket ekkor még nem hívtak belgáknak) a spanyolok kivonulása után is ették a sültkrumplit. Sőt, e tevékenységükben nem zavarta őket a franciák, az osztrákok vagy éppen a németek bevonulása.

A sültkrumpli maradt.

WW1 memorial

Az első világháborúban is sültkrumplit majszoltak a derék belga honvédek. A szövetséges amerikai és angol katonák csak lesték őket, ahogy falták a szalmakrumplit.

- Mi ez? - kérdezték tagoltan angolul.
- P-o-m-m-e-s f-r-i-t-e-s - felelték franciául a belgák. (A belga hadseregben a hivatalos nyelv ekkor még a francia volt.)
- MI? - kérdeztek vissza továbbra is angolul a katonák.
- P-o-m-m-e-s f-r-i-t-e-s.

Az angol meg az amerikai összenézett, miket fecseg a kagylózabáló "francia", aztán gyorsan lefordították a fura, idegen szót:

- French fries!


Nem igazi sültkrumpli készült a rozmaringos, fokhagymás csirke mellé. Az étel nem olyan, mint a politikus, van becsületes neve, de mi azt nem ismerjük.

A krumplit megpucoltuk, hasábokra vágtuk, meglocsoltuk olivaolajjal,megszórtuk borssal, fokhagymaporral, paprikával, majd 351 F fokra betettük a sütőbe 41 percre.

Akárhogy hívják is, finom lett és ropogós.

Rosemary Chicken with spicy potato

Népszámlálás


Washington
Originally uploaded by ribizlifozelek

Számlálják a népet.

Kíváncsi voltam, hogy működik egy népszámlálás Amerikában. Vártam a kérdezőbiztost, aki majd jön (esetleg akik majd jönnek) és még abból is statisztikai adatot csinálnak, meddig áll a karácsonyfánk. (Jelentem, lassam már nem lesz érdemes leszedni.)

Az állam mindig is mindent pontosan tudni akar a polgárairól. Hol vannak, mennyi pénzt keresnek, milyük van, kicsodák, micsodák. Az emberek meg általában rühellik, ha az állam a magánéletükben túrkál.

- Mennyi emberünk is van háború esetére? - kérdezte Dávid az Ószövetségben és meg akarta számoltatni a népet.

Én nagyon hosszú kérdőívekhez szoktam, amik statisztikai szempontból tökéletesek, a válaszadók hátán viszont feláll tőle a szőr - még akkor is ha nincs.

- Mi köze az államnak ehhez?

Szóval, vártam a kérdezőbiztost, de az nem jött, csak egy levél a kérdőívvel. A kérdőívhez csatoltak egy ejnyebejnyét, ha nem tölteném ki. (Szabálysértés, minimum száz dollár bünti, stb. Igaz, még sose büntettek meg, mert nem töltötte ki a kérdőívet, de akkor is.)

A kérdőív meglepő volt. Tíz nyamvadt kis demográfiai kérdést találtam benne. Semmi életkörülmény, semmi munkahely, semmi vallás.

Pillanatok alatt kitöltöttem és bedobtam a postaládába.

A dolog nem hagyott nyugodni: egy népszámlálás bonyolultabb dolog tíz kérdésnél. Megnéztem, mit mond a Statisztikai Hivatal.

Meglepődtem. Spórolnak, ezért postán küldik ki a kérdőívet. Aztán kiküldik még egyszer ugyanazt a kérdőívet - ha az elsőt visszaküldtük, a másodikat be lehet dobni a reciklálóba. (Megtörtént.) Ha egyik kérdőív se ér vissza a Hivatalba, jönnek a kérdezőbiztosok. Egy lakást háromszor próbálnak felkeresni. Egy kérdezőbiztosi látogatás hatvan dollárjába kerül az államnak - érthető ha levelezéssel kiváltanák az egészet.

A bonyolult és hosszú kérdéseket pedig a hivatal másként teszi fel. Nem egyszerre rohanják le a népességet tízévente, hanem folyamatosan. Évente 3 millió otthonba eljutnak, megkérdezik, amit kell és továbbmennek. Az adatokat folyamatosan dolgozzák fel és, mivel az adatsorok folyamatosan termelődnek, mindig aktuálisabbak, mint a tízévente elkészítettek. (Valószínűleg a változásokat nehezebb lesz konkrét időponthoz kötni, de ez annyira talán nem is fontos.)

Tetszik a rendszer.
Nekem azzal, hogy egy állam összeír, semmi bajom. Az jobban zavar, ha a zsebemben kotorászik. Bár az összeírás az első lépés a kotorászás fele.