Tavaszi telefon

Tavaszodik.

Korábban, mint szokott.

A száraz és meleg tél után alig volt sár az erdőben, úgyhogy elindultunk egy rövidebb sétára Pinecrest egykori vasútja mentén.

Az első virágokat jöttünk megnézni.

Az egyik kanyar után a lejtő szélén valami zöld kacsingatott ki az avarból.

Egy nagyon zöld telefon volt.

Mivel ebben az erdőben sok minden terem, de telefon nem nagyon, felvettük, mielőtt Puppey lemosta volna.

Samsung telefon volt, nem túl régi.

Összeszedtük a telefont és mindenkit megkérdeztünk, hogy elveszített-e egy telefont. Egy szakállas pasi automatikusan a zsebéhez is nyúlt és sápadtan mondta, hogy nincs meg a telefonja.

De ő egy iPhone-t keresett és nem Samsungot és reménykedett, hogy otthon hagyta.

Úgyhogy volt egy telefonunk, ami nem tartozott senkihez.

A túra után körbeültük a telefont és nézegettük.

Az értesítésekhez hozzá lehetett férni a képernyőzár ellenére: láttuk, hogy volt pár nem fogadott hívása reggel hétkor. Meg délben. Mind ugyanattól az embertől.

Volt hozzá egy gombostűnyi fénykép is, amiből annyit lehetett eldönteni, hogy a hívónak van feje. Ezzel sajnos az emberiségnek csak nagyon kis részét lehetett kizárni a potenciális telefontulajdonosok közül.

A név szerencsére nem Kovács János volt. Rákerestem a névre és találtam is egy ilyen nevű embert a közelben, aki az egyetemen dolgozott. Volt telefonszáma is.

Írtam neki SMS-t, hogy van itt egy telefon, amit hivogat.

Két perccel később megzizzent a talált telefon. 

- Mikor jöhet érte?

Mivel Salt Lake City valahol egy kisváros, tíz perc múlva egy fiatal fickó szállt ki egy autóból. Volt feje, úgyhogy odaadtam neki a telefont, ami felismerte gazdáját (a fejéről) és bebizonyította, hogy az erdőben töltött nap ellenére működik.

A fickó boldogan ölelte magához a telefonját, miközben Puppey a torkát kereste. Hogy mer valaki idejönni a ház elé?

A fickó ránézett Puppeyra és búcsúzóul azt kérdezte:

- Adhatok a kiskutyának egy huszast falatkára?

Turistatelefon

A T-Mobile (T, mint Té-boly) kitalált egy fantasztikus mobil-csomagot az Egyesült Államokba utazó turistáknak. A csomag zseniális:

- ezer perc beszélgetés az USÁ-n belül
- korlátlan SMS az Egyesült Államokon belül és további 140 országba
- 2 giga adat 4g sebességgel

A csomag 21 napig él, utána magától kimúlik. Azt hiszem, nem lehet hosszabbítani.
Harminc dollárba kerül.

Két apróbb probléma van vele.

Ha valaki online veszi, akkor csak amerikai címre szállítják ki. Nem gond, meg lehet venni boltban is.

A másik probléma sokkal viccesebb: csak amerikai bankkártyával lehet megvenni. Mert hát egy 21 napra az USÁ-ba látogató turistánál van amerikai bankkártya.


UPDATE:
A második pont szabályosan megkerülhető, csak kényelmetlen: egy szupermarketben venni kell a nem-amerikai bankkártyával egy VISA ajándékkártyát, ami már amerikai. Ezzel meg lehet venni a csomagot.

Telefonpötyögés

Hirtelen ki kellett javítanom egy hosszabb szöveget. Csak telefon volt nálam.

Mire végeztem a három oldalas leírás ellenôrzésével, meggyôzôdtem arról, hogy a telefon méretû telefonok jelenlegi méretükben sose fogják kiszorítani a rendes számítógépeket.

Azt hiszem, egy telefon képernyôjén a Háború és béke is egész másként íródna meg.

Rendelünk a Starbucksban

- Merre vagytok? - szólalt meg a telefon a fülemben.

Yodára néztem. A kérdés jogos volt, össze-vissza döcögtünk massachusettsi dülőutakon és térképről is lefelejtett vidéki kisvárosok látnivalóit kerestük. Meg parkolóhelyet, hogy megnézhessük és Yoda lepisilhesse a rég elfeledett városkákat.

Elméletem szerint ezeket a városkákat azért felejtették el, mert az utazók és a térképészek nem találtak parkolóhelyet.

- Sudbury és Weston között vagyunk - feleltem.

- Ha jöttök hazafele, hoznál egy zöldteafrapuccinót a Starbucksból?

Mit lehet erre mondani? Azt, hogy természetesen.

Általában nincs szerencsém a Starbucksban a bonyolult dolgokkal. Ez a tételmondat úgy hangzik, mintha gyakran járnék Starbucksba. Valójában az elmúlt másfél hónapban kétszer jártam ilyen kávézóban.

- Írd meg, pontosan mi kell! - A telefon okos kis Starbucks programja pillanatok alatt készen állt a válasszal:

Grande, Sugar Free Vanilla, Light Whipped Cream, Double Matcha, Tazo(R) Green Tea Frappuccino(R) blended creme.



- Hm - gondoltam.

A Starbucks kellemes hely volt. Páran üzleti terveket beszéltek meg, mások olvastak és egy fiatal lány kötögetett.

Gondosan kinagyítottam a rendelést és a szöveget kedves mosollyal átadtam a pultosnak:

- Kicsit bonyolult lesz...

Ránézett a képernyőre és elkerekedtek a szemei. Próbálta összerakni a teát.

- Egy pillanat, felveszem a szemüvegem.

A szemüveg helyett a kollégája jött, aki tanulmányozni kezdte a szavakat.

Grande, Sugar Free Vanilla, Light Whipped Cream, Double Matcha, Tazo(R) Green Tea Frappuccino(R) blended creme.

- Ahá - kiáltotta elismerően, ez EGY ital!

Ahogy igyekezett fejben összerakni a rendelést, mozgott a szája, reméletem, a szavakat olvassa és nem a stressztől remeg.

- Megvan! - és már adta is ki a rendelést a kollégának, aki elkezdte összerakni. A szakállas fickó nikkelbolhaként pattogott a szirupszelepek, tejszínadagolók, teaszóró-billentyűk rejtélyes labirintusában, miközben varázslókat megszégyenítő hangon kántálta magának a hozzávalókat:

Grande, Sugar Free Vanilla, Light Whipped Cream, Double Matcha, Tazo(R) Green Tea Frappuccino(R) blended creme.

Amikor elkészült, büszkén nyújtotta át az italt.

- Mi ez? - az autóban Yoda érdeklódve közelítette rókaképét a pohárhoz. Azt vártam, hosszú orra - és nyelve - pillanatokon belül elmerül a tejszínben és már vettem a levegőt, hogy rászóljak, hagyd békén a poharat, amikor a Mester undorral megnyalta az orrát.

- Ez TEA! Legközelebb hozzál tiszta tejszínt - és sértődötten összegömbölyödött a hátsó ülésen.

Starbucks app

Miután frusztrálódtam a Starbucksban és megtanultam ott rendelni, megnyitottam a Starbucks kávérendelő programot az Expresso-t a telefonon.



A programnak semmi köze a Starbucks céghez, azon kívül, hogy segít rendelni az amerikai kávézóláncban.



Az "app" az elméleti képzésben látott lépéseket veszi végig legördülő menürendszerrel. Minden egyes tappintás után újabb listából lehet választani.



A program nem jön zavarba a lehetetlen opcióktól, újabb és újabb keverékeket lehet vele összekotyvasztani.



Aztán amikor kész a kávé, a gép lefordítja Starbucks-ra óhajunkat, aztán már lehet is rendelni és reménykedni abban, hogy a személyzet nem fogja elrontani ínyencségünket.

Egy android a sivatagban

A sivatagba (többek közt) egy Motorola Androidot vittünk. Volt benne GPS, 3G. Ezt a sok betüt sok-sok $-ért adták. (A GPS-t speciel ingyen igérte a cég.)

Tetszett a kütyü. Pici volt és aranyos. Meg néha fura.

A hátán volt egy teljesen rejtélyes egérpad. Sokak szerint jó ötlet, szerintem néha lenyomtam vele olyasmit, amit nem kellett volna. Innen is látszott, az android nem teljesen emberszerű: az ember hátán kevés idegvégződés van, az övén meg rengeteg volt.

Ezt a sok ideget át lehetett volna ültetni az érintőképernyőbe. Annak ugyanis szüksége lett volna rá. Azt olvastam, hogy pár telefontesztelő egyenes vonalakat huzgált az iPhone és más okostelefonok képernyőjére. Az iPhone-on a vonal egyenes lett. A többin is, csak azt az egyenest vonalzó helyett ökörpisiléssel jelölték ki.

A telefon azért is furcsának tűnt, mert szét lehetett nyitni, ilyenkor előbújt belőle egy billentyűzet. Ez miért fura? Mert volt benne érintőképernyős billentyűzet is. Az Alpha Centauri négykezű droidjai bizonyára díjazták ezt az újítást, miközben hosszú nyelvükkel a telefon hátlapján levő érintőfelelet masszírozták, engem azonban ez hidegen hagyott.

Az érintőképernyő billentyűzete nem volt rossz. Igaz, jó sem. Ha nem ismertük volna az iPhone-t, jó lett volna. De ismertük.

A fizikai billentyűzet sem volt tökéletes. Valószínűleg egy-két hónap gyakorlással négy kéz nélkül is tökéletesen használtuk volna, de ekkor épp csak két kezünk és pár napunk volt.

A képernyő jó volt. A kamera jó volt - bár annyira nem, hogy fényképezzünk is vele. Szóval, nem volt jó.




Nem voltunk nagyigényűek: internetezni akartunk, telefonálni akartunk. Ez tökéletesen ment - csak megint az iPhone-nal hasonlítottuk össze a ketyerét. Ahhoz képest bonyolult volt a menü. Az iPhone megalkotói egyszerűen képesek voltak sutba dobni minden mobilhoz kapcsolódó szokást és szakítani a bonyolult menürendszerrel. Lehet, hogy sokak szerint nem, de én, a technikai analfabéta az iPhone-ig minden telefonomnál bele kellett nézzek a készülék mellé adott vaskos könyvbe. Az iPhone-nál nem. Ahhoz könyvet se adtak. A Backflipnél se kellett használati utasítás, bár a készülék kezelése bonyolultabb volt. Az Airplane mód bekapcsolásához Kasszandra intuíciója is kevés volt. Az ikonok átrendezéséhez egy idő után majdnem a sátorcövekek beverésére használt kalapácsot hívtam segítségül. A háttérkép kicserélése is gyorsabban ment volna ecsettel és festékkel, mint a gombok nyomogatásával.

A ketyere legnagyobb hibáját a GPS bámulása közben fedeztük fel. Nem azt, hogy a cég ráterhelte kártyánkra az ingyenes GPS aktivációs díját - ezt első szóra visszaadták -, hanem azt, hogy rádöbbentett a ketyere a szomorú valóságra. Ámokfutó vagyok. Egy őrült sebességmániás, akit gyorshajás miatt kizárnak az ágyugolyófutamról.
Gyorsabban mentünk az autóval, mintsem a ketyere letöltötte volna a műholdakról a térképet.

Mindezek ellenére szerettük. Jó telefon. Szép telefon. Aranyos telefon. Kezelhető telefon, de az az iPhone... hát, igen...



(Forrás: http://www.att-phones.org/wp-content/uploads/2010/01/att-motorola-backflip-android-phone-hands-on-19.jpg.)

A telefonáló szomszéd

No photo please!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Figyelem! A bejegyzés naturalista részleteket tartalmaz.

Új lakó van a házban (a kép illusztráció). A hölgy harmincas lehet, dohányzik és telefonál.

Ez így nem sokat mond senkiről, mindenkinek szíve joga telefonálni és dohányozni. A hölgy viszont ezt egyszerre teszi - az ablakunk alatt. És a szájára nem tesz lakatot (bagót tesz bele).

Már mindent tudok róla.

Nem illik hallgatózni, de azért nem szeretnék pavlovi reflexeket kialakítani magamban: ő telefonál én meg becsukom az ablakot.

- ENNYIRE még nem véreztem - hallottam első nap, miközben a konyhában paradicsomot trancsíroztam.

Ebéd közben megtudtam, hogy újfajta tampont próbál ki. Megnyugodtam, így talán annyira nem fogja zavarni a vérzés.



A hölgynek problémái vannak a szemével. Bal szemében a nyomás kicsit nagyobb az átlagosnál, a jobban sokkal több. A szemészének cuki kis segge van. (Nem láttam a szemészt és nem néztem meg a fenekét, csak hallottam az ablakon át.)



A pasijának jó a hasizma. A valamilye - talán az orra - viszont kicsi. A csajszi hegymászó is lehet, mert sajnálkozott, hogy a csúcsra nagyon régen jutott el.

Viszont tanultam egy új hegymászótrükköt az ablakon át: új mászópartnert keres, hátha vele felérnek a hegy tetejére.

Aztán pár nappal később abbamaradt a keresés, mert olyan hasmenése volt, hogy többször félbe kellett szakítania a cigarettázást és be kellett szaladjon a mosdóba.

Viszont a nyomás enyhült a szemében.

Matávos kalandok

Telephone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tudom, azt a céget hivatlaosan nem MATÁV-nak hívják, de a cég mentalitása szinte semmit sem változott a régi szép idők óta. Maradjon csak MATÁV.

Kispestről eltünt a telefon. Azaz a készülék megvolt, de vonal nem volt benne. Egyikben sem. A sarki telefonban sem. Lehet megint ellopták a kábelt.

Internet volt - amit lehet, nem a MATÁV-tól szerzünk be. Megnéztem a hibabejelentés módjait. Írták, hívjam a 1412-t. Emellett jó hosszan leírták, hogy mit kell csinálni azért, hogy házilag elhárítsunk pár apróbb készülékhibát.

Hülye vagyok. Béna. Tehetetlen. Nem tudok magyarul. Nem tudok navigálni a MATÁV hibabejelentő gügyén beszélő menüjében. Nem megy. Húsz perc telefonozás után letettem.

Persze van e-ügyfélszolgálat is e-ügyfélszolgálatossal. Írtam nekik egy emilt. Megadtam a megfelelő adatokat, aztán vártam. Idővel bejelentettük telefonon is a hibát. Pár nap múlva lett is telefon.

Már kezdtük elfelejteni az egész történetet, amikor jött egy emil a MATÁV ügyfélszolgálattól. 16-án írtuk a levelet, hogy nincs telefon. 25-én válaszolt az ügyfélszolgálat és leírták, hogy lehet telefonon hibát bejelenteni.

Én azt mondtam, hogy valószínűleg egy automata írta a levelet, mert nem arra választolt, amit kérdeztem. Aztán kiderült, hogy a T-Com (MATÁV) levelét egy T-COM alkalmazott írta.

Nem automata.
Droid.

Telemarketing stop

Telephone
Originally uploaded by ribizlifozelek

A mobiljainkra egymás után több izgalmas reklám érkezett sms-ben. Vegyünk a pizzához extra feltétet. Egyáltalán, vegyünk pizzát. Idegesítő volt. Nemcsak azért, mert a fogadott hívásokért és a fogadott sms-ért is kell pár centet fizetni, hanem az állandó csörrenések idegesítették a Mestert.

Northfieldben telefonjainkat már egyszer leblokkoltattuk. Földi vonalunk megszünt, a mobilok számai pedig megváltoztak a költözéskor. Új számaink pedig kiszolgáltatottan várták, hogy a telemarketingesek rájuk vessék magukat.

A telemarketingesek letiltása roppant egyszerű, semmilyen kényerítő eszköz, gépfegyver, gumibot nem kell hozzá. Elegendő ellátogatni egy szövetségi weboldalra (telefonozni is lehet egy zöld számra, de a weboldal egyszerűbb):

https://www.donotcall.gov/default.aspx

Itt meg lehet andi a letiltandó számokat és kell még adni hozzájuk egy emilcimet. Az emilcimere kiküldenek egy levelet egy linkkel. A linkre rá kell kattintani és a telefonszám másnap bekerül egy adatbázisba. A telemarketinges cégeknek a regisztrációtól kezdve 31 napjuk van arra, hogy kitöröljék a telefonszámainkat ketyeréikből.

Ha mégse törölnék ki és továbbra is hivogatnának minket, akkor ugyanerről a szövetségi oldalról panaszt is lehet tenni ellenük - majd a legjobb esetben zaklatásért le lehet róluk az alsóneműjüket is perelni.

Yoda immár békésen pihenhet és várhat az óvatlan villanyszerelőkre.

Megint hülyéskedik az iPhone

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Átfázva másztunk le a hegyről. Yodával uzsonnáztunk az autóban, aztán meg akartam nézni a leveleimet.

iPhone bekapcsol.

Semmi.

iPhone megint bekapcsol.

Semmi.

Hm.

Bekapcsol.

Se kép, se hang.

Nem merülhetett le, reggel húztam ki a konnektorból.



Más telefonjaimból ilyenkor kikaptam az akkut, vártam egy kicsit, visszatettem az akkut és minden ismét működött. Az iPhoneból azonban maximum Cupertinóban szedik ki az akkut.

Nem volt más választásom, hazamentem és megnéztem, mit mondanak a nálam sokkal okosabb guruk.

A nálam sokkal okosabb guruk a tutit mondták meg. Kell csinálni egy hardresetet, majd pár másodpercen belül még egy hardresetet. Azaz egyszerre le kell nyomni tíz másodpercre az iPhone két gombját (gyakorlatolag az összes rendelkezésre álló gombot), aztán kész.

Tényleg, Csináltam két hardresetet, és működött. Igaz, az emileket már megnéztem a laptopról.

Csörrrrrr

Skype telefon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Épp mindenféle döglött állat maradványát hajigáltam egy fazékba és küzdöttem a gázégővel.
Csörrrrrr.
- Halló? - próbáltam lejebb venni a gázt. Öt éve nem főztem gázon és ez meg is látszott a gyorsan karbonizálódó hagymán.
- XY-nal szeretnél beszélni - szólt bele egy kellemes, lelkes női hang a telefonba.
- Megkérdezhetem, milyen ügyben?
- Egy jó hírem van. Önök adataik alapján kiválasztásra kerültek... - trillázott a hang.
Bizalmat ébresztő hang volt. Fiatalos, boldog, kiegyensúlyozott. Szinte éreztem, ahogy a kagylón keresztül mélyen a szemembe néz és bizalommal eltelve boldogan újságolja az örömhirt.
- Elnézést - károgtam közbe, hangom rekedtnek tünt az ő iskolázott, csodás hangfekvéséhez képest. Hallatszott, tudja, hogy kell telefonba beszélni, hogy a lehető legtöbbet hozza ki hangjából - kértük mi azt a megtiszteltetést, hogy a Kiválasztottak közé kerülhessünk?
Pillanatnyi megingás. A profi ilyenkor már tudja, vesztett. De azért még próbálkozik, Leonidast is megmenthették volna a ninják az utolsó pillanatban.
- ... Nem, nem kérték.
- Nagyon köszönöm, hogy megörvendeztetett, de sajnálatos módon ajánlata nem érdekel - búgtam a kagylóba, én is tudok mézesmázosan beszélni.
Elköszöntünk, még mindig kedves volt, de hangjából kiérződött a csalódás, már nem hitt az Emberiségben, a Humánumban és az Üzletben. A jutalékban sem.
Amerikában a kéretlen reklámhivásokat le lehet tiltatni. Egy szövetségi oldalon megadja az ember a telefonszámát és innen számitva pár napon belül nem hivják a telemarketingesek. Igaz, csodálatos hangokból maradunk ki, de azért a nyereség is óriási: nem égetem le a hagymát.
Valaki tudja, van ilyen bűvös hivatal Magyarországon? Nem akarok több hagymát szétégetni.

iPhone reggelire

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggelente immár hagyomány, hogy igazából még felkelés előtt az iPhonról ránézek a világra. Az egész elképesztően egyszerű: egy gombnyomásra bekapcsol a rendszer, az érintőképernyő finom simogatására letöltődnek a levelek, aztán elindul a böngésző és lehet is nézni a flickr-n történteken vagy éppen a CNN legújabb híreit. (A térkép funkció ilyenkor nem kell, bár az is csak egy gombnyomás lenne. Reggel 7-kor tudjuk, hol vagyunk.)
Rengeteg mobiltelefon nyűttem el az elmúlt évek során. Mindegyikhez jókora könyveket adtak olvasnivalóként. Újabban CD-ket is mellékelnek a telefonokhoz, ezeket a CD-ket bonyolult módon telepíteni kell, lerohadnak, több mega helpet tartalmaznak és nem jók semmire. Esetleg ősz hajszálakat szaporítani vagy növelni a kidobandó szemét térfogatát. Az összes általam használt telefonnál beletelt egy kis időbe, amíg az alapfunkciók működni kezdtek. Amíg rájöttem, mi és hol van. Általában telefonálni a legegyszerűbb – még jó -, de néha az sem triviális (hogy a fenébe kell feloldani a billentyűzárat? és hol a telefonkönyv?).
A legtöbb telefonnál meg az ennél bonyolultabb funkciók használatához sok-sok gomb, szerencse és türelem kell. Nekem általában ilyen ehhez nincs. A telefont eddig telefonálni használtam, néha összeadni és kivonni. (Ehhez a Siemensemben a következő elegáns kombinációra van szükség: Menü > My Stuff (ez egy ikon) > Extrák > Számológép, aztán lehet próbálkozni a középső navigációs gombbal, hogy melyik is a + és a -.) Az egyszerűbb műveleteket inkább elvégzem fejben, a bonyolultabbakat meg a telefonnal rontom el.
Ezzel szemben az iPhonehoz nem adnak könyvet. A minidobozkához járult egy képes füzetecske, ami megmutatta, hogy működik az érintőképernyő. Minden másra pillanatok alatt rájöttünk. Magunktól.
És még telefonálni is könnyen lehet vele.

Blackberry

Blackberry field
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel közeledik a konferencia-időszak, úgy gondoltuk, hogy lehet, egyszerűbb lesz utaás közben mobiltelefonról internetezni, mint mindenütt kifizetni a helyi drótnélküli hálózat díját.
Az elmélet szép.
Elmentünk a helyi T-Mobilba. Én Yodával vigyáztam az üzletre és hallgatam, ahogy “lekjutdogozzák” az állatot, Anikó meg intézte a telefont.
Blackberry-t ad a T-Mobil, havi 30 dollár és ezért korlátlanul lehet mobilinternetezni Hogy telefon nélkül van-e? Nincs. Természetesen használható Macintosh-hoz modemként. Ráadásul három hónap után kártyafüggetlenné is teszik. Ja, az internet csip az csak ezzel a telefonnal megy.
Otthon kicsomagoltuk az Blackberryt. Az install cd egy nagy informatikai tévedés volt, Karácsonyra Anikó kapott tőlem egy Motorola okostelefont. Érintőképernyővel, szétnyithatóan,és install cd-vel. Ez utóbbi se ment le az Alma torkán. Hogy mi a fenéért nem tudnak Mac-re szoftvert írni, én nem tudom. Persze Motoroláék Windowsra se tudnak software-t írni. A telefon gépkönyvében nem, de az eladó honlapján szerepelt egy apróbb megjegyzés, hogy Windows 2000-rel nem kompatibilis telefon szoftvere. Aztán kiderült, hogy XP-vel sem: nem ismerték fel egymást, nem sikerült a adatokat szinkronizálni. Még szerencse, hogy amit kell, at bluetooth-fal gyönyörűen át lehet tölteni egyik kütyüről a másikra. Még jó, hogy a mi esetünkben teljesen felesleges a telefont számítógéppel szinkronizálni.
Szóval, az Alma látta az Áfonyát. Csak modemként nem volt hajlandó használni. Azaz az Áfonya miniképernyőjén lehetett internetezni, de az internetet nem tudta átlőni az Almára. Ráadásul a Bberry nem is tetszett: a kikapcsolhatatlan (biztos ki lehet kapcsolni valahol, csak nem volt benne a gépkönyvben, hol) prediktív szövegbevitel webcímek beírásánál még a szokásosnál is értelmetlenebb. Nagyon kevés olyan webcím van, ami önmagában értelmes szó.
Közben a Blackberry honlapjáról kiderült, az ő telefonjuk bíz nem működik Macintosh-sal modemként, higyjen akármit is a T-Mobilos forgalmazó.
Megjegyzem, a bolti eladók többsége, függetlenül attól, hogy milyen végzettséget követel meg a cége, egy betanított munkás. Ha a vevő telefont kér, ad egy telefont. Tudja, hogy vonalkód itt, kártyalehúzó ott, kész. Ha egy csimpánz beszélni tudna és rá tudná dumálni a klienst a drágább csomagra, tökéletesen el tudná látni ezt a munkakört. Amint felmerül egy kérdés, azonnal hívják az “online supportot”. Amikor ideköltöztünk Minnesotából, maguktól akkor se tudták, hogy kell egy telefont helyivé tenni. Amikor Anikó kérdezett pár részletet a mobil internetről, hívták az online supportot. Nem is várom el, hogy értsenek hozzá. A szupermarketben az eladó is csak azt tudja, hol a csokikrém, de hogy mi van benne, arról fogalma sincs. Vannak kivételek, de általában a legtöbb eladó dolga alig összetettebb, mint egy futószalag mellett tojásokat válogató betanított munkásé.
Igazából én azt se hittem el, hogy az Áfonya nem működik modemként a Macintosh-sal. Elkezdtem fórumokat bújni és gyorsan meg is találtam a megfelelő hack-et, amivel meg lehetett buherálni a készüléket és utána tökéletesen együtt tudnak működni.
(Az, hogy miért kell ezeknek a dollármilliárdos forgalmat lebonyolító cégek termékeihez fórumokat olvasni, ahol lelkes felhasználók buherálják a bitet, hogy működjenek a dolgok, nem tudom. De ha nincsenek a lelkes bitbuherátorok, akkor a vírusfertőzés után Windowst meg a McAfeet is baltával installálom le a gépről.)
A telefon bluetooth-fal csodásan kapcsolódott a számítógéphez és csak úgy öntötte bele az infót. Működött a mobil internet. Egyszer. Másodszorra úgy voltak, mint Rómeo és Júlia. Látták egymást, de kapcsolatuk nem teljesedhetett ki.
Újabb fórumolvasás.
Valószínűleg a Blackberry nem szereti, ha lelkes felhasználók bütykölnek a telefonjukkal, mert frissítették a telefon szoftverét, amitől a kapcsolat egy Alma és egy Áfonya között csak egyszer jön létre. Természetesen a lelkes felhasználók ezt a problémát is leküzdötték: amint megszakad a kapcsolat, ki kell venni a telefonból az akkut, visszatenni (szakszóval: hard reset) és már működik is!
Egy nagyon jó dolog van ezzel a telefonnal: 15 napon belül költségmentesen vissza lehet vinni és lemondani a csomagot.

Skype telefon

Skype telefon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyik karácsonyi ajándékunkat előbb bontottuk ki. Az ötlet Anikóé volt. Ő találta ki, hogy ez kell nekünk és ő jött rá arra is, érdemes a telefont még az ünnepek előtt kibontani.
A Skype telefon az egy rendes telefon, csak a Skype-ra is kapcsolódik. (Ezt jól megmondtuk.) A készülék egyszerre működik vonalas és Skype telefonként, ráadásul hordozható a lakáson belül. Viszont kell hozzá egy modem. Itt kezdődtek a problémák: a modembe kellett dugni az “internetet” (az Ethernet kábelt) és a földi telefont. Ez utóbbival nem vacakoltunk, mert nincs földi telefonvonalunk. Viszont az internet modemnek két kivezetése van: az egyik az asztali géphez, a Dell-hez csatlakozik USB-vel, a másik, az Ethernet kábel megy a Fülesbe. Füles csinálja a drótnélküli hálózatot a laptopoknak. Több drótnak nem volt hely, nem volt mibe bekötni a Skype-telefon modemjét.
Szerencsére háztartásunk jólfelszerelt. Vermut vagy bor általában nincs itthon. Bort most vettünk, mintegy véletlenül. Főzőborból jó nagy, csavaros kupakkal zárható üvegest hoztunk. Nem a borászat csúcsa, de a pörköltbe kíváló. Szóval, alkohol nem nagyon van a lakásban, viszont Ethernet elosztó igen (szaknyelven ezt Ethernet hub-nak mondják, khm). Az elmélet egyszerű, az elosztóba bedugjuk az internet “betáp” kábelét, aztán mindenhova eljut a jel. Viszont az ethernet elosztó is árammal megy. Ekkor állt meg a tudomány: elfogytak a konnektorok.
A karácsonyi ajándékot így kiegészítettük egy elosztóval és ekkor minden tökéletes lett: az új elosztóba bedugtuk az internet modemet, a Skype-telefon modemet, az Ethernet elosztó elektromos kábelét és még a Fülest is. Legyenek mind-mind egy helyen.
A Skype-telefon modemjét összekötöttük az elosztóval és már lehetett is telefonálni. Nagyon jó kis készülék. Jobb a hangminőség, mint számítógépen keresztül. Kényelmes, lehet vele mászkálni és még 120 percnyi Skype beszélgetést is adtak hozzá. A Skype telefon percdíjaira jellemző, hogy a 120 perc beszélgetés az nagyjából 3 dollár...