Besétálok - Szilágyi Erzsébet fasor

Ribizlifozelek nem szeret a parkolásért fizetni. Nem gyártok hozzá olyan ideológiát, hogy az utca mindenki, meg lehúzó banda meg ilyenek, egyszerűen smucig vagyok és nem szeretek dugóban vezetni, ha nem muszáj. Úgyhogy amikor be kellett menni Pátyról a belvárosba, általában leparkoltam a fizető zónán kívül és lesétáltam a Moszkva térre.



A tökéletességben kell az a séta, másképp új nadrágot kell venni.



Jó így végigsétálni a Szilágyi Erzsébeten.



Meg lehet nézni a végre helyükre került politikusokat (a lámpavason).



Rá lehet csodálkozni a fasort szegélyező villákra.



Meg megállni és keresni egy-egy szép részletet. Egy míves kaput.

Vagy kettőt.

Megnézni közelebbről is egy-két pávát.



Egy ilyen séta során fedeztem fel, hogy a Trombitás ház a Trombitás utcában van. (Zseni vagyok!)



Végül így találtam meg újra a Moszkva tér mozaikot is (amin a tér régi neve még a régi helyesírással szerepel).

Emellett rájöttem arra is, hogy a remíztől a Moszkva tér távolság az rövidebb, mint Yoda reggeli kisebb sétája.

Szemlőhegyi barlang

Olyan régen voltam itt, hogy talán még a barlang se létezett akkor.



Ha nem is annyira régen, de évtizedekkel ezelőtt lehetett.



Elmentünk. Jó az a könnyű kis barlangtúra. Ott legalább nem esett a hó.

Minden jó volt. Minden szép volt. AMindennel meg voltam elégedve, különösen az idegenvezető barlangásszal.



Egy valami lepett meg. A barlanglátogatók összetétele. Amikor beléptünk, egy angol csoport távozott.

A mi csoportunkban volt két magyar, egy amerikai és négy japán.

Erre nem gondoltam volna.

A marketing manager agya

Szálloda. Valahol Utahban. Közel az Antilop-szigethez, ahol a szebbik Ribizli 80 km-t fog futni. 

Ki kell nyomtatni ehhez egy oldalt. 

Egyszerű. A recepción van egy pici iroda, amit minden vendég ingyen használhat. 

Átküldtem a szöveget a direkt ilyen alkalmakra kitalált emilcímre. Nyilvános gèpekről az álmoskönyv szerint nem egészséges bejelentkezni. 

Kinyomtattam. 

Nem történt semmi. 

Megnéztem a nyomtatót és több évtizedes informatikai hátteremnek köszönhetően megcsináltam. 

A nyomtató ekkor köpni kezdte a lapokat. Egyet, kettőt, százat. Mire lelőttem, mindent beborítottak egy marketingmanaget számításai arról, hogy miként változik az adósság mennyisége évről évre

A manager nem találta meg a hibát és minden egyes alkalommal, amikor nem nyomtatott, ismét megnyomta a nyomtatás gombot. Úgy 80 alkalommal. 

Persze ha valami 79-szer nem sikerül, 80-adjára se sikerül. 

Ez a manager nem zavarta. Rendületlenül nyomtatott sikertelenül. Amíg meg nem csináltam a nyomtatót. 

Zseniálisan, fantasztikus mûszaki érzékrôl téve tanubizonyságot. 

Én ugyanis, szembena managerrel bekapcsoltam a nyomtatót. 

Kerepesi temető télen

Sose jutott az eszembe télen elmenni a Kerepesi temetőbe.



Télen hideg van. Víz van. Hó van. Szürkeség van. Temetőbe akkor kell menni - hacsak nem viszik az embert -, amikor süt a nap, ragyognak a fények, zöldek a fák, virítanak a virágók és csiripelnek a madarak.



De ha egyszer télen voltam Budapesten és volt egy kis hó is, már érdemes volt beugrani egy rövid sétára.



Megnézni Mádl Ferenc féle space needle-t.



Meglátogatni Antallt, aki csak egy egyszerű fakeresztet akart a sírjára és kapott egy izgalmas jelenetet a Harry Potterből dementorokkal.



Felmászni a cicás lányhoz és a mélabús -hogy mást ne mondjak- Hungáriához Kossuth mauzóleumán.



Megnézni fentről Károlyi frissen polírozott síremlékét.



Meg a Munkásmozgalmi Pantheont. Messziről, mert tényleg hideg volt és már kezdtek a fagyástól ropogni az ujjaim a lábamban.



De megérte. Jó volt és hideg.

Adria palota

(Megjegyzés: nem fogom most reprodukálni, amit a látogatáskor hallottam, az épületről több nagyon jó leírás is található magyarul.)



Hosszú idő után ez volt az első épületlátogatásos kultúrprogramom. (Á-nak örök köszönet érte.)



Valószínűleg, ha a program idegenvezetője asszírul tartja a vezetést, akkor is élveztem volna.



A Szabadság téri Adria Palota messze nem Budapest legszebb épülete, de azért pestiesen szólva "nem rossz" és tipikus budapesti épület. Valamikor költséget, munkát nem kímélve felépítettek valami szépet és funkcionálisat, amit aztán más célokra használtak, részben szétbarmoltak, hagytak lerohadni.



Utólagos benyomásom, hogy az Adria palota tökéletes fedett romkocsma lehetne. Ehelyett a kísértetjárta folyosók forgatási helyszínek, ahol például a Die Hard 5 egyes jelenetei is készültek (a közönség nagy bánatára, meglettünk volna nélküle).



A palota két emeletét az Adria hajózási társaság irodái és igazgatói lakásai foglalták el. A többi bérlakás volt és ma is az.



Az egész történet annyira szomorúan magyar. Trianon, az Adria hajózási társaság megszűnik, az épület más célokat szolgál, 45 után beköltözik a Partizánszövetség és egy gyerekfogorvosi rendelő meg egy óvoda és egy utazási iroda. A nagy tereket kicsikre szabdalják (szerencsére a kicsikből nem csináltak nagyokat).



A rendszerváltás után egy részét privatizálják és megveszi valaki, akinek nincs pénze helyrehozni. (Micsoda bevárosi miniszálloda lehetne?! Vagy luxuslakás.)



Itt-ott dolgoznak valamit rajta, picit magasabb szinvonalon, mint az ötvenes években, de azért az ablak alá elhelyezett fűtőtestek messze vannak a történelmi rekonstrukciótól.



Látni a múlt néhol nagyzoló nagyságát és a jelen kicsinyességét - és a múlt kicsinyességét is. Nem tudtam nem mai analógiákra gondolni akkor, amikor az idegenvezető mesélte, hogy a jól képzett magyar (esetleg horvát és dalmát?) hajósokat elkapkodta a konkurencia és akkor se mindig jöttek vissza, ha magasabb bért kínáltak nekik.

Folyamatábra - Út a tökéletességbe

Vannak pillanatok, amikor Ribizlifozelekben felébred a rejtett Coelho és megvilágosodok.

Sok út vezet a tökéletességhez.

Poszt-pacal állapotban is.



Ilyenkor megnyílik a megvilágosodás kapuja és immár nemcsak a lelki béka a milyen, hanem a krémes is.

Vénusztól Adoniszig

Sok év (tizenöt?) év után felültem a Fogasra.

Megnézni, mielőtt "villamosítják" és beviszik a Moszkva térre. (Lehet, még van tizen valahány évem addig, de biztos ami biztos...)

Azért is mentünk, mert Örkény telefonfülkéje a Vénusz utcában van. Ennek a programnak méltó lezárására Budapesten szerintem csakis az Adonisz utcában kerülhet sor.