

Duchesne főutcája azt a reménytelenséget sugározta, amit csak a szabadtéri bevásárlóközpontok által megfolytott amerikai főutcák tudnak.
A legtöbb bolt vagy bezárt vagy a kereskedelem alsóbb lépcsőire csúszott vissza.
A kocsmák és éttermek és a kötelező régiségbolt még nyitva voltak.






Halloween már idén augusztusban beköszöntött a boltokba, de a házaknál csak mostanában jelennek meg csontvázak.



A Rémpók nem szegte kedvünket: felmentünk a hegyekbe megnézni, milyen az ősz.
Röviden: Gyönyörű.
A hosszú, száraz nyár csodálatos színkavalkádot hozott.
Nem szeretem a jelzőket halmozni, de a Park City melletti Bonanza flats láttán nem tehettem mást.
A lélegzetelállító színkavalkád nem fog sokáig tartani, csak az első esőig vagy fagyig.



Ősszel gyönyörű az erdő és a gyönyörű őszi erdő gyakran talál minket az ösvényen, amint nézzük a gyönyörű őszi erdőt.
És a kilátást.
Miközben a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, hirtelen szembejött egy nagy, szőrös pók, ami akkora volt, mint a tenyerem.
Teljesen világos volt, hogy Bear Grylls azt mondaná "protein!" és megenné. Egy szakács kirántaná és utána enné meg.
Az is világos volt, hogy én mit tennék: sikítanék.
Sajnos a pókok nem reagálnak a sikítozásra (senki se kérdezze, honnan tudom). Így kénytelen voltam feltenni egy faágra és óvatosan biztonságba helyezni.
Aztán mehettünk tovább.
Bár ekkor már a táj helyett inkább a földet néztük.

- Mrrrrrrr - mondta Puppey és figyelt.
- Hagyd! - szóltam rá.
- Mrrrrrrrrrr - koncentrált Puppey, mint egy igazi terrier.
- Hagyd, Puppey, már halott!
- Mrrrrrrrrrrrrr - felelte Puppey és rávetette magát a tetemre.
- Hagyd! - mondtam határozottan - Ne rágd!
Elhúztam és legnagyobb meglepetésemre Puppey abbahagyta a tetem rágcsálását.
- Halloween van. Ez egy darabig így fog maradni.
Puppey büszkén kihútza magát és boldogan sétált tovább. A következő halottig-
