Megint a fények

Piros, sárga, kék, zöld.
Piros, sárga, kék, zöld.

Első nap meghitten villogott a karácsonyi dekor. Hogy ne kelljen minden nap kihúzni és bedugni a terasz plafonján lévő konnektorba, még egy időzítő kapcsolót is közbeiktattunk. Sötétedéskor felgyulladnak a karácsonyi fények, tizenegy fele pedig villanyoltás, mindenki menjen aludni.

Piros, sárga, zöld - villogtak másnap a fények. A kék meg égett folyamatosan.

Piros, sárga - fogadott másnap a villogó fény, a többi meg állandóan világított.

Pirosan villogott a dekor a harmadik nap, miközben a többi szín folyamatsan égett. (Szerencsére csak a világított értelemben, van biztosításunk tűzkárra, de akkor is.)

Holnap már semmi se fog villogni - simigattam meg a kínai ipar által gyártott villogó véletlengenerátort.

Tévedtem.
Két szín villogott.
Aztán az összes.
Aztán egy se.

Az egyszerű karácsonyi égősor elképesztően változatos programmal lát el: mindennap megpróbálom kitalálni, hogy fog működni, de sose sikerül. Hamarosan kis füzetkébe fogom vezetni, mikor, mi villog és világít folyamatosan, mert egyre kiváncsibb vagyok, a füzér random, vagy programozott vagy csak egyszerűen hibás.

Optimista énem hisz abban, hogy a négy színben tündöklő kicsi és nagy csillagok az összes lehetséges villogási variációt le fogják játszani karácsonyig. Cinikus énem pedig azt várja, a fényorgonából mikor lesz tüzijáték.