Karácsonyi fények

(Megjegyzés: a felső képen NEM a mi égőink láthatók, hanem a szomszéd hetvenéves hölgy díszkivilágítása.)

Közeledik a karácsony - állapítottam meg október végén, amikor a valószínűleg komoly időeltolódástól szenvedő afrikai bevándorlók lakótelepén megláttuk az első fenyőfákat.

Bizonyára van egy kézenfekvő magyarázat arra, hogy miért októberben állítanak karácsonyfát (miért ne?). Mi láttunk olyat is, aki augusztusban kezdett a fa díszítésének, mi pedig idén áprilisig nem szedtük le a fánkat - igaz, négy hónara elutazunk, így bajosan nyúlhattunk volna a fenyőhoz. Április közepén arra is gondoltunk, hogy arra a kis időre nem érdemes leszedni, de végül győzött a konformizmus.

Az első fenyőket követték az első karácsonyi fények. Nem sokkal Halloween után a lila fényben fürdő óriáspókokat elkezdték felváltani a karácsonyi égősorok. Epilepsziára hajlamosak jobban teszik, ha otthonmaradnak.

Hogy ne lógjunk ki nagyon a sorból, mi is nekiláttunk a karácsonyi fények felszerelésének. Egy kicsi, tíz csillagból és százötven kis lámpácskából álló égősort vettünk, a kínai fröccsöntő ipar büszkeségét. Az égősort összeszerelő rabszolga valahogy elfelejtett pár szines égőt belecsavarni és valamiért 1-2 fehér lámpácskát is beszúrt a színesek helyére. Szerintem egy kínai tervhivatalban ma is ül két-három Mao-kabátos bürokrata és igyekeznek megtalálni azt a lehető legalacsonyabb minőséget, amit a hülye nyugatiak megvesznek. Biztos vagyok benne, hogy még nem sikerült megtalálniuk.

Mivel annyira nem bízom benne, hogy komolyan vegyem a “szabadtéri használatra alkalmas” feliratot, a fényárt inkább a veranda belső oldalára szereltem az eresz alá.

Az égősor azonban működik. (Különben is van biztosításunk tűzkárra.) Ronda, ocsmány, de feladatát ellátja: hasonul a többi ronda és giccses karácsonyi dekorhoz. Nem egy Thanksgiving Point, de megteszi.