2012. március 15., csütörtök
A Nagy-Sós-tó mocsaraiban
Megjegyzés: A mocsarakba még február elején mentünk el, csak a bejegyzést elfelejtettem aktiválni.
A Nagy-Sós-tavat keletről több helyen mocsaras, vizenyős terület veszi körül. A mocsár egy része természetvédelmi terület, a másik része repülőtér. A természetvédelmi terület egy része szigorúan védett, azaz kutyával nem lehet bemenni, mert az megzavarja a madarakat. Ugyanakkor ezen a területen a madarakat szabadon le lehet lőni. Valószínűleg az nem zavarja őket annyira.
View Larger Map
Yoda egy életreszóló traumát okozhat egy gázlómadárnak - bár ugyanezt egy sörétespuska lövéséről is el lehet mondani.
Vannak olyan természetvédelmi területek is, ahova lehet menni kutyával és lőni is lehet. (Olyan nem volt, ahol nem lehetett lőni és lehetett menni kutyával.)
Felvettünk valami rikítószínű ruhát, hangosan gyakoroltuk angolul a NEM VAGYOK GÁZLÓMADÁR kiáltást és nekivágtunk a Willard Bay-nek.
A Willard Bay az egyik legnagyobb, a Nagy-Sós-tavat övező susnyások közül. Szaknyelven ezeket magyarul wetland-nek mondják. A magam részéről maradok a mocsárnál, bár lehet, az picit más.
A Willard-öblöt övező mocsarak egy része - a gátrendszer - szövetségi tulajdon. A mocsarak részben magán-, részben állami kézben vannak. Az állami tulajdonú mocsarak között vannak állami parkok és védett területek is.
Az öböl a tó legkevésbé sós nyúlványa, a hegyekből alárohanó patakok felhigítják a vizet és az befagy. (Vagy csak állati hideg volt, nem tudom.) A mocsaras nádasba a utahi kormány utakat, zsilipeket épített, míg a szövetségiek gátakat emeltek. Itt-ott rejtélyes munkát végző markolókat láttunk.
Felbukkantak láthatatlan valamikre lövöldöző lövöldöző emberek és négykerékmeghajtású, minimum hatezer köbcentis motorral rendelkező kisteherautók, amiknek gazdái arcukon gyermeki vigyorral dagaszották a sarat körbe-körbe autókázva.
Mi inkább gyalogoltunk.
Elhagytuk az utakat, eltüntek az emberek és magunkramaradtunk a náddal, a hegyekkel, a tóval, a jéggel, a vízfolyásokkal.
Mentünk a csatornák mellett, számoltuk a fákat (egy). A madarak a hidegre és a szabadon szálló sörétekre való tekintettel nem szálltak.
Mentünk, mentünk, mentünk. Lapos volt a világ.
Tetszett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nagyon jók a képek! :)
nagyon szep helynek nez ki.
Ziebi, köszi!
GlobalGrover, igen, az. És most szúnyog se volt.
Megjegyzés küldése