A gát kutyája

Munkások találták meg a kutyát a gát építése alatt. Fekete volt és kölyök. A Hoover-gát építői örökbefogadták az állatot és Nig-nek nevezték el. A kutya szabadon járt-kelt az építkezésen. Reggelente az egyik műszakkal bebuszozott a Boulder Cityben levő munkásszállásról az építkezésre és megnézte, minden rendben van-e.

Sok kutyával ellentétben szeretett a pallókon járkálni.

Délben egy másik brigáddal ebédelt. A konyhán külön adag ebédet készítettek a kutyának, amit az eb ételhordójába tettek. A műszak végén Nig visszautazott Boulder Citybe, ahol már várta a vacsora.

Ha korábban akart végezni, akkor autóstoppolt. Ilyenkor gyakran a főmérnök vitte Niget haza kocsival.

A munkások számlát nyitottak a kutyának a városi bankban. Az itt felhalmozodó pár ezer dollár fedezte az étkezés és az állatorvos költségeit. Meg a kosarakét. Meg az ezüstnyakörvét. Meg az újsághirdetést: a kutya allergiás volt a cukorkára és hullott tőle a szőre. A melósok ezért verses hirdetést tettek közzé Boulder City újságjában, hogy senki se etesse cukorkával Nig-et.



Nig volt a munkások kabalaállata. Egy alkalommal majdnem agyonvertek egy embert, aki bele mert rugni az ágya mellett fekvő kutyába. A munkást, miután ellátták sérüléseit, azonnal elbocsátották-

Nig a gát megnyitása után személyesen felügyelt arra, hogy a KUTYÁKNAK BELÉPNI TILOS feliratnak érvényt szerezzenek a gáton. Az őrség szerint az Egyesült Államok kormánya a gátat egyenesen a kutya számára építette.

Amikor 1941-ben Nig elhunyt, sírját egy feliratos betontömbbel jelölték meg. Egy emléktáblát is állítottak neki a kanyon falán.


Sok év telt el. Egy politikailag öntudatos látogató elolvasta a feliratot és megsértődött. Szerinte kutya neve rasszista volt. A felháborodott látogató minden követ megmozgatott, hogy a fajgyűlölő felirat eltűnjön a gátról.

(Megjegyzés: szerintem a múltat ismerni kell, ha mai erkölcsünk szerint rossz, el kell ítélni, de megváltoztatni, eltörölni nem lehet.)

A látogató sikerrel járt. Nig nevét eltüntették a sírról. Emléktábláját leszerelték.

A gát még élő munkásai ekkor ismét összefogtak és egy új táblát állítottak a Nig-nek. A kutyát itt már egyszerűen a kutyának vagy a kabalának nevezik.

De a tábla és a sír megvan és ma is vigyáz a gátra.



Cikk a kutyáról:
William Joe Simonds: Five-thousand men and one dog: the human side of Hoover Dam construction (1998)
Könyv a gátról:
Joseph E Stephens: Hoover Dam: An American Adventure, University of Oklahoma Press, 1990