Kanab

- Nézzünk körül - mondta Yoda és megállt a mellkasomon, miközben lenézett rám. Reggel volt és egy pihe-puha szállodai ágyban feküdtem. Yoda meg lenézett rám.

- Te meg akarod nézni Kanabot?

- Nézni?????? Ki mondta, hogy én nézni akarok? - háborodott fel Yoda.



Amikor megérkeztünk, Kanab világvárosnak tünt. Azután, hogy elhagytuk a Grand Canyont, kétszáz mérföldet vezettünk az éjszakában. Kétszer láttunk közben fényeket. A benzinkútnál mindenki evett ízlése szerint. A kocsi benzint, Yoda és V szendvicset, én kávét és szendvicset. Ezzel kibírtam a hátralevő vezetést. A második fény Page volt, meg a Glenn Canyon gátja. Aztán jött az éjszaka. Kanab fényei pedig beleégtek a sötétséghez szokott retinámba.



Kanab Dél-Utah turistaközpontja. A gyalogtúrára vágyó ember eljön ide, kilép a szállodából és egyből a természet közepén találja magát. Aztán visszalép a természetből bele egy jó kis vendéglőbe. Ideális hely.



Hollywood is ezt gondolta, mert az összes híres westernt, amit a nagyapám szeretett, itt forgatták. Meg a Majmok bolygóját. Amikor a Majmok bolygóját készítették a sivatagban, akkor a utahi turistahivatal rámozdult az eseményekre és egy új jelmondattal kezdte az államot népszerűsíteni: Utah - egy idegen világ. Nem tudom, a lakosságra céloztak ezzel vagy a tájra.

A legutóbbi film, amit itt forgattak, a John Carter. Kiváncsi vagyok, Tarzan marsi testvére milyen lesz, bár én mindenből jobban szeretem a könyvet.



Kanab szimpatikus, hibernált városka volt. Nem jártak autók az utcán, nem sétáltak emberek a járdán (van járda!), de minden lámpaoszlopra (van közvilágítás!) kitettek kutyazacskókat. Volt park is, amit alig lehetett megkülönböztetni a környező vadontól. A repkedő minuszok ellenére a forrás működött a parkban. A kanabiakat kemény fából faragták.