Kertészribizlik - Gyökerek

A kertet fel kell ásni.
A kert már csak olyan. Ha van, fel kell ásni. Ugyanezen az elven működik a pisztoly is. Ha van, el akar sülni.

Ha már felássuk a kertet, kiszedjük a szívósabb gazt. Igazából a szívósabb gaz kategória nem gazt takar: őshonos utahi növényekről van szó, amik erősen - és szó szerint - kapaszkodnak szülőföldjükbe, megbúva a tájidegen fűben.

Végül is nekem mindegy lett volna, mi zöldül, ha már zöld és nem marslakó, de E szólt, hogy a gazos kertből a gaz átterjed a szomszédokhoz. E tudja, mit beszél, ő pilóta és különben is, neki van pisztolya.

Amikor először szóbakerült a gaz kiírtása, felvetettem, hogy fújjuk le valamivel. Aztán kiderült, az őshonos növényeket ugyan le lehet permetezni, de nincs értelme. A normál permeteket esőnek tekinti és csak jobban nő tőle. Azokat a szereket pedig, amik valóban kiírtanák, tiltják a különféle genfi egyezmények.

Ezek után megint legyintettem, kitépem és kész.

Megragadtam egy őshonos gaznak nevezett növényt és rántottam rajta. Ezzel az erővel egy elefánt farkát is cibálhattam volna. Nem történt semmi. Erre elkezdtem ásni.

Utah alapjába véve sivatag. Ezért a gazok is sivatagiak. Az első gazt körül lelkesen ástam és követtem a gyökerét. A gaznak a felszínen két satnya kis levele volt, 2x3 milliméteresek lehettek. Gázcserére teljesen alkalmatlan méretű zöld kinövéseknek tüntek. Alulról fél méter több centi átmérőjű gyökér tartotta a levélkéket. Olyan volt, mintha a gyökér valahonnan Kaliforniából lógott volna át ide Utahba és odaát egy mamutfenyőben végződött volna.

Ástam és rángattam a gyökereket.
Yoda meg csak röhögött az árnyékban.