Olajkostoló

- Ez egy könnyű, citromos olaj - a pici papírpohárból citrusillat áradt. Könnyű, folyós olaj érte a nyelvem és citromíz húzta össze az ínyem.

- Én purista vagyok... - sóhajtottam.

A hölgy szakértőn bólogatott és elfordult a dél-amerikai olajokat tartalmazó pulttól.




Engem kemény fogyasztók szoktattak rá az olajra. Emlékszem, egyszer kavargó gyomromra panaszkodtam valahol a Pireneusokban, mire C azonnal hozott gyógyszert: egy szelet friss kenyeret vastagon megolajozva, egy szelet sonkával és manchego sajttal.

- Nem vagy jól, úgyhogy nem teszek rá paradicsomot. Különben sem vagyunk katalánok. Meg amúgy is beteg vagy.

A gyomorpanaszok olivaolajjal történő orvoslása akkoriban kilógott a világképemből, de úgy éreztem, ennyi kockázatot vállalhatok.

Aztán tényleg jobban lettem.
Valószínűleg azért, mert nem ettem paradicsomot a kenyérhez.

Spanyol barátaim mind lelkesen magyarázzák ma is, milyen jó az olivaolajuk.

- Még az olasznál is sokkal jobb! - mondják, majd szomorúan hozzáteszik:

- De az olaszok felvásárolják és olasz címkét nyalnak rá.



- Mediterrán olaj nincs? - igyekeztem nem gasztorasszistának tünni. Hiába csinálnak Argentínában és Kínában olivaolajt, az igazi nedűt a Földközi-tenger medencéjében készítik.

Pici pohárkában sötét, nehéz illatú olaj érkezett.

Már ötféle olajba dugtam bele a nyelvem, ennek az olajnak azonban olyan íze volt, hogy tisztára söpörte ízlelőbimbóimat.

Testes volt, nehéz és hihetetlenül jó.

Furának tartottam, hogy Utahban valaki olivaolajszaküzletet nyisson, de a serfőzde óta már semmin sem csodálkozom igazán.


- Kérek... - sóhajtottam és ismét beledugtam nyelvem a pohárba. Ha nem szégyelltem volna magam, kértem volna hozzá egy kis kenyeret tunkolni.

- Ha elfogyott és visszahozza az üveget, 15% kedvezményt kap, ha újratölti - mondta a Kereskedő és ezzel egy életre megnyert magának.



Olajbolt:
http://www.mountaintownoliveoil.com/