Red Rock Canyon

Valóban, ezek a sziklák vörösek voltak. De ez hőmérsékletükön nem változtatott semmit. Forrók voltak, csakúgy, mint a szemgolyószárító szél. Szerintem, ha a szélben az ember szemgolyójának melege van, akkor ott tényleg túl magas a hőmérséklet.



Véletlenül lett fél napunk és ezt kihasználtuk: elmentünk megnézni a Red Rock Canyont. (Romesz, köszönjük a tippet!)



A Red Rock Canyonról tudni kell, hogy évente egymillió ember jön ide. Remélhetőleg ők ezt akkor teszik, amikor hűvösebb van. Itt kirándulni kell, sétálni, forrásokat keresni, sziklarajzokat nézegetni - amikor a túrázó lábbelije nem ragad bele az olvadó homokkőbe. Egyes leírások szerint a Red Rock Canyon a Stripről is látható. Ezt elhiszem, de nem nagyon tudok olyan embert elképzelni, aki a Stripről ezt keresné...



Amikor megálltunk valamelyik kilátóban és kiszálltunk az autóból, Yoda azonnal kereső üzemmódba kapcsolt és addig nem nyugodott meg, amíg nem talált egy árnyékot. Amint megvolt az árnyék, befészkelte magát és hat macskával nem lehetett volna onnan kicsalogatni.



Egy patakpart tetszett a legjobban a Mesternek. Itt árnyékos padokat találtunk egy erecske partján. Népszerű hely volt, a szomszéd padon páran a krími háború angol lovasrohamait elemezték.



Mi ettünk, majd mielőtt elolvadt volna az aszfalt, elindultunk. Ide még visszajövünk túrázni - ha majd lehül az idő és 25 fok lesz.