Reggel Szentgyörgyön

- Yoda, nyugi, mindjárt Arizonában vagyunk!

- Nem oda megyünk?

- De, csak autóval.

- Gyalog nem lehet?

Yoda csak ment, ment kereszetül Szent Györgyön. Hajnal volt, fél nyolc, vasárnap. A szentgyörgyiek aludtak, mi pedig élvezük a 27 fokos hideget. A közel egyórás reggeli séta alatt összesen négy embert láttunk. Ha reggel alszanak, este alszanak, akkor vajon mikor lehetnek fenn?

Eleinte a D betű felé mentük. St George felett egy D betű uralkodik. Amikor a mormonok kitalálták, hogy Dél-Utahot gyapotfölddé alapítják, az amerikai dél után ironikusan Dixienek nevezték el. A utahi gyapotföldek annyira voltak jövedelmezőek, mint a magyarországiak, de az elnevezés megmaradt. A helybeliek pedig egy nagy, éjjelente villanykörtékkel kivilágított D betűt rajtolzak a hegyoldalba a város fölé.

Miként esti sétánkon megállapítottuk, ez az egyik fény az éjszakai városban.

Jópofák ezek a felírások, bár gyakorlati hasznuk nincs. A messziről érkező utazó látja a város nevét és örül, hogy már közeledik vagy megpróbálja kitalálni, hogy St George miért pont D-betűt tesz maga fölé, illetve miként tévedhetett el ennyire, hogy St George helyett egy D-betűs városba érkezik.

Yoda meg csak ment, ment Arizona fele. Ekkor már kezdett meleg lenni. A mormon templom vakítóan csillogott a napfényben.



- Yoda, menjünk kocsival!

- Bekapcsolod a légkondit?

- Be.

- Akkor menjünk!

És mentünk.