2012. június 17., vasárnap

Szent György éjjel

(Megjegyzés: fotok hamarosan. Addig is, mindenki képzeljen maga elé egy fekete téglalapot fehér betûs, cirkalmas felírással: Szent György éjjel.)

A galériákkal és kávézókkal teli utca bárhol lehetett volna a Földközi-tenger medencéjében, ha egy apró különbségtôl eltekintünk: késô éjjel -este kilenc elôtt- itt majdnem minden zárva volt és pár lumpoló (értsd: sétáló) kutyasétáltatón kívül csak a híres utahi tücskök dirbézoltak a forró éjszakában.

Mert az éjszaka disznóperzselôen forró volt. A szél enyhülés helyett a sivatag égetô lehelletét hozta.

Az egyetlen még nyitvalevô cukrászdában már leláncolták a székeket és csak egy egymásbafeletkezett pár ült a jégveremmé légkondicionált helyiségben.

- Kérek egy sütit!

- Milyen sütit? - kérdezte kedvesrn az eladó és elsô pillanatban azt hittem, hülyének néz.

A pultban 12 cupcake árválkodott. Lehet, névszerint kell kérni ôket - gondoltam.

- Van fahéjas és fahéjnélküli - sorolta a választékot a lányka.

Világpolgárnak éreztem magam. 9:30-kor Utahban Szent Györgyben aki vendéglôben fogyasztani tud valamit, , az nem elveszett ember.

2 megjegyzés:

JuditAu írta...

A "mellekelt kep" kifejezetten tetszik... :)))

Csilla írta...

De volt választék, nem? Ennek kell örülni!