Képzavar

Húsnélküli vegetáriánus sajtburger pizza. 

Beszél pici latin

Olvasom a 444-en, hogy latin kifejezésekkel operált, mint a kairosz. 

Ribizlifozelek nagyon régen fordított latinról és már szinte mindent elfelejtett és már konyhalatinul se tud, ego loqui latine picit, de a kairosz szerintem lenni Ελληνικός. 

Mézeskalácsházak között

Daybreak egyre jobban kiépül.

Az utcákat már kész házsorok és sorházak szegélyezik.

A járdák egyre ritkábban érnek véget a semmiben.

A kórház se egy üres mező közepén áll legelő lovak közt: a házak egyre közelebb kerülnek hozzá.

A fák is kezdtek megnőni jelőlhető méretűre, Puppey legnagyobb örömére.

De a gitárszobrot nem engedtem megjelölni.

Daybreak nem a kedvencem, de ennek történelmi okai vannak - de erről később.

Most egy séta erejére jó volt itt lenni és elhatároztuk, most, hogy elkészült, a tórendszert és a szigetét is be fogjuk járni. Ha majd a tavaszi szélben nem fagy le a fülünk.

Elvégre itt egy egész város épült fel a semmiben, tóval is szigettel együtt.

De erről is majd később.

Barter

Van egy horpadt kültéri sütőnk, ami nem érte túl a szállítást és a gyártó küldött helyette egy másikat. 

Az egyiket meg nekünk adta. Egy ekkora valamit sokba kerül összevissza utaztatni. 

Én meg feltettem apróhírdetésként. 

Meg is jött az első jelentkező, aki azt mondta, adok érte egy spéci napszemüveget extra lencsékkel, meg Galaxy fülbemászót (van erre biztos újmagyar szó, de nem tudom). 

Az ajánlat első pillantásra jónak látszik: 150 pénzt kérek a sütőért, ő meg közel 400 pénz értékű cuccot kínál érte. 

Ami jól hangzik, de akkor igazából egy felesleges cucc helyett három felesleges cuccot kellene eladnom. 

Macskák

Séta közben gyakran van Puppeyval olyan érzésünk, hogy figyelnek minket.

Nem alaptalanul.

Persze néha mi is rajtakapunk egy-egy macskát, amint saját magukat bámulják egy tükörben és azt dúdolják, tükröm, tükrom, mondd meg nékem...

Vagy esetleg angolul "mirror mirror on the car..."

Amerikában minden nagy

- Bzzzzzzz - mondta a valami és fejjel nekiment az ablakbak, ami megrázkódott. 

- Mi vagy te? - néztem a zümmögő szárnyastankra és arra gondoltam, akármi is, nem akarok vele egy légtérben lenni. 

- Bzzzzzzz!

- Kopp!!!

Megragadtam egy kidobásra ítélt pólót és arra gondoltam, hogy a Z-kategóriás regényekben így kezdődik a zombi-apolalipszis. 

Megragadtam a dögöt és finoman kitettem az udvarra, ahol hangos helikopter-zajjal eltünt a bokrok között. 

Tudom, hogy Amerikában minden nagyobb, de általában jobban szeretem, ha ez a négyliteres vaniliaaromára vonatkozik, nem a rovarokra. 

Cápa az erdőben

Az Öngyilkosok-sziklájánál volt egy ösvény, amit kihagytunk pár éve. Ez a patak vonalát követte felfele. 

Tudtuk, nem lesz hosszú, mert az autópályák csomópontja lezárta a völgy végét és elvágta a továbbhaladás útját.

De addig fel akartunk menni.

Grafiti borította sziklák közül egy töltésen futó ösvényre értünk, egyik irányban egy óriás pocsolya terpeszkedett, a másikban rohant a megáradt patak.

A két víz közötti erdősávban hatalmas, rozsdás csődarabok hevertek - egy régi vízveteték maradványai.

Itt láttuk meg a cápát, ami talán a még nagyobb áradásra vár.

Ez volt a legjobb és legötletesebb grafiti, amit itt láttunk.

Puppey is elismerően nézte a vadállatot.

- Esetleg, én még sose csináltam ilyent, esetleg, megjelölhetem a cápát?

Lombkoronasétány-számítás

Olvastam, hogy Balatonbogláron is épül majd egy lombkoronasétány a Gömbkilátó mellett. Félmilliárdért.

Ekkor megnéztem, mennyibe kerül egy kilométer autópálya. A vezess.hu szerint 2021-ben 3.3 milliárd volt egy kilométer.

Szóval egy autópálya durván hatszor drágább, mint egy lombkoronasétány. (Pedig állítólag azt is csókosok építik.Ö

Most már csak azt kell eldönteni, melyik drága. Az, hogy melyiken lehet jobban keresni, azt már kezdem kapisgálni.

Méret a lényeg

 Már írtam párszor óriási - vagy nekem óriásinak tűnő - lakókocsikról, de most majdnem egy nap alatt összejött pár elképesztő modell.

Az elsőt nem, nem a kisautó vontatja. Ezt Puppey látta meg reggeli egészségügyi sétánk során és azonnal meg kellett jelölni az örökkévalóságnak.

Nekem az jutott róla eszembe, hogy hossszúúúúú.

Puppeynak az, hogy csak középen lehetett jelölni.

A másikat a kiterjesztett reggeli sétakor láttuk és egy ház mellett parkolt és nem igazán jöttünk rá, hogy tették be a helyére.

Puppey nem is jelölte meg.

Aztán szembejött egy másik hosszú, ami talán az első járgány vontatója lehet.

Végül a délutáni sétakor láttuk a Marinában a non-plus-ultrát.

A baloldali se kis darab, de a jobboldali egy ház.

Egy VALÓDI ház.

A gyártó szerint a specifikációk megfelelnek egy lakókocsinak és egy háznak is.

Szóval otthon ott van, ahol a kereke van.

Bármely ötjegyű szám

 

PIN-kódjának bármelyik ötjegyű számot kiválaszthatja. (Ne használja a 00000-t és az 12345-öt.)

Az a jó, hogy ha bármelyik ötjegyűt használhatom, akkor a jótanács ellenére is maradhatok a világ két legjobb jelszavánál, a 00000 és az 12345-nél.

Kilátó a Stansbury-szigeten

Az előző expedició a Stansbury-szigetre szó szerint belefulltadt a naplementébe.

Most már hosszabbak a nappalok és mi is korábban indultunk, így reméltük, eljutunk a szigen északi csúcsa feletti kilátóba.

Az út sokkal döcögőbb volt, mint télen, talán mert akkor a vastag hóréteg ápolta és eltakarta a kátyúkat.

Az elhagyott ház, ami a mellette levő esztenából kiindulva valamikor talán egy pásztor lakhelye lehetett.

Most nem álltunk meg bámészkodni a partravetett hajóra emlékeztető roncsnál és a kövületeknél sem, majd legközelebb. Most a kilátóba igyekeztünk.

 

Iosepánál látott szellemházat úgyse fogja felülmúlni.

Az út végén parkoló és pár információs tábla várt. Meg a szokásos WC.

Ami tiszta volt és volt benne papír.

Innen indult az ösvény elhaladva egy miniatűr kilátópont mellett.

A legtöbb látogató eddig jött, majd nagyjból tíz perc után elégedetten megfordult és elhajtott.

Mi többet szerettünk volna és továbbindultunk.

Az ösvény a Nagy-Sós-tó egy kiszáradt medrén keresztül haladt nyílegyenesen.

Száz méterenként karókkal precízen jelölték, merre kell menni.

Amint aztán kiértünk az egykori öbölből, eltüntek a jelek. A telefonra letöltött térképet követtük innen. Tudtuk, hogy a nagyobbik hegye előtti púpra kell felmennünk.

A hegy oldalán láttuk, ugyanaz a kőzet van itt, mint az Antilop-szigeten a Ladyfinger-nél vagy az Ogden -kanyon szájánál.

A kopár dombok közt egyre szebb volt a kilátás, ahogy egyre magasabbra értünk.

Aztán fenn is voltunk a hegy tetején.

Alattunk ott volt az elhagyott kikötő, ahonnan a tóban élő rákocskákat halásszák.

Oda nem mentünk le: az már magánterület volt.

A kilátás innen elképesztő volt.

Szemben láttuk a Promotory-félszigetet, ami mögött van a Golden Spike és a Spiral Jetty.

Hátranézve, dél fele láttuk a távolban a Marinát, Saltairt és az óriskéményt a Oquirrh-hegység lábánál. A mögöttünk magasodó hegyek takarták Tooele-völgyének bejáratát.

Pont alattunk egy elhagyott házikó látszott - ha nekem adnák, nagyon szívesen újítanám fel. Jó messze lennék a legközelebbi szomszédtól.

Innen már hazafele vezetett az út. Sokkal gyorsabban leértünk, mint fel.

Puppey lelkesen navigált minket hazafele.

Útközben csak egyszer álltunk meg szemezni pár tehénnel.

Jó, hogy megálltunk, mert így észrevettük, hogy távolban, a tehénen is túl látszik a Lone Rock Skull Valley bejáratánál, ott, ahol az egyik navigációs nyilat láttuk.