Majdnem a kilátóban

A Kershaw-Ryan State Parkban nemcsak az állatmentes medence érdekes, hanem az oázisból kivezető ösvények is.

Most fel akartunk menni az egyik csúcsra, hogy begyűjtsünk pár kincset (erről később) és, hogy megnézzük a kilátást.

Nem volt sikerünk.

Eredetileg tovább akartunk menni az országúton, hogy megnézzük azokat a sziklarajzokat, amiket tavaly kihagytunk. Itt a völgyet elöntő árvíz permanens lehet, mert már harmadik évben volt a kanyon valahol lezárva árvíz miatt. Annyi volt a különbség, hogy idén már a bejáratnál is egy patakon kellett átautózni.

Maradtak a csúcsra vezető ösvények, amik ígéretesek voltak mindaddig, amíg be nem borult az ég és csapkodni nem kezdett a mennykő.

Ilyenkor nem szerencsés felmenni egy hegytetőre.

Úgyhogy visszafordultunk és elindultunk máshova kincseket keresni.

Állatok a medencében

- Állatokat a medencébe vinni tilos. Ez nem vonatkozik gyerekekre.

Nem tudtam eldönteni, hogy a Kershaw-Ryan State Parkban olvasott tábla az jó vagy nem jó.

Rémségek kicsi motelje

Megjegyzés: enyhén horrortörténet következik,  nem a szokásos vidám kutyás sztori. Én szóltam.

Megjegyzés 2: A kisméretű képek a szálloda honlapjáról származnak.

Tipikus amerikai filmbeli klisé az országuti motel, ahol a sorozatgyilkos tulajdonos, recepciós, takarító elássa a tagbaszakadt (hehe) vendégeket vagy ahol az UFÓ-k elrabolják a mit sem sejtő turistákat vagy ahol a gondok kerül borzalmas helyzetbe.

Azt hittem, az ilyesmit csak írói válságban szenvedő szerzők találnak ki (na jó, a Ragyogás elég jó, csak nem szeretem a műfajt). De nem.

Szóval Calientében is van egy ilyen motel nem messze a lefejezett porcelánbabák házától.

Minket az épület maga érdekelt, mert hasonló stílusa van, mint a vasútállomásnak - egyszerre is épültek - és kiváncsiak is voltunk, hogy is néz ki közelebbről. Évek óta láttuk az autóból, most már tényleg közel akartunk menni hozzá.

De zárva volt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy poligám próféta (most is van, de életfogytig tartó büntetését üli egy speciális szövetségi börtönben). Majd egyszer, ha mazochista leszek és azt akarom, hogy forogjon a gyomrom, írok róla is.

Szóval a próféta kedvenc püspökeit és saját magát újabb feleségekkel jutalmazta. Álmában meglátogatta az Úr és azt mondta, hogy Fiam, jó ember vagy, vegyél el még egy nőt feleségül. Lehetőeg 15 évest. Vagy azt is mondta, hogy Fiam, a püspöködnek szüksége van egy újabb feleségre, add hozzá a 16 éves lányodat. Álmában mondott neki az Úr cifrábbakat is, de ezt most hagyjuk.

És hát ki ez a próféta vagy a püspöke, hogy ellenkezzen az Úrral? A Hit áldozatokat követel.

(Személyes véleményen alapuló jótanács: senkinek se higgyünk, aki azt mondta, hogy álmában az Úr ezt meg ezt ajándékozta neki.)

Mivel minden lehetséges szövetségi bűnüldöző szerv figyelte, mit csinál a próféta saját hazájában Utahban, kellett neki egy nyugodt hely, ahol békésen elvehette a sokszázadik feleséget vagy hozzáadhatta valamelyik kiskorú hívét egy -általában- túlkoros hívéhez.

Ez a hely volt a calientei Hot Springs Motel.

Nevada eme eldugott szögletében senkit se érdekelt, hogy miért bukkan fel három-négy fekete autó a szállodában. A megyének van elég olyan szöglete, ahol nyugodtan el lehet tünni a világ -és a hatóságok elől.

A motel tulajdonosa is a próféta lelkes híve volt és amikor a próféta telefonált, hogy a 15-ös szobát kérem, akkor a szállodás minden foglalást lemondott a kérdéses időpont előtt és után és még jobban kitakaríttatta a szintén e valláshoz tartozó személyzettel a 15-ös szobát.

Tudom, senki se ilyennek képzelte a nagyhatalmú próféta titkos esküvőinek színhelyét, de hát az üldöztetés idején áldozatokat kell hozni...

Idővel aztán a prófétát börtönbezárták, mert tizenkilencedik felesége tanúskodott ellene. (A mormon állam alapítója ellen is a tizenkilencedik felesége fordult százvalahány évvel korábban, szóval jótanács, tizennyolc feleségnél tessék megállni, a tizenkilencedik balszerencsét hoz.)

A motel pedig szép csendesen bezárt és ma is ott áll baljóslóan az országút szélén egy elhagyott vasúti híd mellett.

Calientei kaland

Csak kínrímeket csinálok. Calientében semmilyen kalandunk nem volt. Calientéről eddigi látogatásaink alapján úgy képzeltem, hogy nem az a hely, ahol sokminden történik.

De történt!

A csodálatos vasútállomást bedobozolták. Most azbesztmentesítik és utána teljesen helyreállítják és újra fog vonatokat fogadni.

Lesz benne resti, meg szálloda és váróterem. Mert Calientébe újra járnak személyvonatok. Turistákat hoznak nagy számban, akik bicajjal túráznak mindenfele. Például elmennek sziklarajzokat nézni, vagy túrázni a Kershaw-Ryan state parkba. Vagy megnézik a jobb napokat látott horrorszállodát a város szélén.

Esetleg kalandturistaként kipróbálják délben a fémcsúszdát.

Vagy elgondolkoznak azon, hogy a mászóka az egy szuggesztív repülőt ábrázoló vajon tényleg hasonlít-e valami másra...

Cathedral Gorge

Rengetegszer (négyszer?) írtam már a Cathedral Gorge-ról. Elmeséltem, milyen volt ide megérkezni először. Másodszor. Milyenek a CCC híres vécéi. 

De valahogy sose írtam le, mi is ez a Cathedral Gorge. 

Ez egy csoda. 

A víz erodálja a sziklákat - megkövült sarat - egy rég kiszáradt tó medrében. 

A csapadék szűk szurdokokat váj a puha kőzetbe és a labirintusszerű járatok összefonódnak, elágaznak, szűk alagutakon összekapcsolódnak és egy többemeletes rendszert képeznek. 

A huszas-, harmincas években a helybeliek ide jártak piknikezni, kirándulni és a gyerekek a labirintus minden zegét és zugát bejárták. (És nem vesztek el.)

A harmincas években a nagy gazdasági válság idején Roosevelt közmunkaprogramja keretében kiépítették a helyet. 

Akkoriban kevés volt a turista -ők is úriembernek, úrinőnek számítottak-, ezért úgy gondolták jó ötlet az új épületeket pont a legszebb helyekre tenni. Így lehetett pont a szurdokok bejáratánál kakilni és pisilni. 

A CCC egykori tábora ma a kemping. A CCC a St Thomas menti táborból tette át ide székhelyét. Ott, többek közt, a Lost City múzeumot építették fel Overtonban. Itt St Thomas után voltam és a elfelejtettem írni róla. Majd valamikor pótolom, ha megtalálom a jegyzeteimet. A CCC munkásai dolgoztak az Overtonhoz közeli Valley of Fire-ben és ott is építettek pár csinos retyót és ösvényeket az Atatl szirtnél. 

A munkát koordináló régészeknek annyira megtetszettek a Lost City-ben látott indián romok, hogy átdolgozták a vizesblokkok terveit és mindegyiket az ő stílusukban építették. Ez a kő építészet köszön vissza itt is és a szomszédos Kershaw-Ryan State Parkban is, ahol szintén megcsodáltunk egy mosdót. (Ezer év múlva majd régészek nemzedékei fogják a fejüket törni azon, hogy terjedek el az “overton tipusú wc-k” ilyen eltérő helyeken és majd rengeteg elmélet fog születni vándorkőművesek ihletett kőfalairól.)

Ma a kemping az egykori CCC tábor helyén áll. Némelyik fát meg akkoriban ültethették megteremtve a mai oázis magját. 

Jó ez a hely. 

Lehet itt kirándulni, túrázni és pihenni. Meg visszajönni nagyjából évente. 

A rovarírtó

Havannakproblémáihangyákkalvagybármilyenrovarraldarázzsalmisegítünk - mondta az ajtóban álló “mindentírtó” és még mindig nem vett levegőt. 

- JutányosáronkezeljükafüvétésgarangáltanMINDENmegölünkbenne. 

- Miért kell valamit is megölni benne? - merült fel bennem a kérdés, közben kiváncsian néztem a gyepvédőt. 

Vajon megnézte a kertet? Amit nagy munkával alakítottam át szárazkertté sok-sok virággal és egy szál fű nélkül. 

Ne lépj a virágokra

Szerintem itt bekötött szemű elefánt se tudna rálépni a virágokra. 

A lefejezett porcelánbabák háza

Évek óta nézegettem Calientébe menet ezt az elhagyott házat - most végre volt idő megállni előtte és benézni.

Már kívülről tökéletesen megfelelt a kísértettanya definiciójának, de ahogy beljebb gázoltam a gazban, a hely egyre bizarrabb lett.

Úgy látszott, valamikor bolt, lakás és fogadó lehetett. A bejárattól jobbra két kiadó szobával, balra a bolttal és hátul a lakással - meg egy elhagyott kőbányával, ahol pár szék és elvadult kiskert várta, hogy egy görgetegkövekből álló lavina ellapítsa őket.

A kultúrnövények lassan felfalással fenyegették az épületet, amiben valamiért rengeteg dolgot felejtettek ott.

Többek közt porszívót és padokat, ami talán ma is várta a túlvilágról takarítani hazajáró bejárónőt.

A házat jelenleg a kisérteteken és pókokon kívül fecskék lakták.

A legmeglepőbb és legbizarabb látvány a boltnál fogadott.

A bejárattal szembeni polcrendszeren fej nélküki porcelánszobrók néztek a szemembe. Már ha ez szem és fej nélkül lehetséges.

Először azt hittem, a Fej nélküli lovas rokonait gyűjtötte itt valaki össze. Aztán elolvastam a Lionstone feliratot a szobrok talapzatán. Mivel egész Lincoln megyében a mobillefedettség olyasmi, mint all you can eat Észak-Koreában, a rejtély megfejtése itt egy időre félbeszakadt és csak otthon tudtam meg, mi is ez a Lionstone szobor.

Ez nem egy herendi porcelánszobor, hanem egy porcelán lefejtőedény. Azaz dekanter. Ebbe öntötték át a whisky-t a whitefülűek (bocsánat, hülye vicc).

A Lionstone drága porcelán whisky lefejtőedényeket gyártott 1970 és nagyjából 1985 között. Ma műgyűjtők ezrei nem keresik őket és 5-15 dollár közötti áron dobnak egy ilyent az e-bay-en a vevőjelöltek után.

Hogy miért maradtak itt a fej, azaz dugó nélküli lefejtőedények?

Miért miért, a fecskéknek és a kísérteteknek is inniuk kell valamiből.

Mintha tábortűz ég…

A kempingezés elengedhetetlen része a távortűz és a ruhákba ivodó füst. 

A tábortűzkészítésnek rengeteg tudományos módja van, amit cserkésztábortól, uttörőtáboron át a zöldsapkásokig mindenütt tanítanak. 

Van, aki geometriailag hibátlan gúlát épít a fahasábokból. Más tudományos alapon keveri a gyújtóst, papírt, száraz leveleket. Az egyszeri kempingező meg fogja a Tábortűz márkájú folyadékot (vigyázat, életveszélyes meginni!) és magyvonalúan meglocsolja vele a faanyagot, majd biztonságos távolból egy égő gyufát pöcköl oda, amitől husssss, a kupac egy hatalmas villanással kiégeti a kémműholdak érzékeny szenzorait és fellobban mint egy gázkitörés, majd ég, amíg el nem fogy az oxigén a Földről vagy el nem szenesedik az étel. 

Panaca

A hozzánk (sátrunkhoz) legközelebbi település Panaca, az egyetlen hely száz kilométeres körön belül, ahol van kutyafuttató.

Panacát mormon telepesek alapították meg, felvirágoztatásában (életbentartásában) jelentős szerepe volt kedvencünknek, Jacob Hamblinnak, aki átsétált Santa Clarából, hogy egy kis ipart telepítsen az új városba.

Panaca a mormon Trianon rossz oldalára került: Nevadába. Amikor Utah teljesjogú tagja lett az Egyesült Államoknak, akkor területének nagy - és ritkán lakott - részét a környező államokhoz csatolták. Így járt St Thomas is és csakúgy, mint ott, a nevadai állam itt is elmaradt adókat követelt a helyiektől, akik itt nem költöztek el, hanem hosszú pereskedés után nyertek.

Nyertek és megmaradtak egy mezőgazdasági településnek. Nem kértek a nem mormonok bányáiból, a busás hasznot meghagyták Pioche-nak és a mára temetőjét kivéve teljesen eltünt Bouillonville-nek.

Mondjuk az, hogy megnyerték a pert ma a városon nem látszik. Panaca gondozott, kedves hely, ahol van egy majdnem melegvizű tó is, de nem egy virágzó városka.

A helybeliek, akik mormonok, ma is inkább utahinak tartják magukat: fő ünnepük a mormon Pioneer Day, a városban nincs kaszinó és ez Nevada egyik száraz városa a kettőből: csak sebalkoholt lehet kapni, sört, bort nem. (A másik ilyen város az Boulder City.)

Panaca legérdekesebb látnivalója a tó mellett egy természetes sziklaív, a Condor Canyon, amiket majd legközelebb nézünk meg, és egy elhagyott krétabánya, ami egy időben börtön is volt.

A börtönnek nem volt sok cellája (összesen egy), de valószínűleg nem is volt rá szükség.

Panaca sose volt egy világváros.