Az égő béka büdös füstje elől felmenekültünk a hegyekbe.
Már rég kinéztem egy utat az Emigration Canyon egyik leágazásában. (Azért Emigration, mert itt jöttek be a mormonok, szóval ez a mormon Verecke.)
Az Emigration canyon általában hideg és Pinecrest még hidegebb. Most azonban lenn meleg volt. A kilátás pedig egyre szebb lett ahogy kimásztunk a völgyből és beleereszkedtünk egy másikba.
Ez volt a Brigham-canyon. Egyik a sok ilyen nevű völgy közül.
Amint beértünk, egy viszonylag széles úton haladtunk tovább: valamikor itt egy keskeny nyomtávú vasút haladt a kőbányákba.
A vasútból már semmi se maradt.
Tavaszi virágok között haladtunk felfele.
Meleg volt.
A szembelevő hegyoldalon megláttunk pár szarvast.
Békésen legeltek és nem törődtek velünk.
Egy darabig figyeltük őket, hogy milyen ügyesen egyensúlyoznak a hegyoldalon. Székelyföldön magyarázták el nekem, hogy ezeknek az állatoknak egyik oldalon hosszabb a két lába, hogy jobban tudjanak a meredek hegyoldalakon mászkálni.
A kőfejő után még egy darabig jó volt az út. Látszott, hogy bemélyítették a hegyoldalba.
Aztán az ösvény meredekebb lett. Valószínűleg valahol elhagytuk a "végállomást".
Egy kis patak után az ösvény meredekebb is lett.
Egy újabb patak után hatalmas fenyőfa állta utunkat.
Eredetileg eddig akartunk jönni.
Itt, egy kőomlás mögött volt a bánya bejárata. (A kőomlás nem természetes, egyes újságcikkek szerint a bányatulajdonos örökösei robbantották be a bejáratot, hogy ha a kincs nem lehet az övék, akkor másé se legyen.)
Mielőtt átmásztunk volna a köveken, megtaláltuk a bejárat kapufélfáját.
A sziklák mögött pedig ott volt a bánya - ami inkább egy feltáró járat volt.
Több ellentmondásos történetet olvastam erről a helyről.
A legvalószínűbb (legrégebben emlegetett) sztori egy őrült bányászról szól, aki fejébe vette, hogy itt arany van és éveken át ásta ezt a járatot és kereste az aranyat.
És sok-sok év után se találta meg.
A hosszú, többszöresen elágazó, vízben álló járatot 2014-ben lezárták, valószínűleg, hogy az emberek ne mászkáljanak a bokáig érő jéghideg vízben.
A lakatról és a láncról én meg nem mondtam volna, hogy alig tizenegy éves.
Ha valaki azt mondja, hogy ezt a lakatot használta Kolombusz a Santa Maríán, én elhiszem.
Eredetileg itt akartunk megfordulni - mármint a bányánál -, de mivel volt még időnk, tovább haladtunk felfele.
Ez itt egy vadregényes őserdő volt.
Már jó magasan jártunk: itt még hó borította az ösvényt.
Puppey nagyon élvezte a szaladgálást a hómezőn.
Itt viszont már nem lehetett tovább haladni.
Azaz lehetett, csak nagyon lassan.
Úgyhogy elhatároztuk, hogy itt fordulunk meg és innen megyünk vissza az autóhoz.
Legközelebb megnézzük majd, hova is vezet ez az ösvény tovább.
Erről a kirándulásról is készült egy film, amit itt vagy az alábbi képre kattintva lehet megnézni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése