Puppeyval a hegyekben

- A múltkor itt még nem volt semmi! - mondtam csodálkozva, miközben Puppey az "eladó" táblát jelölte meg.

Tökéletes kilátása lesz annak, aki nemcsak ezt a telket tudja kifizetni, hanem azt is, hogy egy közel függőleges sziklafalra építsen.

A táblán kívül egy egész ház is kinőtt ide.

Ahogy másztunk felfele, megállapítottuk, hogy nem rossz.

Csak a kertje lesz kicsi.

Aztán másztunk tovább felfele és én már nem a házakkal foglalkoztam, hanem igyekeztem visszanyelni a tüdőmet.

A tavaszi virágok jó ürügyet szolgáltattak a megállásra.

- Mire vársz? - nézett rá Puppey.

Úgyhogy mentünk tovább felfele.

Néha árnyékos, virágos, fás völgyekben haladtunk, aztán ismét kibukkantunk a kopasz hegyoldalra.

A kilátás egyre jobb lett és a virágnézegetés pedig egyre hosszabb.

- Már csak egy kicsit kell még menni - bíztattam magam.

Csak a második félkörpanorámáig akartam menni.

Puppey lelkes volt, ő ment volna a hegy tetejéig.

Aztán kitárult a völgy Dél fele.

- Ó - mondtam és büszke voltam magamra, hogy még tudok összefűggöen beszélni.

Puppey is körülnézett és annyit mondott: 

- Jelölhetek? - de nem várt választ.

Csináltam erről is egy ötperces videót minimális szöveggel.