
Lake Point és Tooele között rengeteg érdekes dolgot találtunk.
Mármint kinek, mi érdekes: láttunk itt ferde hasábot, navigációs nyilat, sziklarajzokat és voltunk csak úgy mászkálni itt a hóban.

Hó most alig volt (Floridában több hó esett idén, mint Utahban). Mi azért elindultunk: egyes dolgokat jobban lehet növényzet és hótakaró nélkül látni.

Amikor a környéket tanulmányoztuk, láttam valami furcsa fektetét műholdnézetben.

A környék rézbányáinak itt voltak egészen a hetvenes évekig a kohói. A történet a szokásos: bányák kimerülése után ott maradtak a romok és a szennyezés és az állam állami pénzen - azaz közpénzen - takarította el a maradványokat és rekultiválta a talajt.

Eleinte minden jól is nézett ki. Távolban láttuk a Stansbury-szigetet és a Nagy-Sós-tót. A hegyek felettünk jól néztek ki.
Aztán megláttuk az elvileg rekultivált meddőhányokat és salakkal borított hegyoldalakat.

Nem vagyok biologus és annyira nem értek a növényekhez, de úgy látszott, hogy a fekete anyagon annyira nem működött a rekultiváció.
Akármi is a fekete trutyi (aminek a közelébe nem akarok menni), arra használták, hogy elzárják vele a völgyet. Kicsit lejjebb hosszú -ma is használt- vasúti töltést is építettek belőle. Errefele több gátat is láttunk, amik arra szolgáltak, hogy a bányászat és kohászat melléktermékeit helyben tartsák.

Mikor a bányák még működtek, a bányászok egy része itt lakott ezeknek mesterséges gátaknak az árnyékában, pont a kohók alatt. Ahova leszivárgott minden, amit a csapadékvíz és a patakok kimoshattak ezekből a "tavakból". És a bányászok ott zöldséget termesztettek.
A szövetségi nagytakarítás során az arzénnel és ólommal szennyezett talajt megtisztították és a stabilizálták a régi fekete valamiből készült töltést.
Amit aztán a víz szépen átvágott. Vagy kimosott. Elmosott.

A helybeliek pedig évszázados hagyományaiknak megfelelően, beledobtak egy autóroncsot és valamennyi szemetet.
Lehet, ez a "látok egy szakadékot és beledobok egy roncsautót' olyan, mint amikor Puppey lepisil valamit. Mutatja, hogy tud a helyről és az övének tekinti.

Aztán persze hagyománytiszteletből messziről még szét is lövik a roncsot.
Nagyjából itt ért véget a bejárható terület, ami mögött a egy völgyben még van pár, a nyilvánosság elől elzárt rom.
De nekünk ez mára elég volt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése