Wonderstone

- Ott van a Wonderstone! - mondtam Puppeynak, akit a dolog csak egy szempontból érdekelt:

- Le lehet pisilni?

- Csak azt, amit nem akarunk elvinni!

A wonderstone az porózus kőzet és a kutyapisivel átitatott változata valószínűleg egyedi és különleges, de azt hiszem, kőgyűjteményem meg lenne nélküle.

Hivatalosan nem is wonderstone, hanem riolit tufa, amibe mindenféle "szennyezés" került és ettől szines lett, meg csíkos meg minden.

A fehér a keletkezéskor a kőzetbe került gázoktól van, a piros az hematittól lett piros, a barna és sárgás az a goethittől kapta a szinét. A goethit pedig Goethéről lett elnevezve. Ami szerintem azért vicces, mert az egyik legközelebbi település az Faust. (Ami azt hiszem, egy egyházas település, azaz egy ház áll már csak benne. De azt hiszem, a ház lakatlan.)

A goethitet bársonyvasércnek és tűzvasércnek is nevezik, amik szerintem sokkal szebb és költőibb nevek és kimondani is jobb őket.

De egyelőre oda kellett érni, hogy megkereshessük a köveket.

Megpróbáltam kivárni, hogy a távolban elhaladjon a tehervonat, de reménytelen volt. Két perc után eluntam magam (Puppeyról nem is beszélve) és inkább továbbmentünk a lelőhely fele.

A homokos, agyagos út most tökéletesen járható volt köszönhetően az idei télmentes télnek. Eső vagy hó után nem szivesen vezetnék vagy mennék rajta.

Most tökéletes volt.

A lelőhelyen helyenként bányásszák is ezt a követ, de általában csak ott hevert a felszínen.

Összegyűjtöttünk pár apróbb darabot és néhány nagyobbat is.

A legszebbekhez azonban markoló kellett volna.

De az éppen nem volt nálunk.

Ha már itt voltunk, felmásztunk a közeli hegy tetejére.

Megérte: a kilátás nagyon jó volt.

Ha kitalálom, hogy tudok-e valamit csinálni ezekkel a kavicsokkal, akkor visszajövünk még pár darabért.

És akkor elmegyünk Faustba is.

Erről a kirándulásról is készült egy rövid, ötperces film, amit itt lehet megnézni.