Silver City

- Itt volt Silver City! - mondtam diadalmasan és körbemutattam - Ezerötszáz ember élt itt! - tettem hozzá és igazából saját szavaimban is kételkedtem, annyira hihetetlenek voltak.

Silver City fénykorában sem volt egy nyüzsgő metropolisz, egy volt a nyomorúságos pici bányavárosok közül.

Olyan lehetett, mint a közeli Diamond, Mammoth és mindegyik eltörpült az igazi nagyváros, Euréka mellett.

Eddig azt hittem, Silver Cityből csak egy róla elnevezett országuti parkoló maradt, de egy kis térképelés és kutatás után megállapítottam, hogy a kohók (ki)hűlt helye ma is megvan.

Silver City bányavárosként kezdte, ahol (micsoda meglepetés!) ezüstöt bányásztak. Meg rezet, bizmutot és ólmot. 1885-ben három-négyszáz ember élt itt.

Az 1860-as években nyitott első bányákat a századfordulóra elárasztotta a víz és úgy nézett ki, a település el fog tünni a térképről, de ekkor jött 1900 körül a Mormon Varázsló, Jesse Knight, aki kilóra megvett mindent a környéken és arra gondolt, csinál itt meg második Knightsville-t.

Knoght aztán meggondolta magát és csak egy mezőgazdasági települést alapított a közelben, amit nagy fantáziával Knight-nak nevezett el és Silver City mellett a környék az egyetlen lapos földdarabján épített egy kohászati üzemet 1903-ban.

Hamarosan mintegy 1500 ember élt Silver Cityben és dolgozott a kohóban.

Hogy a dolgok jobban menjenek, Knight egy újabb vasútvonalat adott az eddigi kettőhöz.

Kicsit elkésett vele, mert hamarosan a vasúti szállítás költsége alaposan lecsökkent és olcsóbb volt az ércet a Salt Lake City melletti Murray-be vinni, mint helyben feldolgozni.

A kohók még pár évig működtek, de 1908-ra jelentőségük lecsökkent és Silver City lassan hanyatlott.

1940-re az utolsó lakó is eköltözött innen. A városból csak a kohó romjai és a temető maradt.

A kohóból pedig mindent elhordtak, ami nem volt lebetonozva. Vagy ami nem volt betonból.

A romterület néha olyan, mint egy ókori rom - csak kétezer évvel fiatalabb.

Engem meglepett, hogy milyen kevés a graffiti.

Van, de a rendelkezésre álló falfelületekhez képest meglepően kevés.

Sok purista úgy gondolja, hogy a rajzok tönkreteszik a porladó örökséget.

Én ezt értem, de ezeknek a betonfalaknak (betonfalakon) egy kis festés még segít is.

Újra életet hoz ide.

Meg embereket.

Abban a pár órában, amit a romok bejárásával töltöttünk, senkit se láttunk. Még kísértetek se bóklásznak itt.

Egy-két falfestő talán még jót is tesz ennek a helynek.

Errők a kirándulásrók is készült egy film, amit itt lehet megnézni.

Anakonda

Lake Point és Tooele között rengeteg érdekes dolgot találtunk.

Mármint kinek, mi érdekes: láttunk itt ferde hasábot, navigációs nyilat, sziklarajzokat  és voltunk csak úgy mászkálni itt a hóban.

Hó most alig volt (Floridában több hó esett idén, mint Utahban). Mi azért elindultunk: egyes dolgokat jobban lehet növényzet és hótakaró nélkül látni.

Amikor a környéket tanulmányoztuk, láttam valami furcsa fektetét műholdnézetben.

A környék rézbányáinak itt voltak egészen a hetvenes évekig a kohói. A történet a szokásos: bányák kimerülése után ott maradtak a romok és a szennyezés és az állam állami pénzen - azaz közpénzen - takarította el a maradványokat és rekultiválta a talajt.

Eleinte minden jól is nézett ki. Távolban láttuk a Stansbury-szigetet és a Nagy-Sós-tót. A hegyek felettünk jól néztek ki.

Aztán megláttuk az elvileg rekultivált meddőhányokat és salakkal borított hegyoldalakat.

Nem vagyok biologus és annyira nem értek a növényekhez, de úgy látszott, hogy a fekete anyagon annyira nem működött a rekultiváció.

Akármi is a fekete trutyi (aminek a közelébe nem akarok menni), arra használták, hogy elzárják vele a völgyet. Kicsit lejjebb hosszú -ma is használt- vasúti töltést is építettek belőle. Errefele több gátat is láttunk, amik arra szolgáltak, hogy a bányászat és kohászat melléktermékeit helyben tartsák.

Mikor a bányák még működtek, a bányászok egy része itt lakott ezeknek mesterséges gátaknak az árnyékában, pont a kohók alatt. Ahova leszivárgott minden, amit a csapadékvíz és a patakok kimoshattak ezekből a "tavakból". És a bányászok ott zöldséget termesztettek.

A szövetségi nagytakarítás során az arzénnel és ólommal szennyezett talajt megtisztították és a stabilizálták a régi fekete valamiből készült töltést.

Amit aztán a víz szépen átvágott. Vagy kimosott. Elmosott.

A helybeliek pedig évszázados hagyományaiknak megfelelően, beledobtak egy autóroncsot és valamennyi szemetet.

Lehet, ez a "látok egy szakadékot és beledobok egy roncsautót' olyan, mint amikor Puppey lepisil valamit. Mutatja, hogy tud a helyről és az övének tekinti.

Aztán persze hagyománytiszteletből messziről még szét is lövik a roncsot.

Nagyjából itt ért véget a bejárható terület, ami mögött a egy völgyben még van pár, a nyilvánosság elől elzárt rom.

De nekünk ez mára elég volt.