A megáradt Virgin-folyó

A szokásos meleg napsütés nem hagyott minket lustálkodni. Akkor kell lustálkodni, amikor jól esik - vallom, úgyhogy elindultunk megnézni a Virgin-folyót SzentGyörgy egyik szélén.

Tavaly decemberben a Virgin-folyó mentén táboroztunk egy keveset (lásd fotót fenn) mielőtt beköltöztünk volna karácsonyozni a szentgyörgyi szállodába.

A folyót idén se akartuk kihagyni és most az egyik városi részét mentünk megnézni. Errefele is lehet néhol megkövült fadarabokat találni - bár a legjobb hely erre innen picit délebbre van.

Ahogy közeledtünk a folyóhoz, valami iszonyatos zajt hallottunk. Valami hangosan morajlott.

Ez a valami a máskor békés és sokszor sekély folyó volt, amiben pancsoltunk, illetve amiben egyszer felgyalogoltunk egy szurdokba (azt se írtam még meg, pedig már vagy húsz éve volt, de talán majd egyszer bepótolom).

Most meg, mint egy Szűz, aki letépte láncot, vágtatott a folyó a rónán át.

És morajlott és máskor zöldeskék vize a tejcsokoládék és tejszínhabok minden árnyalatában kavargott.

Általában nem mondok nemet csokoládéra, de most a tejszínhabos hullámok nem voltak étvágygerjesztőek.

Egy dolog tudni, hogy Graftont ez a folyó mosta el és, hogy fenyegette Riverside-ot, de más látni, ahogy a máskor szelíd folyó zabolátlanul tombol.

Pedig itt a folyó egy síkabb területen kanyarog - milyen lehet a szurdokokban?

Ezért is fontos, hogy mielőtt egy szűk kanyonba megyünk, megnézem, fog-e esni az eső vagy esett-e az eső arrafele- mert ha igen, máshova megyünk. Oda, ahol sík.

Itt ez most jó volt - és fontos figyelmeztetés, hogy ne kényelmesedjünk el.

Meg, hogy menjünk és nézzünk újabb helyeket. Abból tanulunk és abból írunk bejegyzéseket.

(Temporary Backup) Árvíztábla

Azt hiszem, amikor ar árvíztáblát állították, nem gondolták volna, hogy nem elég magas. 

Azt se tudom, hogy a 2002-es árvíz (lásd az alsó fotó) miért külön táblára került, főleg, hogy már elkezdték ide felvésni...

Árvíz Salt Lake Cityben - 1983

(Megjegyzés: a fekete-fehér képek a Salt Lake Tribune-ról származnak.)

- Árvízkárra is kérnek biztosítást? - kérdezte a biztosítási ügynök pár évvel ezelőtt. Csak pislogtunk.

Aztán megtanultuk, hogy Salt Lake Cityben is lehetnek áradások: a hegyeket évente beborító több méteres hótakaró átlagos esetben folyamatosan olvad meg. Ha azonban a meleg hirtelen köszönt be tavasszal vagy a tavasz a szokásosnál sokkal csapadékosabb.



Nem véletlen, hogy az indián mondás szerint a sivatagban a víz kétféleképpen öl: a vándor vagy szomjan hal, vagy belefullad.

Úgy húsz-harminc évente egyszer hirtelen nyár lesz tavasszal és a hegyekben szó szerint hegyekben áll a hó. A víznyelők nem bírják nyelni a vizet és a sivatagi városból Velence lesz.



A városiak utoljára 1983-ban úsztak, előtte pedig 1952-ben, a következő hirtelen hóolvadás tehát pont esedékes.

1983-ban a City Creek öntötte el a várost. Az illetékesek készültek az árvízre, homokzsákokat vásároltak és ellenőrizték a városba vezető vízfolyásokat. Kivéve a City Creek-et.



Arról megfeledkeztek. Az áradat eltömte a State Street alatt húzódó százéves csatornarendszert és folyóvá változtatta a világ leghosszabb egyenes utcáját.

A városi személyzet pánikszerűen építette a gátakat. Amikor a város kifogyott a munkáskézből, önkénteseket kerestek. A polgármester pedig felsőbb segítséghez folyamodott: felhívta a mormon egyház fejét. Hamarosan önkéntesek tömege töltötte és rakta a homokzsákokat.



A víz gátak között hömpölygött és elvágta a város jó részét Salt Lake City fő tengelyétől, az I-15-ös autópályától. A helybeliek egy része utálta az árvizet.

A helybeliek másik része imádta a folyót.



Amikor a város vezetése 25 ezer dolláros költséggel ideiglenes hidakat épített az ideiglenes folyó fölé, volt aki tiltakozott, mert kajakjával nem fért át a híd alatt.



Mások horgásztak és pisztrángot fogtak a patakban.



A múltkori sárdagasztáskor láttuk, hogy munkások tisztogatják a City Creek víznyelőit. Hogy lesz-e újabb sivatagi folyó a városban, majd két héten belül meglátjuk.

Addig elsétálunk párszor a belváros nagyberuházásához, a City Creek ingatlanfejlesztés helyszínére, hátha azt is elmossa a víz.

Árvíz

Skodra
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az ár sok ember házát elvitte.

A tulajdonosok közül többen engedély nélkül építkeztek. Ártérre. És nem volt biztosításuk.

Hallottam olyan hangokat is, hogy minek segítsen az állam olyan embereken, akik több törvényt - köztük a józan ész törvényét is megszegve, saját hibájukból kerültek rossz helyzetbe.

Más károsultak azért tiltakoznak, mert nehezen érkeznek meg hozzájuk a segélyek.

Közben több mindent nem értek.

Hiszek abban, az állam azért van ("azért tartjuk"), hogy segítsen az állampolgárokon.

Ugyanakkor hiszek az egyéni felelősségben. Abban, hogy az ember (az állampolgár) felel a tetteiért.

Tehát azt hiszem, segíteni kell állami pénzen mindenkinek, aki bajba került, függetlenül attól, hogy ez az ő hibája volt vagy sem. Azt is hiszem, hogy ez azoknak az esetében, akik törvényeket megszegve, a józan észre fittyethányva építkeztek ártérre, ez a segítség nem lehet ajándék.

Egyszerűen az állam nem segíthet ellenszolgáltatás nélkül törvénysértőknek.

Az állam adjon pénzt az újjáépítésre - majd a költségeket terhelje rá az ingatlanra. Ne kelljen uzsorakamatot visszafizetni, talán még piaci kamatot sem, esetleg egyáltalán ne fizessenek kamatot, de azok, akik a törvénytisztelő többséggel szemben (azokra nagyívben tojva) engedélyek, biztosítás, stb nélkül építkeztek, ne kapjanak ajándékot.

Az állam tegyen jelzálogot a tulajdonukra.

Mindenki jól jár: a közösség (állam) visszakapja a pénzét. Polgárai - mégha vétkesek is - nem kényszerülnek a híd alá.

Nem tudom, ebben mi a bonyolult...