Let's go!
Originally uploaded by ribizlifozelek
Nem jó dolog kutyaszart lyukas zacskóval felszeni.
Szeretjük a kényelmes, sportos cipőket.
Tartósak, jó bennük menni. Ha Yodával megyünk a hegyekbe, majdnem mindig bakancsot húzunk, de a többi cipő nagy része is sportos, erősen recés talppal.
A recés talp nagyon jó. Könnyen lehet benne hegyet mászni. Megtapad a sziklákon. Kevésbé csúszik a sárban. Télen a városban is gyakran van hó, jég. Ott is talál kapaszkodót magának.
Szóval, ideális.
Kivéve, amikor egy emberes méretű, enyhén hasmenéses kutyaszarba lép vele az ember.
Olyankor azt nagyon nehéz kitakarítani belőle.
Én csak tudom.
Yoda kapott egy meglepetést. A meglepetést Yoda kapta, de futó szimatolás után megállapította, nem ehető. Elutasító vélaményét egy gyorsa cancel jelezte.
Az ajándék engem is meglepett. Nagyon örültem neki - a földhözragadtabb dolgokat jobban kedvel Mester helyett is.
Az ajándék jópofa, minden kutyás örülhet neki. Az ajándék egy pici akasztón fityegő műanyag csont formájú tartóból áll. A lényeg pont a tartóban van.
Egy rollni zacsi.
A kutyaguminak.
Zseniális.
Kár, hogy nem utántölthető.
Békésen sétáltunk Yodával Kispesten. Csendes nyári este volt. A családok összebújva nézték az esti szappanoperát, mások online pókercstát vívtak, vagy a Szigeten rongálták a májukat.
Csend volt, idill és béke.
Yoda elmerülten olvasott egy hosszú fűszálat, amikor csattanva kinyilt egy ablak:
- NE SZARASSA IDE AZT A KUTYAT! - üvöltötte kedvesen egy kendőbe bugyolált fejű hölgy. A madarak torkába akadt az ének és szerintem még José Ármándo se jutott szóhoz. A tölgyfák megálltak a növésben.
- Jóestét - feleltem - Van zacskóm, mindig összeszedem.
Meg is lóbáltam a négy zacsiból álló gyűjteményemet (zacsi, tartalék zacsi, vésztartalék zacsi és vastartalék zacsi). Még a mezőn is össze szoktam szedni Yoda ajándékait, úgyhogy kicsit igazságtalannak éreztem a vádat. Különben is, a járda közterület. Használom, kitakarítom, eredeti állapotában otthagyom.
- AKKOR SE SZARASSA IDE A KUTYÁT! - üvöltötte a társadalom éd s kor áldozata.
- Legyen egy szép estéje es jobb élete - köszöntem el és tovább baktattam Yodával.
Igazából van még remény. Nem tegezett le.
Több, a házban lakó kutya nem tudja kezelni a zacsikat. Valahogy sok akna ott marad, ahova pottyan.
A ház előtti fű a hó elolvadtával aknamezővé változott. A kertészek szépen összeszedtek mindent, aztán szóltak a háztulajdonosnak: ők fordítva szoktak trágyázni.
Mi is szóltunk, hogy emberes méretű maradványok heverésznek a fűben, ami védi a füvet, ugyanis nem lehet rajta keresztbe átvágni, de nem sokat segít hangulatunkon.
A tulaj lépett. Felszereltetett egy táblát, egy szemetest és egy zacsitartót. Most reméljük, az ebek szólnak a gazdinak, ott van a zacsi és a szemetes.
Bízom benne, hogy a gazdik hallgatnak rájuk.
Szokásos reggeli sétánk során Yoda szokás szerint pottyantott egyet. Na jó, nem egyet, de pottyantott.
Le is hajoltam, össze is szedtem.
Mivel közel volt a lakótelepi kutyafuttató szemetese, arra sétáltunk. Itt külön szemetesbe gyűjtik a kutyagumit. Vasárnap hajnalban jártunk erre utoljára, akkor már nem volt zacsi az újabb potyadéknak.
Most legnagyobb meglepetésemre friss (üres) zacsikat helyeztek ki.
Nincs minden veszve.
Ne kerteljünk. Yoda napjában kétszer, háromszor kakál. Ilyenkor a kutya felgörbíti hátát, két mellső lábára áll és hátsó lábait kinyújtja. Aztán - már elnézést - szarik. Mi meg körbeálljuk és nézzük. Néha szurkolunk is neki - hogy lámpa alá csinájon és ne kelljen sötétben zseblámpával keresni a corpus delictit.
Miután Yoda végzett - az akcióról személyiségi jogi okokból nem készül fotó -, elégedetten megcsóválja farkát, mi meg előkapjuk a zacsit.
Kutyaboltban lehet reciklált műanyagból készült lebomló zacsit venni. Ilyen - ingyenes - zacskókat helyeznek ki a hegy lábánál kezdődő ösvényekhez. Annyira én nem szeretem a reciklált zacskokat valahogy kicsinek érzem. Aprócskák, alig fér bele a kezem, nem lehet rendesen befogni vele a céltárgyat, utána meg alig lehet csomót kötni rá. Egyes mazochisták kihagyják a csomókötést, de szerinem ők amúgy is előfizetői lehetnek a Kakofil című újságnak.
Mi általában recikláljuk az egyébként felesleges bolti zacskókat. A füles zacskók vastagabbak és több fér beléjük. Yoda esetében az utóbbi szempont nem játszik, de a vastag műanyag zacskót sokan szeretik: nem lehet érezni a céltárgyat. Én a magam részéről jobban kedvelem a zöldségek és husok csomagolására használt zacsit. Egyfelől sokkal tartósabb, mint a hagyományos “füles” nejlonzacskó, nem szakadhat el. Nincs annál kellemetlenebb meglepetés, amikor az ember a zacskóval a kezén tapogat a fűben és egyszercsak érzi, hogy technikája pusztakezesre változott.
Ilyen a vékonyabb, de erősebb husos-zöldséges zacsival nem fordulhat elő. Persze, az annyira nem pozitív, hogy ujbeggyel tökéletesen érzem, mi is került a karmaim közé. Gyakorlati szempontból mind jó, csak papírba ne kelljen csomagolni a végterméket, mert az úgy nagyon büdös. A nejlonzacskóra ugyebár könnyen lehet csaknem légmentesen záródó csomót kötni. A vékony zacsi ilyen szempontból is jobb: az a csomó ugyanis sokkal jobban zár.
A lényeg, hogy ne hagyjunk se tárgyi, se szagnyomot magunk után.