Puppey a Glen Canyonnál

 Szeretem a Glen Canyon felett átívelő hidat. A mélységben kanyargó folyót és a vörös sziklák közt fehérlő gátat.

Most végre megnézhettük volna belülről is, csakúgy, mint a Hoover Gátat, ha nem jön közbe a Covid. A Glen Canyon gátnál a látogatóközpont egyszerűen zárva volt. Ha elmúlik a járvány, majd kinyit. Ha kinyit.

Nem maradt más, mint átsétálni a hídon - amit Puppey mérsékelten szeretett. 

A híd remegett a sok kamion alatt és ez a rázkódás nem volt Puppey kedvére. 

Jobban szerette az évtizedes fa gyökereit kirágni a parkolóban.

- Te hód vagy? - néztem a gyökereket Alex Halley-t megszégyenítően tépegető ebre.

- Nem, de ez izgalmasabb - és újabb gyökérdarabot tépett ki.

- Te hülye vagy - vakartam meg kedvesen a fülét.

- Most hülye vagyok vagy hód?

Glen Canyon

Megjegyzés: ezt a bejegyzést áprilisban írtam, de elfelejtettem feltenni.

A sapkámat és maradék hajamat tépte a szél és lenéztem és erőltetni kellett a szemem, hogy meglássam lenn a vizet. A gátat láttam. Valószínűtlen volt, mint az összes kanyonba épített gát. A sziklák összevissza labirintusában csillogott a szabályos, elegáns vonalú épület.



Tudtam, hogy nagy. Tudtam, hogy nagyon nagy, innen mégis kicsinek látszott.

A mögötte elterülő valószínűtlenül kék tavon fehér bárkák ringtak és a kék víz elvált a valószínűtlenül vörös szikláktól.

Nem volt barátságos a táj, de lenyűgöző volt.



A gátat megkerülő híd itt közelebb volt a vízhez és jobban ki lehetett venni a Glen Canyon gát részleteit is, mint a Hoover Gáton.

Valahol a szurdok mélyén pici lélekvesztő küzdött a gátat elhagyó, megfáradt folyóval. Már Edward Abbey is fel akarta robbantani és sok vízügyi szakember, környezetvédő azóta se tett le az ötletről. Egy ilyen gátat viszont sokkal egyszerűbb felépíteni, mint lebontani.



A Colorado több tízmillió éve vájja magát egyre mélyebbre a sziklába. Ehhez képest a gát pár évtizede, esetleg évszázada semmi.