Hogyan takarítsuk a gázgrillt?

Alapjába véve mindegy, ha betartjuk a legontosabb szabályt: a grillt nem visszük be a lakásba. És a konyhába se.

Egyes arizonai grillezők odáig mentek el, hogy el akarják venni az állampolgárságot azoktól, akik konyhában takarítanák a grillt, majd deportálnák őket Mexikóba.

A grill viszont idővel mocskos lesz.

Mert a grillezés mocskos dolog, csakúgy, mint az élet. De azért jó.

Mindenféle lecsöpög, ráég, ráragad, rászárad a grillre. Ezt a sok undorító és kevésbé undorító és nagyon undorító dolgot el kell róla távolítani.

Szakértő texasiak szerint egy jó grill olyan, mint az igazi gulyásoságyu. Nem mosogatják és nem sikálják ki belőle az évek alatt beléivódott aromát.

Még szakértőbb grillezők úgy gondolják, hogy a jó grillt egyszer kell kisikálni: eladás előtt.

Én azoknak hiszek, akik szerint a grillszezon végén kell nagyon kitakarítani a grillt, egyébként pedig minden nap használni kell. Vagy olyan helyre kell költözni, ahol évente úgy négyszáz napot tart a grillszezon.

A sok-sok grilltakarító jótanács közül kiszűrtem azokat, amik úgy kezdődnek, hogy “menj el az emberpiacra és keress egy mexikóit” illetve az “ülj be a teherautódba és vegyél egy másik grillezőt”.

A maradékokat szintetizáltam.

Első lépésként kapcsoljuk be a grillt és hagyjuk üresen, lecsukva fél órát kis hőmérsékleten működni. Közben remélhetjük, hogy a szennyeződés java leég a grillről.

Felvesszük az azbesztkesztyűt (vagy valami vastag bőrkesztyűt, grillkesztyűt vagy keresünk egy olcsó mexikói bevándorlót) és kiszedjük a rácsot. Ezt követően valami nem éghető és tisztítható anyagra tesszük (pl a szomszéd füve) és drótkefével alaposan letakarítjuk.

Ugyanezt tesszük a több alkatrésszel is.

4. Nekilátunk újra összemocskolni a grillt.

Kulturális különbségek - Megint falevelek

Az őszi madárcsicsergést berregő benzinmotorok bőgése nyomja el. A szomszédok lelkesen küzdenek a lezúduló levelekkel.

Még a pár sarokkal arrébb lakó indiaiak is felvették a harcot az égből hulló áradattal. Rendszeresen látom a család női tagjait rikító népviseletben keretettakarítani. Meg utcát a ház előtt.



Sarkukra gugolnak a kertben.
Kézzel összeszednek három levelet.
Felállnak.
Bedobják a kukába.
Legugolnak.
Összeszednek három szál levelet.
Felállnak.
Bedobják a kukába.
Legugolnak...

Sokáig fog tartani a takarítás, de legalább egészségesen és környezettudatosan élnek.

Augeiasz kisszobája

- Hova tegyem a szkennert?

- A kisszobába.

- Nem fér.

A kisszoba a lakás vendégszobája, ahol időnként - mint a neve is mutatja -, vendég lakik. Egy ideje azonban nincs vendég és a kisszoba lomtárrá degradálódott. A bostoni utazás előtt nem sok időnk volt rendet tartani, így apránként a kisszoba megtelt. Amikor hazajöttünk Bostonból, mindent bedobáltunk a kisszobába. Aztán eljött a pillanat, amikor kellett volna a füstölő a kisszobából.



Kellett volna - de nem tudtam bemenni érte.
Neki kellett látni a kisszoba kitakarításának.

A felszabadító hadművelet első lépéseként ki kellett üríteni - és dobni -, az utazásból visszamaradt dobozokat. Rejtélyes könyvkupacok kerültek elő a dobozok mélyéből és még én is meglepődtem, mennyi mindent vásároltunk össze Bostonban. A következő dobozban nyalánkságok voltak: juharszirupok, egyenesen egy vermonti juharszirupfarmról. Meg kalamata olivabogyók a Trader Joe-ból.

A kiürült dobozok hamarosan mehettek a kukába, ám a tartalmukkal valamit kezdetni kellett. Ehhez fel kellett szabadítani a kisszobában a kamra-szekrényt. Az akció sikeres volt, így bejutottam, mint kommandós az ellenség főhadiszállására.

Mindent találtam benn az Életen kívül. Ennek nagyon örültem, főleg, amikor rábukkantam egy tízkilós, nyitott lisztezszsákra és pár különleges, kilós kiszerelésű lisztre. Jó ez a utahi klíma, hogy mindennapi kenyerünk alapanyagát nem változtatta rovartani közlönnyé.

Már csak pár lépés és eljutok a szoba közepére. Aztán talán, egy nap, valamikor elérek az ablakig is. Akkor majd lehet takarítani.

Politikus takarítónő

A szállodai létnek vannak előnyei. A recepciós átveszi csomagjainkat és szól, ha jött levelünk. Hetente egyszer jön a takarítónő és kitakarít, kicseréli a törölközőket, hoz tiszta ágyneműt.

Keddenként van takarítónap. Most kedden azonban délelőtt szükségünk volt a szobára. Most nem a szokásos takarítónő volt szolgálatban, de ez a hölgy is készségesen megígérte, hogy majd kettő után jön. A munkaideje úgyis ötig tart.

Elintéztük, amit el kellett intéznünk a szobában, majd elmentünk otthonról. M-et vittük ki a pályaudvarra, ugyanis M folytatta amerikai turnéját és elindult New York fele. Útközben álltunk egy keveset a dugóban Boston egyik körgyűrűjén, aztán hazafele álltunk egy sort Boston másik körgyűrűjén, de aztán este hétre hazaértünk. Természetesen a takarítónő nem takarított.

- De hát bejelölte, hogy megcsinálta a szobát! - csodálkozott a recepciós, majd megígérte, másnap felküld valakit takarítani.

A takarítónőnek politikusi agya van, arra gondolhatott, úgyse vesszük észre, hogy nem takarított, elég, ha azt mondja, megcsinálta, mi pedig, egyszeri lakók majd ezt elhisszük neki.