
Ősz van. Hullanak a levelek. Érdekes a viszonyunk. Az első lehulló levélkéket őszköszöntő áhítattal néztem meg. Tüzetesen szemügyre vettem erezetüket, formájukat, színüket. Többször is felautóztunk a hegyekbe megnézni a őszi erdőt.
A levélkéket.
Aztán a levelek hullani kezdtek a kertbe.
Hullottak.
Már nem lehetett összehasonlítani őket. Túl sokan voltak.
A rohadékok.
Össze kellett söpörni őket.

4 megjegyzés:
Kedvencem, amikor védőmaszkos, szemüveges, fülvédős emberek hangosan üvöltő motorú levélfújókkal kb. egy-másfél méterrel odébb fújják a leveleket.
Mennyivel lesz jobb attól?
Mindenesetre baromi port tudnak csinálni.
Az nagyon jo dolog, mert a leveleket atfujjak a szomszed kertjebe.
:D
A szomszéd is tovább fújja és fújják fújják mig a levelek körbe járják a földet és zöldre verve visszakerűlnek a fákra s akkor mindenki örűl a tavasznak.
S ez fáj Nektek?
A pázsitnak viszont a rajta hagyott korhadó levél fáj,halálosan.
Megjegyzés küldése