Kaktuszdombi néplavór

A Kaktuszdombi néplavór sokkal jobb név a Panacai hőforrásoknál. 

Főleg, mert a sárga-piros-rózsaszín kaktuszokkal borított dombok ölelte tavacska nem is meleg. 

Legalábbis a 25 C fokos levegőben nem volt az. (Igaz, valamivel melegebb volt, mint uszodánk, de az nem mérvadó.)

De attól még, hogy nem volt nagyob meleg, jó volt benne úszkálni egy kicsit. 

A forrás és a tó magánterület, de a tulajdonos mindenkinek megengedi, hogy később öntözésre használt vizében megmártózzon. A lucernáját nem zavarja, hogy lábvizet iszik. 

A tulaj csak arra kér mindenki, hogy ne hagyjanak ruhákat a vízben, mert eldugul tőle az öntözőrendszer.  Mivel Panaca erkölcsös mormon kisváros, ezt nem is értem. 

A víz kristálytiszta volt, a kilátás jó volt a közeli híres sziklára és a Jailhouse Rock-ra és sokan se voltak a vízben. 

Télen a termáltóban

Az előző kudarc a saratógai néplavórban nem szegte kedvünk. Megpróbáltuk ismét, ezúttal kora reggel.

A nap épp bújt ki a hegyek mögül és bearanyozta a hegyláncok csúcsait. A tó gőzölgött és a nádas hullámzott. A víz pedig meleg volt. Ölelően, biztonságosan meleg. 

Kinn pedig esett a hőmérséklet és a tóból felszálló vízpára ráfagyott a ruháinkra. De mi ültünk a forró vízben és ellazultunk. 

Yodát kivéve, aki csak ennyit mondott az egész ázásról: menjünk. Úgyhogy mentünk. 

Szerencse, hogy el voltunk lazulva, mert csak ilyen állapotban lehetett ép ésszel szembesülni a utahi közlekedési mérnökök legújabb ötletével, a fordított csomóponttal. Ezért is jó termáltóba járni - akármit is mond a Mester.

Télen a termáltónál

Amikor utoljára voltunk a termáltóban Saratoga Springsben, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk télen is.

Eljött a tél és mi elhatároztuk, hogy megyünk.

Az idő gyönyörű volt, talán a tél eddig legszebb napján mentünk.

Ahogy közeledtünk a tóhoz, egy motorizált ejtőernyős (mi ennek a hivatalos neve valamilyen nyelven?) mélyrepülésben áthúzott felettünk.

A pilóta lelkesen integetett és valószínűleg megbámulta a tóban pancsolókat.

Aztán felhúzta "gépét" és átsuhant a fák koronája felett.

Mi pedig kiséltáltunk a tópartra.

Most nem mondanám, hogy a Utah Lake egy mediterrán tó.

Pont szemben látszott az Provo kanyon, ahol kedvenc vízesésünk van.

Innen már csak pár lépés volt a hőforrás, ami - talán a szép idő miatt is - tele volt. Túlzottan is tele a mi ízlésünknek, elvégre járvány van, vagy mi.

- Megvár a tó - néztünk össze.

Majd eljövünk holnap!