Szörp CBA-ban

Stores in the complex
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szörp.
CBA.
Páty.
Magyarország.

Szeretek egy bizonyosfajta szörpöt.
865 Ft-ba került a pátyi CBA-ban.

Jön a kánikula.
Vettem egy újabb üveggel.
Látom a polcon a kiírást. 865.

A pénztárnál látom, van rajta egy cetli. 865. A másik oldalán egy másik cetli: AKCIÓ 905.

Beütik a 905-öt.

Kérdem, ez hogy lehet.
Megnézik.
Hát, nem volt idő kicserélni.
De én ennyiért szeretném megvenni, mert ez van ráírva.
Ennyiért nem lehet. Ez már 905.
De nem csak az van ráírva.
De 905.

Nem az negyven forintról van szó. Nem arról, hogy úgy emel árat, hogy ráírja, AKCIÓ.
De ha egyszer rajta maradt az ár, vállalja, bukjon negyven forintot. Cserélje ki a cetlit. Adja a többit akciósan drágábban.

A szörpöt nem kérem, csak a vásárlók könyvét.

De hol veszek szörpöt? És hova járok vásárolni?

Kalocsai érdekességek

Synagogue
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kiderült, többször el kell majd a nyár folyamán mennem Kalocsára. Kicsit aggódva tekintek a látogatások eleibe: mindig lesz egy kis szabadidőm, de nem tudom, lesz-e elég néznivaló.

Igaz, mindenütt lehet még újabb és újabb érdekességeket találni, de nem biztos, hogy ez megéri a fáradtságot.

Régebben olvastam, hogy Kalocsán állt valamikor egy zsinagóga. Azt is megtudtam, hogy ez volt az első könyvtárrá alakított elhagyott zsinagóga az országban.

Mivel a Viski Múzeumban mindig mindent tudnak, most is hozzájuk fordultam, merre is van az épület. Megmondták. Megkerestük. Ott volt, csakúgy, mint a Holocaust emlékmű.



Sajnos a zsinagóga ismét elhagyatott - a könyvtár kiköltözött és nem tudni, mi lesz az épület további sorsa.
A könyvárrá történő átalakításkor egyébként a zsinagóga külső dekorációját leszedték.

Ha van zsinagóga,temetőnek is lennie kell, gondoltuk és azt is megkérdeztük a múzeumban. Azt is tudták.
Kalocsa kisváros, de a még kisebb Szentendrén is csak kevesen tudják, merre is van a zsidó temető, ha egyáltalán tudják, hogy létezik.

A múzeumiak kis térképet is rajzoltak, így gyerekjáték volt megtalálni az elhagyatott, de gondozott temetőt.



Lehet, csak szerencsénk volt, hogy a megfelelő embert kérdeztük, de a városnézéshez szerencse is kell. Főleg ahhoz, hogy megtaláljuk az érdekesebb, de kevésbé ismert látnivalókat.

A temető nem volt körbekerítve, jelölve, de gondozott volt, nem verte fel a gaz, nem alakult át dzsungellé, mint oly sok más, hasonló temető.

Ahogy a száz-százötvenéves sírok közt bolyongtunk, megláttunk egy horgászt, aki tökéletes Pampalin-felszerelésbe öltözve haladt a patak fele. Mivel erre vezetett a rövidebb út, átvágott a temetőn. Amikor beért a sírok közé, egy sapkát kotort elő zsákjából, a fejére csapta és úgy ment tovább.

Ez a temető valóban az élők háza.

Krémes

Krémes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tavaly már a meghatottságtól könnyes szemmel írtam egy bejegyzést a Ruswurmról.

Most, amint tudtam, megint elmentem krémest enni. A krémes azon sütemények közé tartozik, amit nem tudok elkészíteni, így nyáron töltekezem fel egész évre. Minden ismerősömet elrángatom a Ruswurmba és egy frissen megtért vallásos hevületével kapacitálom, egyen egy krémest.

Esetleg kettőt.

Idén is, amint tudtam, elmentem kedvenc süteményesemhez. Leültem a teraszra. Meg sem melegedett alattam a szék, amikor égi szózatot hallottam:

- Hozhatjuk a krémest és az buborékos ásványvizet?

Úgy éreztem, mintha krémessel kenegetnének. Hozhatták.

Űrhajós vécé

Toilet
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó pár éve az M1-es egyes mellékhelységeinél nem lehetett eldönteni, egy csőtörés miatt visszafolyik-e a lé vagy csak elégtelenül takarítják a helyet. Kilencvensokban emlékeszem Hegyeshalomnál a belépő oldalon a morcos nénire, aki a huszasokat szedte a pisilésért, miközben a kliensek betocsogtak a mellékhelységbe két pénzváltás között.

Idővel aztán a benzinkutak vécéi egész normálisak kezdtek lenni és a legtöbben pénzt sem kértek. Néhányban igen. A mosdó bejáratánál ülő hölgy - aki a legtöbbször morcos - úgy látszik, nemzeti sajátosság, mint a paprika.

Az M1-esen találkoztam a Jövővel.
A 21. századdal.
Vagy a huszonkettedikkel.

A határ előtti utolsó MOL kútnál áltunk meg. Elegáns kávézó foglalta el az épület felét, a föld alatt pedig profi beléptetőrendszer fogadott.

Minden rozsdamentes acél és fém volt. A belépőkapuknál kis lámpácskák jelezték mit, hova kell dobni. Az automata forint és Euró érméket is elfogadott. Be kellett dobni egy százast, mire felvillant egy zöld nyíl és egy kis fémszálas cetli bukkant ki a gépből. A száz forintot le lehetett vásárolni a fenti kávézóban.

Nem törődtem a bankjegyek védelmét messziről lepipáló kütyüvel
és beléphettem a Szentélybe.

Még több rozsdamentes csoda, csaptelepek és fülkék. Mit fülkék, paloták. Gombnyomásra legördülő tartaléktekercsek, érzékelős törölközőautomaták.

Huszonegyedik századi űrtechnika volt.

Nagyon tetszett.

Nem lehet ilyen berendezést felszerelni a Metróban (is)?

Döc-döc

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ferihegyen felszálltam egy gyönyörű Volvóra. Leültem a jobb egyes ülésre és élveztem, hogy a nyakamba csordul a hideg levegő.

Két hátizsákos turista szállt fel és a buszvezetőhöz fordultak és kérdeztek valamit. A gkv kedvesen mosolygott és majdnem tökéletes angolsággal azt mondta:

- Nem tudok angolul.

Megkérdeztem, segíthetek-e. A lányok egy világvégi szállást kerestek, aminek a címe Üllői út nyolcszázsok volt. A náluk levő papírból kiderült, a hely valahol a gyorsforgalmi és az Üllői találkozásánál van. Elmagyaráztam, hol szálljanak le és merre menjenek.

A következő felszálló egyből hozzámfordult.

- Hogy jutok el a Nyugatihoz?

Elmondtam.

A következő felszállót már rutinosan igazítottam útba, a Közgázt (vulgó Corvinus) egyetemet kereste.

A sofőr dolga, hogy vezessen, a turistainformációé, hogy tájékoztasson, a turistáé, hogy kérdezzen. Ha esetleg a sofőr beszélne is angolul, a második kérdés kivételével valószínűleg nem tudná a választ. Különben is, neki időben célbe kell juttatni a nagy kék buszt úgy, hogy az ne hulljon atomjaira a reptéri út gigászi kátyúiban. A lemezek remegésétől olvasni se tudtam, így inkább a vezetőfülke ajtajára kiírt papírt próbáltam kibetűzni:

Tickets are also available at the driver's.

Az rendben van, hogy a buszvezető nem tud angolul, de hogy a feliratok írói sem?

Mi Kalocsán

Archbishop's garden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda szerette Kalocsát. Mi is.

Az emberek nagyon kedvesek voltak, mindeki segített és ha kérdeztünk valamit. Térképet rajzoltak, ha kellett. Imádtuk, hogy rengetegen kerékpároztak. Kerékpárjaik még jobban tetszettek.

Nagyon jókat ettünk, nagyon jókat ittunk, de valami kényelmetlen érzés volt bennünk az egész látogatás alatt. (Yodában nem, ő új macskákkal ismerkedett, finom husokat evett és egy fél túrótortát is belevarázsolt a szájába.)

De minden túl nyugodt volt. Minden túl csendes volt. És igazából valljuk be, nem volt ott túl sok látnivaló.



A világ legrózsaszínűbb templomában is ilyen érzésem volt. Rózsaszínű volt. Nagyon rózsaszínű.
Szent István emelt itt egy templomot, ami nemcsak azért nagy teljesítmény, mert akkoriban a magyarok gyanakodva néztek ezekre az újmódi dolgokra, hanem mert itt kő kövön nem volt. Valahonnan még a sódert is hozni kellett.



Asztrik jól megdolgozhatta a nyakas magyarokat: mert pár száz év múlva egy még nagyobb templom kellett, amit az elsőből építettek. Mire elkészült, jöttek a tatárok és csak aprókavics maradt utánuk. A maradékokból újabb templom épült, ami túlélte a hódoltságot, a dicső felszabadítás azonban már sok volt neki. A katolikusok egy része a török bejövetelével protestáns lett, török kimenetelével a katolikusok elkergették a protestánsokat, a protestánsok erre a katolikusokat, a kiürült és hívek nélkül maradt épület meg összedőlt.



Kellett egy új. Nincs ezzel semmi baj, a városok változnak, növekednek, átépülnek.

Kalocsa egy barokk klasszicista kisváros. Lakosainak számától függetlenül nagyon kis város. Ahogy meglátogattuk a múzeumokat, kiállításokat, épületeket, ugyanazt éreztük, mint sok vidéki amerikai kisvárosban: minden szép, jó és kellemes, de igazából nincs ott semmi. Voltak érdekes helyek, de ezek valahogy nem kapcsolódtak össze egy egésszé.

Kalocsán van két paprikamúzeum. Az egyik profi, a másik egérszagú. A profi múzeum olyan volt, mint Minnesotában a SPAM múzeum. Van egy tizenöt négyzetméteres érseki könyvtár meg egy kicstár. Tényleg szép. De...

Mintha két múzeumi klikk lenne. Az egyik a paprikamúzeum1-kincstár-könyvtár, a másik a paprikamúzeum2-Viski múzeum-Manufaktúra tengely köré szerveződött. A múzeumszövetségekbe közös jeggyel lehet bemenni. De miért van kettő?

Azt hittük. a Dunapart szebb lesz. De igazából nincs Dunapart, csak kikőtő, az is öt kilométerre mindentől. Kicsit sáros volt. Igaz, sokat esett mostanában.

A kisváros bájos, a kisváros kedves, a kisváros csendes. Nagyon csendes. Nagyon vidékies. A hasonló méretű, adottságú és történelmű Vácon valahogy sokkal több az élet, sokkal több a mozgás. Valahogy jobban ki van találva.

Itt egy Mikszáth novellában éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom, én ittam a kávékat, élveztük a szivélyes vendéglátást.

Kalocsával kapcsolatos kettős érzéseinket leginkább a rendőrség bejáratán látott tábla foglalja össze. A városka szépen karban volt tartva, minden precíz volt, szép volt, nagyon jól éreztük magunkat, de valami apróság azért hibádzott.

Yoda Kalocsán

Cathedral of Our Lady
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kalocsáról sok mindent el lehet mondani, de egy valami tény. Yoda imádta a várost.

Az emberek barátságosak voltak. A vendéglőben behívták a Mestert a különterembe, de mivel ott túl hideg volt a kő, ezért az épület belső udvarában terítettek nekünk.



Az egyik múzeumban, amikor megtudták, hogy a kutya miatt felváltva mennénk be, kis dobozkájában beengedték Yodát is. Így a Mesterrel együtt aznap hárman látogatták meg az épületet. Yoda szerette a múzeumot is, elvégre rég látott ennyi érmét és tányért egy rakáson.



A belvárosi csendes kis utcákat meg egyenesen imádta a Mester, bár a hangosan üvöltöző gerlék néha megzavarták egy kicsit.

Hihetetlen volt ez a kedvesség, amivel a helybeliek körülvették Yodát. Egy hölgy odáig vetemedett, hogy azt mondta neki:

- De gyönyörű vagy!