Tipikus amerikai főutca - American Fork

 Sose gondoltam volna, hogy valaha is sétálni fogunk American Forkban. Az agglomerációban a szomszédaival teljesen összeépült városka sose szerepel a hírekben, turisztikai publikációkban, sehol.

Csak ott van és ha az autópályán megyek, tudom, hogy nem sokkal American Fork után lesz majd Spanish Fork és ott kell elkanyarodni Price fele.

Amíg Ribizli futott, addig mi Yodával a térképet bújtuk, hogy mit csináljunk. A kérdést az döntötte el, hogy megláttam egy felírást: Allami Tobacco Store, amiről nekem az Állami Dohánybolt jutott az eszembe.

Megnéztük, semmi állami nem volt benne.

Innen a főutca viszont már csak pár lépés volt.

A mormon tabernákulumnál persze szemrevételeztük a fákat és csak ezután mehettünk tovább.

A nagy falfestmény elütött az utca stílusától, de tetszett.

Egy járókelő (helyesebbn "a" járókelő) amikor meglátta évezred első turistáját kutyájával Amercian Forkban azonnal magyarázni kezdett:

- Eredetileg az szárnyas istennőn nem volt az a fura valami, de mindenki megbotránkozott rajta!

Én a festmény végtelenbe nyúló filozófiáján és Dávid tekintetén elmélkedtem, meg a gázpalack-parkolóbolyán, aztán feladtam.

Sokkal jobban érdekelt az óra és a bank épülete.

Az egykori helyi bank székhelye (két másik fiókjuk volt) a Main Street legjobb épülete volt.

- Menjünk közelebb - mondtam a Mesternek.

Yoda tiltakozott:

. Nincs oszlopon, úgy nem jó. Keressünk mást!

Ribizli buherál - III

- Félek, nem lesz jó a berendezés egy festékeskannán - mondta A, miután gondosan bevonta a vízvezetéket alufóliával, hogy ne egye meg a nap. 

- Mit csináljunk, hogy stabilabban álljon?

- Tegyünk alá kettőt!

A Ribizli buherál II

Megjegyzés: a fotók illusztációk.

- Azt írja, két ember kell az összeszereléséhez. 

Ebben nem voltam biztos, mindaddig, amíg meg nem láttam a dobozt. 

- 50 kilo?

- Szedjük ki a dobozból?

- Nem, akkor nem lenne semmi fogása. 

- Segítek vinni az emeletre. 

- Az emeletre?

- Ahova a másikat tettük be. 

A hatalmas dobozt felgörgettük az emeletre és ekkor megláttam a tegnapi légkondicionálót a megragasztott ablakban. 

- Ezt ki kell venni...

- Tedd rá a hordóra. 

- Megáll rajta?

A elgondolkodott es egy kétcenti vastag falapot tett a hordóra. 

- Így jó lesz?

Rátettem a légkondit a hordóra és egyszerűen arrébb pörgettem a hordó peremén. 

Közben derekamban pattogva mentek helyükre a csigolyák. 

Közben A egy csavarhúzóval abúzálta a dobozt ami kitárult, mint Szezám felelfedve egy újabb dobozt, amiből kicsomagoltunk egy hatalmas, amorf készüléket. 

- Ez nem légkondi! - csaptam fejemre. 

- Nem, ez hordozható swamp cooler. 

Mondjuk 50 kilóval a hordozhatósága kétséges volt. 

- Csak be kell kötni és kész! Tegyük be az ablakba!

A rutinosan fogta a hólapátot és kitámasztotta vele az ablakot. 

Én megragadam a készséget és ketten beemeltük és kiegyensúlyoztuk az ablakpárkányon. 

- Ez így nem jó - mondtam - ezt csak lehúzott ablak tartja. 

- Aláteszek valamit - mondta A és ragadozótekintettel méregette a kartondobozt. 

- Az puha - mondtam. 

- Akkor ez?

És egy papírdobozra bökött:

- Festék van benne. Az erős. 

Befociztuk a 4x8 liter festéket a készülék pereme alá, pont akkora volt, mintha oda tervezték volna. 

Hátralépten az erkélyen, ami hiba volt: kiléptem az árnyékból és a nap égetni kezdett, miközben a vakító fejér házfalról visszaverődő fény felgyújtott. 

- Kössük be a vizet!

Elővettem a használati utasítást és megtorpantam:

- Összeszerelés előtt szedjük szét az egységet. 

Tovább tanulmányoztam a rajzot, amit egyértelműen nem IKEA- szintű felhasználókra terveztek, hanem tíznéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnökökre. Akik tudnak elmosódott rajzot olvasni. 

- Fektessük az egységet a hátára, miközben az egyik ember az elejét tartja, a másik lefele húzza a hátát. 

- Ha a hátán fekszik, hogy húzzuk le? - tamáskodott A. 

- Nem szedjük ki, megpróbáljuk így és zsupsz, lekaptam az elejét. Ekkor ért a következő meglepetés: itt volt a második használati utasítás és nagyjából két marék csavar és egy csomó kartonpapír, ami mindenfélét rögzített. 

Kiszedtem a kartonokat és a 30 méter ragasztószalagot a gépből és ezzel kiszabadítottam a ventillátort és mötte, akkurátusan a vázhoz ragasztva találtam egy csomó gumicsövet. 

- Megvan a vízvezeték és a dugó!

Arra máig nincs magyarázat, hogy a dugót miért összeszerelve adták, amikor apró darabokra (tömítés 1, csavar 1, tömítés 2, dugó, csavar 2) kellett szedni, hogy betehessük a helyére. 

- Rögzítsük 12 csavarral a háthoz az előlapot úgy, hogy becsavarozzuk a hátlap műanyagába - mi van? Az a 8 mm műanyag 12 csavarral megtartja az ötven kilót? 

 Becsavartam, miközben a tarkóm égette a nap. 37 fok volt, de sokkal többnek tünt. 

- Megtartják a csavarok?

Persze nem tartották a helyén. 

- 500 dollárért többet várnék - mondta A. 

Egyetértettem vele. 

- Azt hiszem, visszaviszem...

- De akkor ki kell szedni! - rémültem halálra - és visszatenni a dobozba!

- És levinni a földszintre - tettem hozzá magamban. 

- Akkor próbáljuk ki! - mondta A - de akkor csináljuk meg véglegesre a lábát, mert nekem kell ez a festék. 

- Mit tegyünk alá? Csináljunk lábat neki?

- Ugyan - felelte A - és valahonnan felemelt egy üres festékeskannát. 

- Szerintem egy is megtartja!

A Ribizli buherál - I

- Nem indítom be idén a swamp cooler-t - mondta A, aki idős szüleit ápolandó férjével elutazott meghatározatlan időre NY államba és most villámlátogatásra érkezett haza - arra a kis időre nem érdemes.

Pár nappal később beütött az évszázad (ez és az előző) hőségrekordja és 37 fok volt (Celsius) a völgyben.

- Segítenél betenni egy ablakklímát? - kérdezte A.

- Persze!

 Egy ablakklíma beszerelése még nekem se gond!

Be kell teni az ablakba és kész. Gondoltam én. Csakhogy A házán az emelet az permanens átépítésben szenved úgy húsz éve. Valószínűleg nincs szükségük a helyre: valamikor kiszedték az összes falat és azóta csak az elektromos vezetékeket csinálták meg. Az emeleten a földön mindenütt szerszámok-alkatrészek-dobozok hevernek, mint valami káoszelméleti modell. Minden más egy díszletre vagy egy romos házra emlékeztet (a fotó illusztráció, de jó kiindulópont).

Ha valaki a földszinten lakik akkor miért a használhatatlan emeletre teszi be a légkondit, azt nem értem. 

Amikor megláttam az "ablakklímát" valamennyire ezt megértettem. A klímát valószínűleg székesegyházak ablakához és belső teréhez méretezték.

- Ezt tegyük be? Oda? - és azon gondolkodtam, hogy ötkilós kalapácsot hozzak vagy WD-40-et.

- Igen! De előtte ki kell támasztani az ablakot!

Az 1920-as ablakok ugyanis felfele nyíltak, de nem maradtak meg kinyitva, hanem nyaktilóként zuhantak vissza.

A felkapott pár deszkát, de ezek általában rövidek voltak, végül rutinosan felkapott, szintén az emeleten heverő hólapátot (sic!) és annak a nyelével kitámasztotta az ablakot. Ekkor már csak egy hordón pihenő lékondit kellett az ablak alá görgetni.

A hordó ügyesen meglökte a hólapátot, a hólapát kiesett az ablak alól és BUMM a tolóablak lezuhant és NEM TÖRT ÖSSZE - még jobban, mert itt-ott már meg volt repedezve.

- SHOOT! - mondta mutatva, hogy a mormon eufemisztikus káromkodások egyikét megidézve.

Rutinosan újra kitámasztottuk a hólapáttal az ablakot (37 fokban úgyse kell hólapát) és beemeltük a behemótot.

Ekkor a hólapát megint eldőlt és az ablak becsapódott és pár üvegdarab kirepült belőle.

A megragadott egy közelben heverő ragasztószalagot és két ragasztócsíkkal visszarestaurálta a törött üveget a helyére.

Elkészültünk!

Roppantul örültem közben, hogy nem kellett sokat kinn lenni a déli fekvéső erkélyen az ablak előtt, mert az igazi kemenceként működött.

Egész addig örültem, amíg A fel nem hívott:

- Megigazítottam a légkondit.

- Igen?

- És háááát... kiesett és nagyon sok darabra tört.

- Rakjuk össze? - arra gondoltam, hogy maradt még ragasztószalag az ablakból.

- Nem, nem, megpróbáltam de hangosan üvölt, vettem egy másikat, segítesz beszerelni?

A madárház logója

Meglepődtem, amikor megláttam a Tracy Aviary - a madárház - jelét a térképen a Liberty Parkban. 

Ha elefánt lenne Princess Alice emlékére az oroszlán helyett vagy az oroszlánnak lenne szárnya, akkor talán stimmelne...

A régi-új könyvtár

Több év után kinyitott kedvenc könyvtárunk.

Salt Lake City négy és fél millió dollárt költött a felújításra. A munkákat ugynaz a cég végezte, ami úgy száz éve eredetileg felépítette a Sprague könyvtárat.

Az új könyvtár gyönyörű lett.

Nem hiába hozattak New Yorkból belsőépítészt.

Nekem egy bajom van a felújítással: hely valóban sokkal több van. Ugyanakkor szabadpolc és szabadpolcos könyvből sokkal kevesebb és hát ez egy könyvtár, nem egy focipálya.

Meggybefőtt

 

Tavaly tettem el többféle megybefőttet: rumosat és rum nélkülit.

Ezek véletlenül összekeveredtek, úgyhogy meglepetés lett a befőtt kinyitása. 

A befőtt vagy rumos, vagy rumnélküli vagy kukacos.