Füst, füst

Felnéztem a nagy vérnarancsra az égen.

- Valami ég Kaliforniában - mondtam a Mesternek rámeredve a vérnarancsra az égen.

- Le kell pisilni - oldotta meg Yoda a gordiuszi csomót.

Itt van az ősz

A völgyben lenn még negyven fok. A hegyekben is harminc napközben, de esténként már lehül. Erősen.



Az erdő pedig már szinesedik fenn a magasban.



Talán a száraz nyár miatt, de azt hiszem, amióta itt vagyunk, sose jött ilyen korán az ősz.



Az idei ősz ráadásul sokkal erősebb szineket hoz, mint a korábbiak. Mint például ez a piros:

A szuperborotva

Van egy fantasztikus borotvám.

Elemes.

Nagyon jól borotvál.

Egy töltéssel egy évet kihúz.

Úgyhogy amikor egy év után lemerül, mindig ott állok vele félig leborotvált arccal és keresem a töltőt, amit valahova nagyon jól eltettem.

Alkoholmentes Bloody Mary

Egy helyi élelmiszerboltban láttam a négyliteres (gallonos) alkoholmentes Bloody Mary-t.

Azóta is azon gondolkodom, hogy ez vajon felvizezett kecsöp-e?

Amatőr hiba

- Nézzük meg a naplementét a Nagy-Sós-tón!

- Nézzük.

Eddig a dolog rendben volt. Csak egy valamit felejtettünk el megnézni, hogy mikor megy le a nap.

A Marináról azt hittük, este kilencig van nyitva, de napnyugtáig volt.

És a nap se akkor ment le, amikor hittük.

Ez azonban csak a Marina bezárt kapujánál derült ki.

- Menjünk akkor a Saltairhez! - ide természetesen utolsóként érkeztünk, a teljes naplementét nem láttuk, de így is megérte és majd egyszer megnézzük az egészet végig.

Távolban a Sevier Lake

Megjegyzés: A Sevier-tó mellett 2019-ben voltunk Yodával, csak valahogy nem írtuk meg a kirándulást.



A Sevier-tó az egy félreértés. Valamikor Utah második legnagyobb sós tava volt - mert hát nagy, sós tavakból sose elég -. A tó szintje erősen ingadozott, attő függően, hogy mennyi eső esett, de a Sevier-folyó rendületlenül hordott bele valamennyi vizet.

Azán jött a sápadtarcú, megalapították Fort Deseretet, meg Deltát, ahol a sci-fi naperőművet láttuk és a fehérember benépesítette a sivatagos környéket.

Öntözőárkokat ástak és növénytermesztésbe kezdtek és kiöntözték a Sevier-folyót, ami már nem jut el az egykori tómederbe. (Már azt hiszem írtam, hogy Utahban egy folyó sincs, ami elérné az óceánt és most rájöttem, olyan is van, ami a tavakat se éri el.)



Akkor már jártunk erre, amikor fosziliákat ástunk először a sivatagban. De akkor se jutottunk le a tóhoz.



Most se: nem találtunk bizalomgerjesztő utat, ami a tóhoz - vagy annak forró helyéhez - vezetett volna.

- Legközelebb majd kutatunk, megnézzük, hogy lehet lemenni oda rendesen - mondtam Yodának - most menjünk tovább a Great Basin fele és talán látunk útközben valami izgalmasat.

- De igyekezzünk visszajönni a tóhoz, mert kell bele a víz - felelte a Mester.

Amikor a mókusok megették az internetet

Hirtelen eltünt a net.
Nem volt semmi.

Se hírek, se vicces fotók, semmi.

Először megnéztem a szolgáltató oldalát. Van net, írta.

Ezután végigmentem az alapvető hibaelhárító lépéseken. Mindent kihúztam. Amikor ez nem segített, mindent kihúztam és újraindítottam. Semmi.

Ekkor felhívtam a szolgáltató help-jét.

A technikus fél órán át tartó keresztkérdésekkel beazonosított, majd megnyugtatott, hogy minden működik a házig és nálunk lesz a hiba, úgyhogy húzzak ki mindent és indítsam újra. Megtettem. Másodszorra se lett csoda, de legalább küldött egy szerelőt másnapra.

Másnap, amikor internetelvonási tünetekben fetrengtem habzó szájjal a teraszon, észrevettem a cég egy teherautóját és azonnal eltérítettem, mint hajótörött a mentőhajót.

Mondjuk nem hozzánk jött volna, de ha már itt volt, mondta, megszereli.

- Már kicseréltem a hibát, már jó kell legyen - mondta.

- Milyen hibát? - hegyeztem a fülem.

- Az egész háztömbben nincs internet, mert a mókusok megették a kábelt.

Ezek után végigjátszottuk a szokásos modeminstallálást, méghozzá úgy, hogy ő semmihez se nyúlt hozzá, mert koronavírus és mondta, mit csináljak. Mondjuk ugyanezt magamtól tegnam már megcsináltam, kétszer is, de mindegy.

A lényeg, hogy a mókusok jól vannak és van net.